Érdekesség - Hyakunin Isshu

A szó jelentése "100 költő, egy vers", vagyis olyan versgyűjtemény, melyben száz költő egy-egy verse található. Több ilyen gyűjtemény is létezik Japánban, de a leghíresebb az Ogura Hyakunin Isshu, melyet Fujiwara no Teika gyűjtött össze a XII. században, a korát megelőző több száz évnyi versanyagból. A versek mind 5-7-5-7-7 szótagszámú tankák, melyek burkolt érzelmekről és természetleírásokról szólnak. A versekből rengeteg feldolgozás készült, legutóbb a gyűjtemény hátteréről és a versek eredetéről Sugita Kei készített mangát, amiből 2012-ben készült anime sorozat Chouyaku Hyakunin Isshu: Uta Koi címmel. 

Röviden a Karutáról

Karuta 

Chihayáék az egyszerűség kedvéért szimplán karutának hívják, ami azért pontosításra szorul, hiszen a portugálból átvett szó (carta) csak annyit jelent, mint ahogy mi is használjuk: kártya. 

A legtöbb karutajáték a memóriát teszi próbára: a pakli két részre osztható, és minden lapnak megvan a maga párja. Az itthon ismert memóriakártyával szemben a két lap nem egyforma, hanem kiegészítik egymást, így kevésbé a helyük a fontos (pláne, hogy általában nincsenek lefordítva), hanem hogy melyik tartozik össze. 

Chihayáék Kyögi Karutát, vagyis versenykarutát játszanak, melyhez a Hyakunin Issyhu verseivel díszített uta-garuta (verskaruta) lapok kellenek. A verseny karutásoknak megéri regisztrálni egy társaságba, hiszen csak annak kereteiben tudnak szintet lépni - a harcművészekhez hasonlóan danokat kapnak, az év két legjobb karutajátékosa pedig az Omi Jingu nevű szentélyben küzd meg egymással, a legjobb férfi játékos a mester címet kapja, a legjobb női játékost pedig a királynőnek nevezik. 

Chihayafuru

Szerencsés lapjárás 

Igen kevesen vannak, akik nemcsak hogy megtalálják az álmukat, amiért képesek lennének az egész életüket áldozni, de tűzön-vízen kitartanak mellette, nem sajnálják érte a nehezebb utat, és nem fogadják el, hogy ezért minden másról le kell mondaniuk. 

Chihaya kislányként rábukkan a karuta szépségére, hogy aztán magával rántson mindenkit elképesztő lelkesedésével. 

Megtévesztő az anime borítója, első ránézésre pillekönnyű szerelmes sztorit várnánk a virágok mögött, pedig nem több a romantika a kötetekben, mint egy átlagos gimis lány életében. Sőt. Chihayát nem a fiúk kötik le, legalábbis nem randizni kíván velük, álomittasan andalogni vagy moziba menni, hanem elverni őket egy izzasztó játékban, elnyerni a tiszteletüket, és önmagát a legerősebbé tenni, hogy ne akadjon párja az országban. De nagyon előreszaladtunk, a történet nem itt kezdődik. 

Egységben az erő 

Az anime elején (ami egy rafinált keretsztorinak köszönhetően kicsit hátrább került mint a mangában) a kis Chihaya még általános iskolás, aki első ránézésre ennivalóan aranyos, de közben elveri a fiúkat, ha kell. És kell is, amikor új fiú érkezik az osztályba, a zárkózott és fura dialektusban beszélő Arata, akit a többi fiú rendre kigúnyol. Chihaya megvédi őt, még annak az árán is, hogy az osztály fő hangadója, Taichi, kiközösíti őt. Arata és Chihaya összebarátkoznak, és a fiú bevezeti őt a versenykaruta izgalmába, alaposan helyben hagyja a lányt, aki egyetlen kártyát szerezve és soha nem érzett örömmel végez a játékban. Arata elszántsága, hogy ő legyen a legjobb kártyajátékos az országban, és ezzel az egész világon, és a játék szépsége olyannyira magával ragadják, hogy az eddig céltalanul sodródó Chihaya ott helyben eldönti, addig fog küzdeni, míg ő nem lesz a legjobb karutajátékos lány, a királynő.
Arata, Chihaya és az időközben visszakullogó Taichi a játék révén olyan életre szóló barátságot kötnek melyet még az sem rombolhat szét, mikor Aratának haza kell költöznie Fukuiba, hogy a nagyapját ápolja. Chihaya abban bízik, hogy ha kitartóan gyakorolnak és egyre magasabb szintre küzdik magukat, akkor az országos megmérettetéseken újra találkoznak.
Ám Aratáról a költözése után évekkel semmi hír, Taichinak az anyja megtiltotta, hogy ilyen hasztalan játékra fecsérelje az idejét, egyedül Chihayában ég a tűz változatlanul, és karutaklubot szervez a gimnáziumban.
Az anime első évadja lényegében arról szól, hogyan környékezi meg és cserkészi be a tehetségesnek tűnő tagokat. A csapat tagjai nagyon különbözőek, mind személyiségben, mind tehetségben: Chihaya a különösen jó hallásának köszönhetően nagyon gyors, Taichinak rendkívüli a memóriája, de van, aki a stratégiában jó, vagy egyszerűen csak rajong a Hyakunin Isshu verseiért.
Chihaya összekovácsolja a csapatot, és nekiindulnak a versenyeknek, ahol közös erővel küzdenek az előrejutásért.

Mindenki magáért 

Gondolom feltűnt, hogy egy sportaniméről van tehát szó, nem romantikus slice of life-ról, ahogy azt a képekből következtetnénk, amiben az összetartás, a bizalom és a barátság szinte fontosabb tényezők, mint a tehetség. ugyanakkor az évad második felében a csapatjáték kissé visszaszorul, és előtérbe kerülnek az egyéni érdekek. Hogy feljebb jussanak a ranglétrán, a karutásoknak egymást kell legyőzniük, saját csapattársaik gyengeségeit kell kihasználniuk.
Chihayának is rá kell jönnie, hogy nem elég, ha a végtelenségig fejleszti saját magát, és csak magával törődik a játékok során, de figyelnie kell az ellenfelére is. Gyorsasága immár hátránynak bizonyul, mert rengeteg hibát enged, és aki a legjobb akar lenni, egyetlen mellényúlást sem engedhet meg magának. fejlődni, jobbá válni, a végsőkig küzdeni és feldolgozni a kudarcot: erről szól az anime első évadának második fele.
Ahogy egyre haladnak előre a karuta útján, egyre erősebb ellenfelekkel találkoznak, akiket egyszerűen képtelenség legyűrni. Chihayáék magukba zuhannak, egymásnak esnek, és már majdnem feladják, hogy aztán mégiscsak újra talpra álljanak.
Az egyéni értékek nem csak a játékban mutatkoznak meg. Bár a karuta mániás lány úgy tűnik, teljesen érzéketlen az érzelmekre, és amúgy mindenre, ami nem a kártyajátékkel kapcsolatos, a mellette végig hűen kitartó Taichi és a távolra került Arata között nem csak a játékban dúl a küzdelem. Az ő harcuk arról szól, ki elég jó ahhoz, hogy kiérdemelje Chihaya figyelmét és ragaszkodását. Az időközben helyes fiúvá ért Taichi képtelen lemondani a lányról, még ha ő elég egyértelműen csak Aratának szenteli is minden figyelmét. Aratát pedig mély depressziójából hozza vissza  lány lelkesedése és iránta való tisztelete.
Néhol engedi az anime, hogy belepillantsunk jobban az érzelmi viszonyokba, de aki emiatt nézné a sorozatot, csalódni fog. Pláne, hogy a történet az utolsó epizóddal korántsem ér véget, a manga eddig angolul megjelent 146 kötetéből az anime mindössze a harmadát dolgozza fel - rendkívül élvezetesen, de korántsem kielégítően, ami a történetet illeti.

Hol a vége? 

Akit érdekel Chihayáék sorsa, kénytelen lesz a mangához nyúlni a sorozat után. Mindamellett az anime nemcsak hű feldolgozása a képregénynek, hanem egy új dimenziója a karuta világnak. hangok és mozgás nélkül a karutaversenyeket sokkal kevésbé lehet átélni, pedig kifejezetten szép. Nemcsak a gyönyörű tájak, kimonók, virágok mutatnak rendkívül színesben, de a verseny közbeni izgalmat és belső érzelmeket is ki tudják fejezni a színek, hangok és lassú átúszások. a karuta soha nem volt még ilyen menő, mint ebben a sorozatban, még Japánban is egyre többen kezdtek el érdeklődni az eddig unalmasnak és idejétmúltnak tartott játék iránt, a nemzetközi érdeklődésről nem is beszélve. Az örökké lelkes Chihaya nemcsak csapattársait buzdítja játékra, hanem minket is, szinte már kapnánk a kártyák után, csak hogy személyesen átéljük az anime kínálta izgalmakat.

Adatlap

Chihayafuru
(anime, 2011-2014)

Rendező. Asaka Morio
Eredeti történet: Suetsugu Yuki
Stúdió: Madhouse
Hossza: 2x25 epizód +OVA

Nézhető online: 

Első évad:


1.rész
2.rész
3.rész
4.rész
5.rész
6.rész
7.rész
8.rész
9.rész
10.rész
11.rész
12.rész
13.rész
14.rész
15.rész
16.rész
17.rész
18.rész
19.rész
20.rész
21.rész
22.rész
23.rész
24.rész
25.rész

Második évad: 


1.rész 
2.rész
3.rész
4.rész
5.rész
6.rész
7.rész
8.rész
9.rész
10.rész
11.rész
12.rész
13.rész
14.rész
15.rész
16.rész
17.rész
18.rész
19.rész
20.rész
21.rész
22.rész
23.rész
24.rész
25.rész (Vége)
+OVA 

Moonlight Mile

A hegy csúcsáról már csak egy lépés a Hold 

Egyszer az életben mindenki fantáziál arról, hogy meghódítsa a világűrt, csillagok között lebegve bámulja a földgolyót, vagy lábnyomot hagyjon a Holdon. a ski-fikből ismert űrvilág egyenlőre még távol áll a valóságtól, de a Föld energiatartalékainak csökkenése felveti a lehetőségét annak, hogy az emberiség az űrben keressen új erőforrásokat.

Két macsó ha elindul 

Saruwatari Gorö és Jack F. "Lostman" Woodbridge feltűnően sok szempontból hasonlítanak egymásra. Mindketten hatalmas tisztelettel adóznak a tökéletes női test iránt, emellett azzal legyezgetik amúgy sem kicsi egójukat, hogy lehetetlennek tűnő kihívásokat hajszolnak. 

A két főszereplő szakmáját tekintve hegymászó, épp a Mt. Everest meghódítására készülnek. Némi kalandozás után, a hegycsúcsra érve, megakad a szemük a nemzetközi űrállomáson, és mivel a csúcsok csúcsáról már nem vezet máshova út, megfogadják, hogy egy nap mindketten eljutnak az űrbe. 

Eközben a NASA a Nexus-projekten dolgozik, amelynek célja egy a Holdon nemrég felfedezett anyag (hélium-3) kutatása és hasznosítása, ami évszázadokra megoldaná a Föld energiaellátását. Természetesen egy ilyen természeti kincs és az abból származó haszon lehetősége politikai, katonai és üzleti érdekcsoportok hadát állítja csatasorba. 

Miközben mindenki azon igyekszik, hogy minél nagyobbat haraphasson a zsíros falatból, Gorö és Lostman külön utakon ugyan, de elindulnak, hogy meghódítsák a világűrt, illetve a Holdat. 

A Hold aranya 

A Hold és az űr megunhatatlan témája a szórakoztatóiparnak - elég csak olyan kulcssorozatokra gondolni, mint az Alfa holdbázis, vagy a 2009-ben készült Hold című mozifilm -, de a Moonlight Mile nem annyira elrugaszkodott és fantáziadús, mint a legtöbb űrben játszódó alkotás. a Föld fogyatkozó energiatartalékainak problémája egyáltalán nem légből kapott, így az anime mondanivalója nagyon is valóságszerű, ugyanis a hélium-3 elnevezésű elem a hélium egy sokkal barátságosabb, nem radioaktív változata, amely a Holdon nagy mennyiségben megtalálható. 

A nagy előd árnyékában 

A sorozat azonban nem képes úgy kiaknázni a választott témát, mint ahogy a Planetes tette az űrben keringő "eltévedt csavar" kapcsán. Ötagi Yasuo, az erdeti történet szülőatyja azt nyilatkozta, hogy egy realisztikus, politikai elemekkel átszőtt űrdrámát akar létrehozni, azonban a manga túl hosszú ahhoz, hogy beleférjen minden a 26 epizódba. A történet inkább a két főszereplőre, elsősorban Goróra koncentrál, illetve arra a nehézségekkel teli útra, ami a hegymászástól a Holdon tett első lépésig tart. 

Az anime ismeretlen és izgalmas világba kalauzolja a nézőt, ahol a szereplők szinte emberfeletti képessége, a karakterek gyors felemelkedése már a realizmus határait feszegetik. A hibáik ellenére is szerethető karakterek jól működnek ebben a kifogástalannak sajnos nem mondható történetben, hiszen az űrutazás izgalmai és az új energiaforrás körül fellángolt politikai csatározások nem engedik elkalandozni a néző figyelmét. 

Gorö és Lostman férfiasságát és szuperhősre emlékeztető attitűdjét hivatott alátámasztani az anime legfeltűnőbb jelensége: az egész történetet átható, hímsoviniszta, tesztoszterontól dagadó felhang, ami a sztori komolyságát tekintve teljesen öncélú. Tyereskova óta tudjuk, hogy az űrutazás nem a férfiak kiváltsága, de a Moonlight Mile  története két olyan figurára alapoz, akik nyugodtan pózolhatnának a Mr. Macsó magazin címlapján. 

A történet női karakterei szinte egytől egyig háttérzenészként muzsikálnak, vagy egyszerű szexuális játékszerek, a két talpig pasi trófeagyűjteményének leltári tételei. 

Talán a készítők úgy érezték, hogy vér és erőszak hiányában a megfelelően tálalt, lépten-nyomon felbukkanó erotikus jelenetek teszik majd igazán népszerűvé, kerekké a történetet. Mindez azonban semmit nem ad hozzá a sztorihoz, de bizonyára jó pár, a felnőtt magazinokat titokban lapozgató kamasz fiú életét bearanyozza. 

Primitív ruhába öltöztetett izgalom 

Az anime hiányosságai, a szereplők hibái és dagadó izmai ellenére is tökéletes lenne az összhang, ha mindezt nem rombolná a körítés, avagy a semmitmondó zenei aláfestés, a mai szemnek nem túl szép grafika és a nagyon feltűnő CGI. Rendkívül kiábrándító, amikor a merev és tökéletesnek tűnő számítógépes grafika kifejezetten csúnya animációval párosul.  A szereplők egyébként sem esztétikus megjelenése, mozgásuk esetlensége éles ellentétben áll az űrkütyük rendkívül pontosan kivitelezett másával. A grafikát kevésbé figyelmező nézők számára talán ez semmit sem von le az anime értékéből, de a nem toleráns sci-fi rajongóknak összhatás szempontjából valószínűleg fájó pont lesz. 

Ötagaki Yasuo kezdeményezése nem egyedülálló a műfajban, a Moonlight Mile is valós problémára irányítja a figyelmet, de nem sikerül felnőnie a témához, csak a felszínét kapargatja. Azonban a történet elég izgalmas ahhoz, hogy megtalálja a helyét azon kevés űrben játszódó alkotások között, melyek nosztalgikus emlékeket idéznek a messzi-messzi galaxisokról. 

Adatlap: 

Moonlight Mile 

(anime, 2007) 

Rendezte: Suzuki Iku 

Stúdió: Studio Hibari 

Hossza: 26x25 perc 

Mondo Magazin (2015.június)

Sziasztok! 

Ismét megjelent a Mondo magazin legújabb száma, ezért itt az ideje a megszokott bejegyzésnek is, melyben leírom nektek a részletes tartalmát és feltöltöm a borítót. 

Részletes tartalom: 

Az Avatár és Korra világa

22. Titanic Filmfesztivál bemutatók

Haikyū!!

Death Parade

Ansatsu Kyōshitsu

Log Horizon

Kara no Kyōkai

Mahōka Kōkō no Rettōsei

Psycho-Pass mozi

Shijō Saikyō no Deshi: Ken’ichi

Best of oneshots 3.

Ninin ga Shinobuden

Nanatsu no Taizai

Shirobako

Omoide Emanon

Seiyū profil 1: Kaji Yūki

A bunraku művészete

Japán irodalmi Nobel-díjasok

Japán őshonos faunája

Cosplay: Interjú a tavaszi Eurocosplay döntősével

Cosplay: Tavaszi Fotópályázat nyertesei

Cosplay: varázskellékek barkácsolása

A COPIC használatának trükkjei

Dark Solus 2: Scholar of the First Sin

Wolfenstein: The Old Blood

The Witcher 3: Wild Hunt

Mortal Kombat X

Bemutatkozik a GameGeek csapata

Animés játékok az okostelefonodra 2.

Kalafina

Boys Republic

Momoiro Clover Z

Könyvajánlók

… és még sok minden más vár Rád a számban!

+++ AJÁNDÉK MINIPOSZTERREL! 

Yotsubato! (Manga)

Óda a gyermekkorhoz 

Egy emlékezetes mangához nem mindig kellenek isteni hősök, varázskardok, időutazás vagy gyanúsan nagy mellű orgyilkos hajadon. Néha elég egy kíváncsi ötéves kislány és az ő kalandjai a családdal, barátokkal. 

Gyermeki lelkesedés rajzolt formában 

A Yotsubato! úgy olvastatja magát, hogy közben a legőszintébb gyermeki mosolyt ragasztja az olvasó szájára. A szó legtökéletesebb értelmében ártatlan szórakozás. Felidézi azt az időszakot, amikor a csúszda, a szánkó vagy a narancslé még ismeretlen, ezért elképesztően érdekes élmény volt a hátsó kert pedig minden szegletében kincset és kalandot rejtett. Olyan, mint ha a Kázmér és Huba főhőse lelkes, mindenkire bizalommal tekintő kislány lenne - tehát egyáltalán nem olyan, mint az előbb említettek, de a gyerekkor emlékei velük is felbuzognak az emberben. 

