Karuta
Chihayáék az egyszerűség kedvéért szimplán karutának hívják, ami azért pontosításra szorul, hiszen a portugálból átvett szó (carta) csak annyit jelent, mint ahogy mi is használjuk: kártya.
A legtöbb karutajáték a memóriát teszi próbára: a pakli két részre osztható, és minden lapnak megvan a maga párja. Az itthon ismert memóriakártyával szemben a két lap nem egyforma, hanem kiegészítik egymást, így kevésbé a helyük a fontos (pláne, hogy általában nincsenek lefordítva), hanem hogy melyik tartozik össze.
Chihayáék Kyögi Karutát, vagyis versenykarutát játszanak, melyhez a Hyakunin Issyhu verseivel díszített uta-garuta (verskaruta) lapok kellenek. A verseny karutásoknak megéri regisztrálni egy társaságba, hiszen csak annak kereteiben tudnak szintet lépni - a harcművészekhez hasonlóan danokat kapnak, az év két legjobb karutajátékosa pedig az Omi Jingu nevű szentélyben küzd meg egymással, a legjobb férfi játékos a mester címet kapja, a legjobb női játékost pedig a királynőnek nevezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése