Myself; Yourself

 

Shuri és Shu egy esernyő alatt

 

 

Mi lesz a gyerekkori barátságból, mikor felnövünk? És hogy kerül a konyhakés a hegedűtokba? Az aranyosságot a brutális köznapi drámával keverő animék egyik újabb kiemelkedő darabját ismerhetjük meg az alábbiakban. 

Négy gyermek, Yatsushiro Nanaka, Wakatsuki Shuri, Wakatsuki Shüsuke és Oribe Aoi könnyek között búcsúztatják barátnőjüket, Hidaka Sanát, aki másik városba költözik. A búcsúpartira mindegyikük saját készítésű ajándékkal érkezik: Shüsuke egy horgászcsalival, Shuri fél pár kötött kesztyűvel, Aoi búcsútortával, Nanaka pedig saját szerzeményét adja elő hegedűn. Sajnos nem készült el teljesen a zenemű, ezért Sana csak félig hallgathatja meg, de Nanaka megígéri neki, hogy mire újra találkoznak, befejezi a kompozíciót. A kis közösség tehát visszavárja Sanát, és remélik, hogy barátságuk kötelékei a hosszú távollét alatt sem fognak gyengülni.

A múlt kútja

Sana öt évvel később tér vissza, és hamar rájön, hogy a gyermekkori emlékképek és a valóság között nem teljes az átfedés. 

Természetesen a látszólag csendes vidéki kisvárosban sem állt meg az élet: a külső változások rögvest meghökkenést okoznak, de Sana ezen gyorsan túlteszi magát, és egyetlen pofonnal megússza azt is, hogy nem ismeri fel Nanakát.

A belső változások feldolgozásakor viszont sokkal nehezebb dolga van, különösen Nanaka esetében, akit a legjobban szeretett. A diszkréten átugrott öt év ugyanis több olyan eseményt hozott, ami komoly nyomot hagyott a többiek lelkén. 

Sana hazaérkezése felkavarja az állóvizet, és az idilli felszín felkapargatása után egyre súlyosabb és súlyosabb dolgok kerülnek elő a mélyből; olyan gyerekkori traumák, melyeket nem biztos, hogy meg kellett volna bolygatni. De ha már megbolygatták őket, igenis szembe kell nézni velük.

Sana saját magának és a többieknek is bizonyítani szeretné, hogy a barátság és a szerelem képes kiállni az idő próbáját és gyógyító fátylat borítani a múltra. 

A Myself; Yourself animeverziója nem a legjobb csillagzat alatt született, mert éppen akkor kezdték vetíteni, amikor a School Days a jól ismert botrányos körülmények között véget ért. Mivel a Myself; Yourself is olyan történet, ahol nem csak az étkezési előkészületeknél használják a konyhakést, a rajongói körökben nagy találgatás folyt a sugárzás alatt, hogy sikerül-e anélkül adaptálni a sztorit, hogy csorbulna a drámaisága. Így utólag elmondható, hogy egyetlen nagyobb kompromisszum (a "fekete vér szindróma") árán sikerült elkerülni a komolyabb cenzúrát és a "Nice Boat" jellegá befejezést is.

Adatlap: 

Myself; Yourself

(anime, 2007)

 

Rendezte: Kuroda Yasuhiro

Késztette: Dögaköbö

Hossza: 13x23 perc 

Nézhető online itt: 

 

1.rész

2.rész

3.rész

4.rész

5.rész

6.rész

7.rész

8.rész

9.rész

10.rész

11.rész

12.rész

13.rész 

Mirai Nikki (Manga)

 

 

 

Bűbájmentes jövendölés 

 

Mi lenne, ha tudnád, hogy az elkövetkezendő öt percben kivel fogsz találkozni az utcán? Hogy az első órán váratlanul matek témazáróval szembesítenek, és egy sorozatgyilkos meg fog ölni délután? Ilyen lehetőségeket csillant fel Esuno Sakae különleges mangája, amelyben, ha úgy akarod, akár Istenné is válhatsz. 

Diákok hada irigyelné?