Fogadott kislány kalandjai a külvárosban 

Az alaphelyzetnél nincs egyszerűbb; fiatal apa költözik ötéves kislányával, Yotsubával a szomszédságba. Yotsuba a sorozat főszereplője: ezért minden fejezet címe az, hogy Yotsuba és... (valamilyen játék, elektronikai szaküzlet, pizza), tehát Yotsubato..., vagy másik átírásban Yotsuba&... 

A kislány elképesztő energiagombóc, mindenkivel ismerkedik és minden új neki: a csengő, a légkondi, az elefánt, a csillagok és a V betűben hazatartó vadludak. Mindent szeretne megtudni, de gyakran félreérti a dolgokat, különösen, ha a felnőttek bonyolult, dupla csavaros kommunikációja megzavarja. 

A sorozat története annyi, hogy Yotsuba találkozik mindenféle jelenséggel, mint a virágvásárlás vagy a hőlégballon, és minden ilyesmi rendkívül szórakoztatja. Lelkesedése fertőző, ezért gyakran szerveznek vele programokat, mint közös sütögetés, csillagnézés, vagy kabócafogás a közeli hegyen. A sorozat mottója jól leírja a hangulatot: mindig a mai nap a legszebb! Gyakran keveredik kalandokba, például nézi, amikor a közeli étteremben a szakács tésztát gyúr, vagy meg kell találja a tökéletes játékmacit a boltban. 

Szereplők, megjelenések és hangulatok 

A nyitóképben Koiwai úr, és fogadott lénya, Yotsuba költöznek az új házba a családi barát, Jumbo segítségével. Yotsuba zöld haja mindig négy copfban van, így hasonlít a négylevelű lóherére, ami amúgy a neve jelentése is. Apja egy fiatal fordító, aki nagyon szereti Yotsubát, nem takarít valami alaposan és hajlamos egész nap pólóban és boxerben dolgozni otthon. Nem tudni, miért fogadta örökbe a kislányt, sőt Yotsuba származásáról is csak annyit tudunk, amennyit ő maga mond: a háztól jobbra van a sziget, ahonnan jött. 

Mivel apja sokat dolgozik, Yotsuba gyorsan megismerkedik a szomszédokkal. Az Ayase család három leánygyermeke nagyon megkedveli a fura, lelkes, vidám és őszinte kislányt, és bejárása lesz a házba. Rajtuk keresztül sokféle kalandba keveredik, sőt egy idő után a szomszéd ház asszonyát anyunak kezdi szólítani. Ez nem okoz problémát, hiszen gyakorlatilag az Ayase család legkisebb tagjává válik, olyan gyakran jár át és játszik a lányokkal. Közben a Koiwai család barátai is feltűnnek, Jumbo beleszeret az Ayase család legidősebb leánygyermekébe, a szép, de csípős nyelvű Asagiba. 

Ezek a történések csak a háttérben zajlanak, a lényeg Yotsuba és az ő kapcsolata a többiekkel. 

Fogadtatás (Érdekesség) 

A manga formátuma egész oldalas, szemben a szerző előző mangájával, az Azumanga Dajöval, amely hagyományos yonkoma (négypaneles) formában készült. A jó eladások mellett szakmailag is sikereket hozott, a népszerűségét a kritikusok a vidám hangulatnak, a jó történeteknek, és a fura, de realisztikus karaktereknek, különösen a címszereplők tulajdonították. 

Yotsuba emellett a 4chan kabalakaraktere is lett, ő jelzi, ha nincs már meg egy fálj (404 Girl), sőt a website szoftverét róla nevezték el. Mivel a 4chan mellékneve "az internet pöcegödre", ez talán nem annyira tiszteletreméltó eredmény.  

Mikor olvassuk? 

A Yotsubato! ideállis olvasmány, ha őszinte vidámságot szeretnénk látni és érezni, ha emlékeztetni akarjuk magunkat a gyermekkor üde és lendületes világára, és ha egy nyári nap játékos hangulatára van szűkségünk. Depresszió ellen kanalas orvosság, emberutálatot külsérelmi nyom nélkül gyógyít.  

Adatlap: 

Yotsubato! 

(manga 2003- ) 

Írta és rajzolta: Kiyohiko Azuma 

Hossza: eddig 87 kötet angolul 

Olvasható online angolul itt! 

Manhwák vs. Mangák

Kedves Olvasók!

Ismét egy érdekességgel jöttem, melyben leírom nektek mi a különbség a manhwák és a mangák között. A blogon a manhwákat is a mangák című oldalra fogom elhelyezni, de a részletes leírásban megemlítem, hogy mi is pontosan. (Külön kategóriában nem fogom jelölni.) 

*********************************************************************************

Manhwák vs Mangák

Míg a hagyományos japán mangák esetében manapság nem ritka a szélsőséges érzelmek nyílt ábrázolása, a koreai képregényekre ez sokkal kevésbé jellemző. A szereplők jellemén egyértelműen meglátszik az ország zártabb gondolkodása, ragaszkodása a konzervatív értékekhez. Valószínűleg ezért van, hogy a legtöbb manhwát olvasva kevésbé, vagy csak burkolt formában találkozunk a szexualitás ábrázolásával, sokkal inkább a logika és az üzenet kerül előtérbe, és nem ritka a tragikus végkimenetel sem. 

A manhwák nyúlánk alakjai és egyedi arc-, száj- és szemábrázolásai miatt könnyen megkülönböztethetőek a mangáktól. A koreai kiadványoknál gyakran találkozhatunk férfias karakterjegyekkel rendelkező lánnyal, ellentétben a mangákban gyakori lányos ábrázatú bishönenekkel.
Csupán a hazai megjelenéseket nézve is feltűnik a koreai manhwák részletgazdagsága, amit legjobban talán A vízisten menyasszonya oldalain csodálhatunk meg. A tradicionális ruhák, az ékszerek és az épületek aprólékos ábrázolása többszöri olvasatra sem tűnik eltúlzottnak, inkább a mű hangulatát szolgálja.

Ehhez hasonlóan a Borsmenta leginkább a vidám, virágos hátterekre fókuszál, inkább szentimentális, mint realista hangulatot épít fel, a karakterek érzelmeit és vágyait helyezve előtérbe - ezzel kölcsönözve különleges finomságot a képsoroknak.

2015 várható őszi animéi

Az animék közül ezek esélyesek: 

Diabolik Lovers More,Blood
(Második évad)

Owari no Seraph
(Második évad)

Shinmai Maou no Keiyakusha Burst 
(Második évad)

Sakurako-san no Ashimoto ni wa Shitai ga Umatteiru

Noragami Aragoto 
(2.évad)

Dance with Devils

Hidan no Aria AA

A moviek közül ez fogott meg: 

High☆Speed!: Free! Starting Days

Az OVA / ONA / Special közül ennek örültem a legjobban: 

Noragami OVA

Strike the Blood OVA

Nisekoi OVA

Kamisama Hajimemashita OVA

Kuroko no Basket: Saikou no Present Desu

Borsmenta

Chilis fogkrém szívecskékkel 

A legtöbben már biztos átérezték az első szerelem bizsergését. Nem árulok zsákbamacskát,most is erről lesz szó. Ilyenkor az ember általában ragaszkodik a klasszikus ideákhoz: a férfi legyen magasabb, mint a nő, és legyen valamivel idősebb, vagy legalábbis vele egykorú. De mi van akkor, ha borul ez a felállás? Ha a Lovely Comlexhez hasonlóan a lány magasabb, sőt akár idősebb is? 

Égből pottyant esti mesék 

Dobjuk be egy sztoriba Icsit, a tinik tipikus álomsztárját, Heit, a hősszerelmes jó kislányt (aki mellesleg bálványunk legjobb barátja), és pár elvakult, fanatikus rajongót. Az eredmény sejthető: az iskola rettegett csajbandája egyből rászáll, hogy akár nyomatékos eszközöket bevetve győzzék meg Heit, miszerint jobb lesz távol tartania magát Icsitől. Ám amikor a dolgok kezdenének elfajulni, a sors érdekes megmentőt küld: egy fiatal gördeszkás srác esik be a jelenet közepébe, és kijelenti, hogy ő Hei barátja, ezzel megmentve a lányt a további fenyegetéstől.
A fényes páncélú lovag azonban közel sem olyan tökéletes, mint amilyennek elsőre látszik. Nem elég, hogy Io még elemibe jár, de szemtelen, makacs természetével egykettőre kiborítja Heit. A lány alapvetően naiv és ügyetlen, de roppant szerethető és vidám figura. próbálna közeledni a nagymenő Icsi felé, de Io a legváratlanabb pillanatokban bukkan fel, látszólag csak azért, hogy bosszanthassa őt - pedig ennél többről van szó. Erre a másik rajongótábor is rájön, és Io "követői" is kezelésbe veszik a lányt. Persze Io mindig közbelép, valahányszor Hei bajba kerül. Ám az elvárható, boldog egymásba habarodás helyett a párocska folyton-folyvást csak marakodik, holott a napnál is világosabb, hogy összetartoznak.
Életüket önmagunkon kívül mások is előszeretettel megkeserítik, például Mary, Io osztálytársa és gyerekkori barátja, aki odáig van a fiúért, csak hát ő szó szerint képtelen elviselni a közelségét. Hei legfőbb nemezise pedig Naomi, aki elhatározta, hogy Icsi felesége lesz. Két barátnőjével együtt alkotják az iskola hírhedt csajbandáját, és ott tesznek keresztbe Heinek, ahol csak tudnak.

A Borsmenta Seo Eun-Jin egyik legismertebb manhwája, mely nem csak nálunk örvend nagy népszerűségnek, de hazájában, Koreában is a tinik egyik kedvencévé vált 2000 és 2003 között. A szépen kidolgozott karakterek mellett az írónő a történetvezetést sem hanyagolta el: adva van egy lány, aki a Nagy Őt keresi, és egy nálánál jóval fiatalabb, erőszakos kissrác, aki fizikailag allergiás a nőkre - akár egyetlen érintésükre is viszkető kiütések lepik el a testét. 

Neveletlen, elkényeztetett, beképzelt és erőszakos, mégis ő hívja fel Hei figyelmét arra, hogy a lány mennyire ostobán viselkedik.
Vajon Hei tényleg szerelmes Icsibe, vagy csak a fiú által megtestesített ideált bálványozza? Hiszen a szerelem és a rajongás nem ugyanaz. De még ha Hei tudatában is van mindennek, hajlandó lenne lemondani erről az érzésről? Lesz bármelyikük olyan bátor, hogy bevallja ezt magának, és szembenéz a valósággal? 

Mágus a színfalak mögött 

A Kos és a Bika horoszkóp együttes hatása alatt született Seo Eun-Jin már kezdő alkotóként is felhívta magára a figyelmet. Pontos, kidolgozott karaktereivel és lendületes vonalvezetésével nem csak szépséget, de dinamikát is adott történeteinek. Első nagyobb sikerét 1999-ben aratta egy háromkötetes romantikus fantasyvel, a Psychével, melyet nem sokkal később követett a Borsmenta. 

Tehetségét leginkább a romantikus történeteken keresztül csodálhatjuk meg, ám szerencsés módon túl tudott lépni a tipikus tinédzserkategórián. Ezt láthatjuk a Trumps! című, inkább a felnőtteket, illetve az érettebb gondolkodású fiatalookat megcélzó mű hasábjain is, de grafikai munkásságával több könyv (Treasure Hunter, Bulken Kkoch), valamint a Dél-Koreában hátrányos helyzetben lévő, keményvonalas boys' love történetekben is találkozhatunk. 

Adatlap 

Borsmenta 

(manhwa, 2000-2003) 

Írta és rajzolta: Seo Eun-Jin 

Hossza: 4 kötet 

Kiadja: Vad Virágok Könyvműhely 

Sakasama no Patema (Anime film)

Kétirányú gravitáció 

Nagy ötlet, mégsem jutott eszébe szinte senkinek sem előtte: mi lenne, ha a gravitáció két irányba hatna, az emberek egy részének a fent lenne a lent, és fordítva? Nagyjából egy időben két alkotás is született a témában: a Kirsten Dunst főszereplésével készült, viszonylag ismeretlen amerikai Upsode Down mellett szintén ezt a remek felütést dolgozta fel Yoshiura Yasuhiro 2013-as rajzfilmjében, ami nem csak amerikai társával összehasonlítva, de saját jogán is valóságos gyöngyszem a modern sci-fik világában. 