 

 

Amano Yukiteru álmában sem gondolta volna, hogy a Mirai Nikki (Future Diary) című manga hőseként szert tesz jövőbe látás képességére. A mangába forduló, saját világában létező fiú furcsa hobbijának él: minden pillanatát mobil naplójában rögzíti, otthon pedig képzeletbeli barátjával, Deus Ex Machinával múlatja az időt. Ám a zord Deus egy nap ajándékot ad tini hősünknek. Mobil naplóját jövőnaplóvá alakítja, így a fiú 90 nappal előre látja, hogy mi fog történni vele. Kellemetlenkedő osztálytársak? Váratlan feleltetés? Yukiteru gondjai egy csapásra megoldódnak. Legalábbis azt hiszi. 

Rajta kívül ugyanis még 11 ember részesül Deus kegyeiben; a haldokló istenség keresi az utódját, akire ráhagyhatja a trónját, ezért harcba indítja a kiválasztottakat. A 12 játékosnak jövendőmondó naplóikat használva kell végezniük egymással, és az egyetlen túlélő lesz az új Deus, azaz a Világ és Idő ura.

Harc, ármány, szerelem

Egy küzdelmekkel teli Shönen mangából a töménytelen akciójelenet mellett nem hiányozhat a romantikus szál sem. Ezt a képregény alkotója, Esuno Sakae elég bizarr módon oldotta meg. A halálos verseny résztvevői között van Yukiteru éltanuló osztálytársa, Gasai Yuno is. Az első látásra igazán szemrevaló lány fülig szerelmes Yukiteruba. Agyabnútlan olvasó talán úgy gondolhatja, milyen szerencsés frodulat ez, de tévednie kell. A kedves mosoly mögött Yuno egy őrült gyilkológép, aki bármit megtenne Yukiterujáért, akit megszálottan imád. 

Így a srácra sok kihíívás vár, míg Yuno féltékeny hárpiaként vigyáz minden lépésére. 

A nagy dózisban adagolt, ütős lélektani horrornak, illetve a drámának hála egyetlen percre sem ül le a történet, amely 11 kötetben regéli el hősünk megpróbáltatásait. Szerencsére e két, cseppet sem átlagos karakter mellett a többi játékos sem marad ki a harcból, sőt még Yukiteru új barátai is képbe kerülnek. Így válik a narratíva változatossá, hiszen hol egy terrorista, hol egy elborult polgármester cselszövéseit követhetjük nyomon.

Cukormázzal leöntött pszichés torzulások

A fordulatos képregény másik érdekes oldala a grafika. A rémülettől vagy őrülettől sújtott tekintetek, a lapokról szinte lerobbanó akciók mellett a háttér halványan szemléltetett, csak a fontosabb helyeken van részletezve. Mivel a szereplők motivációit, lelki világa áll a középpontba, így a több szöveggel és kevesebb kreatív megoldással találkozzunk. Ennek ellenére a karakterek jellegzetes vonásokkal bírnak, és az aranyos küllem-romlott jellem kiszámíthatatlan dinamikája miatt sok váratlan átpártolással találkozhatunk. 

Ennek tökéletes mintapéldánya hősnőnk, Gasai Yuno, aki lenge öltözékével nemcsak Yukiteru szerelmét kívánja elnyerni, de néhol a félrevezetés fegyverével is él, kihasználva ártatlan külsejét. 

A mangaka nagy hangsúlyt fektet a szereplők mimikájára, az arckifejezések kidolgozottsága részletes, gyakran idealizált, másutt éppen torz. Deus maga a megtestesült titokzatosság: a misztikus, olykor robotszerű külsejű Isten az unalom tengerén ringatózik, így nem véletlen, hogy kénye s kedve szerint játszik az utódjelöltekkel, akiket hol kibillent az egyensúlyukból, hol pedig különleges erővel ruház fel. 

A mangát kiadó Kadowa Shoten 2011.04.26-án dobta piacra a sorozatzáró 12. kötetet. 2011 nyarán animeként is visszatért a sorozat, amit egy 2010 decemberében kiadott rövid OVA vezetett fel. A mangaka 2008-ban még készített két spinoff kötetet is, Paradox és Mosaic alcímen, amelyekben egy-egy fontosabb mellékszereplő került előtérbe.  