A Sakasama no Patema története szerint egy múltbéli, kudarcba fulladt kísérlet következtében az emberek egy része a földalatti üregekbe kényszerült, ugyanis a félresiklott tudományos teszt hatására rájuk a tömegvonzás teljesen ellentétesen hat. 

A film főhőse a fiatal és kalandvágyó, a fenti életről és az inverz gravitációról mit sem sejtő Patema, egyike a föld alatt elő embereknek, aki a bezártság, valamint a felszíni életről szóló pletykák arra ösztönöznek, hogy új helyekre barangoljon, új területeket fedezzen fel magának. Egyik ilyen túrája során túl messzire merészkedik, és megpillantja a felszínt, a mélyben a kéklő eget, illetve egy fejjel lefelé álló fiút, Eijit. 

Kettejük találkozása indítja el az egész bolygó népének újra egymásra találását, közben pedig nem mellékesen kettejük finomra hangolt, de erőteljes kapcsolata is kibontakozik. 

Patema, bátorságot kötve a furcsamód "fordítva" élő Eijivel, megpróbálja feltérképezni azt a világot, amitől ősei veszélyekre hivatkozva óva intették. Egymásba kapaszkodva, egymás gravitációs erejét kiegészítve lebegnek ég és föld (kinek melyik) között, miközben a felszíni világ merev doktrínáiban szentül hívő társaik igyekeznek megakadályozni küldetésüket. Patema kirándulása ugyanis a felszíni diktatórikus rendszer helytartóinak szemét szúrja a leginkább, akik tiltják a különbözőséget, a "fordított" emberek létét pedig igyekeznek elrejteni a mindennapi robotba kényszerített, uniformizált társadalom elől. 

Bár a film során ez az orwelli vasszigor terjedelmi okokból elsikkad, vázlatos marad, az alkotók a Föld fontosságát sulykoló néhány túlkapásának találó illusztrálásával (például amikor Eijit megdorgálják, amiért óra közben az eget bámulta) ették egyértelművé az elnyomó erők jelenlétét. 

Eiji és Patema a Pixar-féle Fel!-hez hasonló módon, egymás léggömbjeként funkcionálva repdesnek, és jönnek rá szépen lassan az igazságra, mi is történet valójában azon a bizonyos múltbéli, végzetes napon. 

Ez az egymásba kapaszkodás, de mégsem eggyé tartozás ráadásul gyönyörű allegóriája a tinédzserlétnek, a fiatalkori szerelemnek is, amikor semmis sem úgy van, ahogy az ember szeretné. 

A Sakasama no Patema egyébként nagyon szerény eszközökkel operál, de mint tudjuk, egy sci-fi korántsem attól lesz jó, ha látványos, vagy ha másodpercenként robban fel benne valami. Az anime készítői csupán maroknyi karaktert mutatnak be, azok közül is jóformán csak néhányra koncentrálnak igazán, mégis hirtelen felskiccelt, de valóságos, azonosulásra alkalmas, tartalmas, életszagú jellemeket kapunk, akikért az első pillanattól fogva szoríthatunk, vagy éppen gyűlölhetjük őket. Érdekes még az állandó játék a nézőpontokkal. Kamera ennyiszer még nem fordult 180 fokot az anime, de talán még a film történetben sem. Bár hol is vagyunk éppen, a felszínen, a föld alatt, vagy akár az égben, Patema és Eiji fejjel lefelé egymásba kapaszkodó párosát egyszer egyik, másszor másik szemszögből látjuk, ami egy idő után - főleg a helysínek és magasságok folyamatos változtatása miatt - erőteljes agymunkára kényszeríti a nézőt. Ezek mellé gyönyörű színes képeket és látványos jelenetsorokat kapunk, melyek az 1980-ban született Yoshiura Yasuhiro korábbi filmjeit tekintve aligha adnak okot meglepetésre. 

A webes animációként indult, majd egészestés animévé fejlődött Sakasama no Patema egyszerű, de nagyon is hatásos, meglepően jó sci-fi, egy remek ötlet szép kibontása, ami végre sikerrel pumpált némi új vért az utóbbi időben erősen gyengélkedő zsánerbe. 

Adatlap: 

Sakasama no Patema 

(anime film, 2013) 

Rendezte: Yoshiura Yasuhiro 

Stúdió: Purple Cow Studios 

Hossza: 99 perc 

Persona 4 – The animation

Az elme digitális démonai 

A Persona 4 a Trinity Soullal ellentétben sokkal inkább tekinthető a Persona 3 folytatásának. Természetesen a sikerre való tekintettel 2011-re beígérték az animefeldolgozást, de ezúttal nem kockáztattak: hűen dolgozták át. Aki a játékot végigjátszotta, annak sok meglepetést nem tartogat, nincsenek új fordulatok, és a párbeszédek is 80%-ban egyeznek a játékban hallottakkal – lényegében a játékban látott átvezetőket fűzték össze egy 25 részes animesorozattá.

A történet kezdetén főhősünk, Narukami Yü épp Inabába, egy vidéki kisvárosba költözik, mivel a szülei üzleti útra mennek egy évre (mivel az teljesen megszokott). Nagybátyja, Döjima nyomozó fogadja be, aki kislányával, Nanakóval él együtt. Yút gyorsan befogadják az új iskolába, és összehaverkodik a szokásos vicces baleksráccal, Yösukéval, a lány létére roppant harcias és szókimondó Chiével, és a csöndes, elegáns Yukikóval.

A nyugodt napok nem tartanak sokáig, hamarosan borzalmas gyilkosságok rázzák meg a kisvárost, és kiderül, hogy esős éjjeleken egy különös tévéadás is borzolja a kedélyeket. Hőseink hamarosan rájönnek, hogy a gyilkosság valószínűleg nem evilági teremtmény műve, és a műsornak egészen biztosan köze van az erőszakos eseményekhez. Kiderül, hogy léteznek egy alternatív dimenzió, a tévévilág (amelybe egy tévén keresztül tudnak belépni), ahol az árnyak lakoznak. Akik oda bekerül, az jobb, ha megtanulja használni (elfogadni) a Personáját, különben menthetetlenül szörnyethal.