Esuno Sakae munkájának élvezhetősége mi sem bizonyíthatja jobban, mint az, hogy a kezdetben a várt mederben csordogáló történet egyik pillanatról a másikra képes 180 fokos fordulatot venni, és újabb rejtélyeket elhintve vonja magára az olvasó figyelmét. A gyáva Yukiteru pedig ez idő alatt hol a szánalmas önsajnálat, hol a férfias elhatározások között ingázva ad nekünk azonosulási lehetőséget,  kiegészítve egy kis nosztalgikus fennhanggal a gyermeki ártatlanság iránt. 

A lehetőség csábítóan hatalmas, hiszen ki nem szeretné tudni, hogy mit hoz a holnap?

Adatlap:

Mirai Nikki 

(manga, 2006) 

Írta és rajzolta: Esuno Sakae 

Hossza: 12 kötet

Olvasható angolul itt.

Csillaghajsza

 

A túlvilág egy Ghibli film

Shinkai Makoto, akit több kritikus is "az új Miyazakiként" emleget, soha nem jutott még ilyen közel világhírű elődje világához, mint legújabb, nagy költségvetésű mozifilmjével. Az egyszerre futurisztikus és ezoterikus világ, az érzelmes családi téma, a rajzok kidolgozottsága mind a Ghiblit idézik, valami mégis hiányzik. Talán pont az, hogy ez nem egy Ghibli-film. 

A rendező mostanra végleg maga mögött hagyta a kreatív, de kezdetleges animációját, amely olyan bájossá tette első munkáját, az ötperces fekete-fehér Kanojo to Kanojo no Nekót, és egyre inkább az animációs stúdiók keze alá dolgozva elérte a rajzolt animáció maximumát. Az aránytalan karakterek megszépültek, a hátterek soha nem látott részlegességgel terülnek el a szereplők mögött, érezni a táj minden rezdülését, közben a már-már extravagáns téma is konvencionalizálódott. Bár nyomokban még ott vannak a Shinkai-féle szimbólumok és kedvelt témák - mint a tiszta lelkű gyerekkarakterek, a soha be nem teljesülő szerelem, a természetfeletti - , kicsit minden más lett. 

A jövő és az űr tematikájának helyét, mely a Hoshi no Koéban vagy a Kumo no Mukö, Yakusoku no Bashöban központi szerephez jut, most a fantasy környezet veszi át, az átjárhatatlan terek helyét - amilyen a Másodpercenként öt centiméterben a több száz kilométer, máskor a világűr - az élet és halál világa váltja fel. Nyomokban még ott van minden, ami fontos, beleértve a giccs határát súroló lila-rózsaszín látképeket és a finálénál feljajduló japán popzenét, mely agyon is csapja rögtön a korábbi komoly hangvételt, mégis más ez, mint az eddigi Shinkai Makoto-filmek. 

 

 

 

Utazás a Styx folyón 

Nem véletlenül került elő többször a Ghibli stúdió neve, a film nézése során nemegyszer azon kapjuk magunkat, hogy felrémlik bennünk a Laputa, az égi palota korrodálódott jószívű robotja, Nauszika cicaszerű sidekickje, A vándorló palota szív nélküli főhőse, és a szülő nélküli gyerekkarakterek, a családtagjaikat féltő hősök. Sok-sok apró elem, melyek a Ghibli-filmekből ismerős világokba vezetnek vissza. 

Na de a történet nem itt kezdődik, hanem a ráérős hétköznapokban, amit egy egyedül játszó kislány derűs életszemlélete dob fel, barátsága egy ravasz kiscicával, és különös rádiója, mely egy másik világból közvetít. Magányát egy undorító és félelmetes szörnyeteg felbukkanása szakítja meg, és egy különös fiúé, aki megmenti őt a természetfeletti lénytől, összebarátkozik vele, majd hirtelen eltűnik. A történet be is csap minket, egy ideig azt hisszük, hogy kettejük kapcsolatáról, egy édes gyerekszerelemről fog szólni a film, vagy két világ romantikus találkozásáról, ahogy történt az A vándorló palotában, de a fiú többé nem tér vissza, csak emlékének jelenléte marad mindvégig erős. Asuna alig egynapos szerelmét elveszítve találkozik annak öccsével, aki egy másik világból érkezik, hogy megszerezze a követ, amelyet bátyja hagyott a lánynál, és amellyel ki lehet nyitni a két világ kapuját. A lány, nem is tudva, merre tart, elindul ebbe a rejtélyes országba, melynek nevét legendák őrzik: ez Agartha. 

Agartha a régi történetek szerint csodákat rejt, a Földön nem ismert lények lakják, kincsei egész életre gazdaggá tesznek, és teljesíti egy kívánságát az utazónak, aki az akadályokat leküzdve eljut a világ legmélyére. Igazi meseország. De a valóság nem ilyen csodás, Agarthában megbomlott élet és halál harmóniája, az emberek kifosztották a városokat, háborút és szegénységet hagyva maguk után, na meg ki nem hunyó gyűlöletet a felső világ iránt. De a legenda még mindig él, aki megtalálja Agartha szent helyét, és ajánlatot tesz istenének, az kívánhat tőle valamit.

Asuna nem egyedül vág neki az útnak. Talán nem is merészkedne Agarthába, ha hátsó szándékoktól vezérelt, háborús múltú tanárával egymásra nem találnának, hogy együtt vigyék végig ezt a fantasy környezetben zajló road movie-t. Morisaki mesél Asunának Agartháról, mint a helyről, mely visszahozhatja a halottakat. A lány, aki apja halála után és anyja rengeteg munkája mellett teljesen magára maradt, csábítónak tartja ezt a lehetőséget, pláne, hogy egyetlen társát, a nemrég megismert Shunt is elveszítette. De maga Morisaki is fel akar támasztani valakit, az évekkel ezelőtt elhunyt feleségét, akinek halálába máig nem tudott beletörődni. Előttük a lehetőség, hogy visszahozzák szeretteiket a másik világból, de nem mindegy, milyen áron. 

Innentől a gyenge szerelmes történet átfordul valami jóval komolyabba, a belső küzdelem külső kalanddá alakul, mely során főszereplőinknek (Shun öccsével kiegészülve) el kell fogadniuk, hogy a sors megváltoztathatatlan., és hogy bele kell törődniük mások elvesztésébe. Miközben a halál felfoghatatlan és feldolgozhatatlan - látjuk, Asuna anyja sem tud megbékélni a helyzettel, a munkába menekülve pedig lányának sem nyújt érzelmi támogatást -, mégis túl kell esni a gyászon, hogy élni tudjuk az életünket.

Kívül pompás, belül tartalmas

Komoly mondanivaló ez egy gyerekeknek (is) szánt mesétől, de komoly az az apparátus is, amelyet a háttérben megmozgatott. Az egész attól olyan hiteles, hogy láthatóan rengeteg munka van benne: mind az animáció, mind a szinkronhangok és a zene első osztályú még ha azért most is találunk hiányosságokat a kapkodó történetben: az egyenetlen súlyozást az események között és a lezáratlanságot.

Ettől eltekintve ez már míves mestermunka, a festmények és a számítógépes animáció olyan ügyes találkozása, mely felér az ultramodern sci-fi és a patinás fantasy döccenőmentes összekapcsolódásával. Ez a látványvilág a film egyik fő pozitívuma, kár, hogy a kapkodó történet nem engedi a teljes elmélyülést. A másik pedig a zene, amit Shinkai régi partnere, Tenmon szerzett- a két férfi még a Falcom-játékok készítésekor találkozott, Shinkai mint animációs rendező, Tenmon mint zeneszerző. Nagyszabású kalandban vehet részt a néző a Csillaghajszában, mely jelentésében is igen fontos tartalmakat hordoz életről, halálról, elmúlásról, és a keserű gyásztapasztalatról, hogy az élet megy tovább.

Adatlap:

Csillaghajsza

(anime film, 2011) 

Eredeti cím: Hoshi wo Ö Kodomo

Rendező: Shinkai Makoto

Stúdió: CoMix Wave Inc.

Hossza: 116 perc

Nézhető online itt.