Így minden és mindenki gyanús lesz, hőseinknek pedig senki sem hisz (elvégre gyerekek), ezért úgy döntenek, hogy saját kezükbe veszik a nyomozást, lehetőleg úgy, hogy erről Döjima és Nanako ne tudjanak. Persze hamarosan kiderül, hogy semmi és senki sem az, aminek/akinek elsőre látszik...

A Persona 4 anime sokkal lazább és felszabadultabb, mint a borongós és drámai Trinity Soul, szinte már-már vígjátékba csap át, a stílus önparódiájává válik. A szereplők viccesek, még ha kissé sablonosak is, de remekül asszisztálnak a krimik fordulatait követő sztorihoz. Természetesen annyit elárulhatok, hogy a gyilkos személye az utolsó pillanatig nem derül ki, vagy talán még azután sem, de pont ez a lényeg: egy anime, ami látványos, humoros, elgondolkodtat, leköt egészen az utolsó epizódig. (A később megjelent 26 rész a valódi befejezés.)

Adatlap:

Persona 4 – The animation

(anime, 2011-2012)

Eredeti történet: Kakihara Yüko, Hirota Mitsutaka és Kumagai Jun

Rendezte: Kishi Seiji

Stúdió: AIC

Hossza: 25 + 1 epizód 

Nézhető online: 

1.rész: Te vagy én, én vagyok te 

2.rész: A szerződés kulcsa 

3.rész: Barátok vagyunk, nem?

4.rész: Valahol máshol

5.rész: Szeretnél engem?

6.rész: Elverlek, de nagyon!  

7.rész: Gyanús trópusi paradicsom

8.rész: Megint elvesztünk valami fontosat

9.rész: Senki sem látja az igazi énem 

10.rész: Az igazi én nem létezik

11.rész: Kapj el, ha tudsz  

12.rész: Egyáltalán nem üres  

13.rész: Viharos Nyáriszünet 1.rész 

14.rész: Viharos Nyáriszünet 2.rész

15.rész: A rég várt iskolakirándulás 

16.rész: Bár az ügyet már lezárták 

17.rész: Tudni akarom az igazságot 

18.rész: Családdá válásunk napja

19.rész: Iskolai Fesztivál! Ideje szórakozni kicsit!  

20.rész: Találkozzunk mind az AMAGIYA Fogadóban 

21.rész: Ne ments meg többé senkit 

22.rész: Mint a Mennyország 

23.rész: Hogy ráleljek az igazságra 

24.rész: A világ tele van szarságokkal 

25.rész : Meg tudjuk változtatni a világot 

+1 rész: Senki nincs egyedül (Vége)

Vandread

A jövőben, amikor végre meghódítjuk az univerzumot és csoportok kelnek útra, hogy új, lakható bolygókat keressenek leharcolt Földünk helyett, a nemek harca is végjátékához közeledik. A férfiak és nők örörk ellentéte ekkora annyira elmérgesedik, hogy végül egymástól külön, más-más bolygón telepednek le egy békésebb élet reményében. Távol az ellenségtől! 

A nagy találkozás 

A történet kezdetén tehát két, egymástól teljesen elkülönül civilizációt alkotnak a férfiak és a nők, immár három generáció óta. Az ellentétek az idő alatt egy szemernyit sem csökkentek, sőt az urak elképzelései szerint a nők férfifaló szörnyekké váltak, akik férfizsigereken élnek. De a lányok sincsenek sokkal jobb véleménnyel a teremtés koronáiról, akiket erőszakos és alantas lényeknek tartanak. 

Érlelődik is a háború a két bolygó között, amire a férfiak egy hatalmas pusztító űrhajó megépítésével készülnek. Mígnem egy meglepő esemény közbeszól. Női kalózhajó cirkál a férfiak felségterületén, de az elkerülhetetlen csata nem várt következményekkel záródik. 

A lányok hajóját hajtó élő motor, a Pexis, összeolvad a férfi flotta egy darabkájával. Az átalakult hajónak felocsúdni sincs ideje máris nyakán az újabb ellenség, ezúttal egy ismeretlen flotta tör az emberek életére. 

Az instabil Pexis menekülőre fogja a dolgot, és a galaxis egy feltérképezetlen részére röpíti a megváltozott hajót. A hajó személyzetét alkotó lányok, miközben próbálják helyrehozni ideiglenes otthonukat, kitalálni mi is történt és valahogy túlélni az ijesztően rátermett új támadók rohamait, három férfit találnak a fedélzeten. 

A baleset következtében a kalózok hajóján rekedt urak fogolyként végzik, de mindkét fél kénytelen igen hamar belátni, hogy az újszerű helyzetet csak egymás segítségével élhetik túl. 

A másik nem iránt igencsak bizalmatlan hőseink kényszerű együttélése sok vicces és tanulságos epizódban bővelkedik, míg az adrenalinszint növelésről a rendre felbukkanó rejtélyes idegenek és erős harci gépeik gondoskodnak. 

Hamarosan pedig az is egyértelművé váli, hogy az új támadók komoly fenyegetést jelentenek az emberiség egészére nézve, így embereink kénytelenek kicsit félretenni mélyen gyökerező ellenérzéseiket, hogy figyelmeztethessék az otthon maradtakat.  

A nagy utazás 

A nemek harcára épülő újszerű felállás kifejezetten előnyére válik a történetnek. Akárcsak az, hogy eredeti anime lévén nem kellett bevárni semmilyen mangát vagy regényt, így a készítők a saját ritmusokban, felesleges töltelék epizódok és időhúzás nélkül mesélhették el sztorijukat. A kötelező lazító epizódok (karácsony, szülinap) természetesen itt is megtalálhatók, de ezek egyrészt a legénység összecsiszolódását segítik (és rendszerint vicces adalékokkal szolgálnak a két nem előítéleteiről), másrészt az utazás, sőt a harcok sem kerülnek háttérbe miattuk. 

A tetten érhető sablonok ellenére az animében van valami üdítő frissesség, amiért még ezeket sem érezzük unalmasnak. Sőt a szereplők élethelyzetéből szinte egyenesen következik a máskor oly erőltetett bénázás, amire egymás közelébe kerülő férfiak és nők csak képesek. 

Hibiki állandómenekülése Ditta elől ugyancsak érthető, ha belegondolunk, hogy úgy nőtt fel, hogy a nőket szörnyeknek hitte, és számára a férfi-férfi kapcsolat normális. Naná, hogy kicsit ideges lesz a másik nem közelében. A készítők ráadásul arra is ügyeltek, hogy egyéb, kínálkozó toposzokat viszont felülírjanak, így például nem érvényesül az első csók törvénye sem, és a kissé idegesítően tapadós hősnő is visszavesz tsundere mivoltából, ha látja, hogy kellemetlenné vált örökös nyomulása.
Az önvizsgálatra és fejlődésre képes karakterek igazi színfoltjai a sorozatnak, számtalan egyéniséget ismerhetjük meg a történet folyamán. A közöttük feszülő kapcsolati rendszer pedig legalább olyan kusza, mint az anime témabesorolása. a készítők minden sikeres témát belegyúrtak az animébe, van itt ecchi, romantika, dráma, vígjáték, akció, humor, sci-fi, kaland és a végén még a cross-dressing is befut. Ugyan elsőre azt gondolnánk, hogy csak a rajongók egy szűk keresztmetszetének tetszését nyerheti el ez a kavalkád, a sorozat mégis működik. Talán mert egyik eleme sincs túlhangsúlyozva és az alkotók okosan keverik a kártyát.
Ez az űrben zajló road movie, a módosult kalózhajó vegyes legénységének eszement kalandjait elregélő 26 részes sorozat végig vicces, akció dús és helyenként még meglepő is tud maradni.
Útjuk során, ahogy egyre jobban megismerjük őket, szereplőink nemcsak hozzánk, de egymáshoz is közelebb kerülnek. A végére pedig olyan összetartó csapatot alkotnak majd, amely példa értékű lehet a világágaik számára. 

Adatlap: 

Vandread 

(anime, 2000-2001) 

Rendezte: Mori Takeshi 

Stúdió: Gonzo 

Hossza: 2 x 13 x 24 perc

Nézhető online: 

1.évad: 

1.rész
2..rész 
3.rész
4.rész 
5.rész 
6.rész
7.rész 
8.rész 
9.rész 
10.rész 
11.rész 
12.rész 
13.rész


2.évad:

1..rész
2.rész 
3.rész 
4.rész
5.rész 
6.rész 
7.rész 
8.rész 
9.rész 
10.rész 
11.rész 
12.rész
13.rész  

Scott Pilgrim

Független kanadai képregényként indult, hatalmas hype és nagyköltségvetésű, színes-szagos film lett belőle, itthon is folyamatosan érkeznek a kötetek. De kis is az a Scott Pilgrim? Mi sül ki a manga és a nyugati stílusok keveredéséből? Egyáltalán mi köze van a katanának a burritóhoz, vagy a rocknak a gonosz exekhez? 

Scott Pilgrim története úgy kezdődik, mint bármely hétköznapi középosztálybeli huszonévesé. Munkakereséssel, videojátékokkal, egy sikerre esélytelen zenekarral és csajozással telnek a mindennapjai. Egy szobakonyhás lyukban él, ahol egy ágybetéten osztozik meleg lakótársával. Rutinszerű élete azonban véget ér, amikor Ramona Flowers, a New Yorkból Torontóba költözött futárlány felkavarja az állóvizet. Scott számára ekkor derül ki, hogy néha nem is olyan egyszerű dolog ez a barátnő-biznisz, hiszen ahhoz, hogy együtt maradhasson Ramonával, meg kell küzdenie a lány hét gonosz ex-barátjával, és mint tudjuk, az exeknél gonoszabb dolgok csak ritkán vannak egy kapcsolatban.

Bryan Lee O’Malley hat részes, mangaformátumban megjelenő képregény-sorozatában a keleti és a nyugati képregény hagyomány vicces, kreatív és fordulatos ötvözetével találkozhatunk: a való világból kölcsönzött karakterek szerepjátékos közhelyek, szintlépéseket hozó küzdelmek és szusi-bárok szorításában próbálnak meg bolondulni.

Ebben a világban is nehéz, nyomorult dolog szakítani, itt is dönteni kell néha, hogy ruhát vagy kaját vegyen az ember, de Scott Torontójában néha térközi sugárutakon közeledik az ember, vagy le kell nyomnia valkit az Égi Sólyom technika 64 ütéses kombójával, de még az is előfordulhat, hogy a legyőzött ellenfelek pénzt hagynak maguk után, ami viszont sokszor még a metróra sem elég.

Scott alakjában minden önmagát kereső fiatal magára ismerhet. Életszagú problémák és természetfeletti képességek jutnak közös nevezőre, miközben betörnek az orrok és virágzik a szerelem. O’Malley kivételes érzékkel alakítja a történetet, remek ritmusban hozza a felszínre a múlt sötét titkait, és finom humorral mutatja be a végtelenül egyszerű vagy épp végtelenül komplikált jelent.

A mindenható szuperhősök helyett saját életünkből ismerős karakterek kerülnek a gyorsan halmozódó tapasztalati pontok, a rockzenén hízó szerelem, vagy épp a két katanával közlekedő fél-nindzsa csajok közelébe.

Szereplőkről:

Scott Pilgrim

Életkor: 23 éves

Családi állapot: Kapcsolatban

Képesség: Égi Sólyom technika, alvás

Tudod-e? A XXI. Század legmenőbb képregényhőse

Ramona Flowers

Életkor: 23 éves

Családi állapot: 7 gonosz ex

Képesség: Térközi utazás

Knisves Chau

Életkor: 17 éves

Családi állapot: Kapcsolatban

Fegyver: Dupla sai

Tudod-e? Halálosan szerelmes Scottba és kínai.

Adatlap:

Scott  Pilgrim

(Manga, 2004-2010)

Írta és rajzolta: Bryan Lee O’Malley

Hossza: 6 kötet

Kiadja: Nyitott könyvműhely

A továbbiakban egy kis érdekességet olvashattok.