Zankyo no Terror

Terrorizmus stílusosan 

Az új animék többnyire egy célt szolgálnak: minél több pénzt hozni az alkotóknak. Túl pesszimista vélemény lenne ez? Lehet. De az biztos, hogy a Madhouse egykori alapítója, Murayama Masao arra tette fel mindenét, hogy olyan animéket készítsen, amik pénz helyett a művészi értéket hirdetik. Ezért indította el 2011-ben a Mappa stúdiót, és ezért készítette el a Zankyo no Terror című animesorozatot is. 

Ifjúsági pszichodráma terroristákról 

A Zankyo no Terror hatalmas csobbanással zavarta fel az animés állóvizet 2014 nyarán szokatlan, újszerű történetével. Ugyanis két tinédzser fiúról szól, akik egy Sphinx nevű terrorista duóként hajtanak végre robbantásokat Tokióban. Az egyik akciójuknak szemtanúja lesz Mishima Lisa, akit elvált édesanyja tart otthon terrorban. Az iskolai zaklatásoknak is kitett lány végül a fiúk mellé csapódik. Mindeközben egy ravasz nyomozó, Shibazaki-san jó szimatú kopóként tapad a fiúkra, mivel ő az egyetlen, aki képes megfejteni a görög mitológiából kiokoskodott rejtvényeiket, amikkel mindig következő támadásuk helyszínét jelölik ki. 

Mitől lehet olyan vonzó ez a sorozat? 

Először is, ebben az animében kiválóan működik a terrorizmus, mint központi elem. A már tipikus alkotói fantáziából életre kelt elemekhez képest (pl: vérfarkasok, vámpírok) inkább kötődik a mi valóságunkhoz ez a fogalom. A terrorizmus meghúzódik hétköznapjaink hátterében, a média tudósításaiban, de annyira közvetlenül mégsem érint minket, hogy kellemetlen legyen egy fiktív történet során átélni. Sőt, pont hihetetlenül érdekessé és izgalmassá teszi a sztorit!
Ami még tovább tudja fokozni ezt, az az, hogy nem az áldozatokkal kell azonosulnunk, hanem magukkal a terroristákkal, hiszen mindent az ő szemszögükből követhetünk végig. Így egyedülálló lehetőséget kapunk arra, hogy belepillantsunk e kegyetlenségeket elkövetők fejébe, és megértsük a motivációikat.
Már maga a kíváncsiság és a hátborzongató kaland lehetősége is csábítja a nézőt. Korábbi animékben pedig erre nem igen volt példa (talán a Higashi no Eden a műfaj legjobbja), így a történet eredetisége miatt már kap is egy piros pontot a széria.
Másodszor, a sorozat ügyesen próbál kitörni az animáció nyújtotta korlátok közül. Kísérletet tesz arra, hogy élőszereplős filmes megoldásokkal generáljon feszültséget a megszokott animés arckifejezések mellett, mint a kiguvadt szem, vagy a véresre harapott ajkak. Ezért előfordul, hogy többször is rángatják a kamerát egy-egy jeleneten belül - tipikusan az amerikai akciófilmekben láthatunk ilyet -, vagy szokatlan nézőpontokat használnak, például sokszor "látunk" a terroristák szemével. Így kísérletezik az animációval ez a sorozat, ami üdítőleg hat, és egyúttal ki is emeli a többi mű közül.
Harmadszor, az anime kimagasló muzikalitásnak örvend. Az általam kifejezetten kedvelt music videó-effektus nem itt jelenik meg először, a Kyoto Animation (K-on!, Hyoka, Free!) már régóta kísérletezget vele. A Zankyo no Terror  azonban nemcsak az opening és az ending alatt figyel a zene és a kép egymást erősítő összhangjára. Az epizódok közben is olyan erőteljes dallamok csendülnek fel,amelyek ügyesen fokozzák a drámai hangulatot. Mindez nem is véletlen, mert a legendás Kanno Yoko komponálta benne az összes emlékezetes akkordot.
Az eddigiek alapján már kristályosodhatna előttünk a tökéletes anime képe, de azért óvatosan az első benyomásokkal!

Útban egy eszményi anime felé, de valami hibádzik 

Örömteli látni, hogy Watanabe Shinichiro a Cowboy Bebop és a Samurai Champloo sorozatok után megint lehetőséget kapott a rendezésre - az animés szaksajtó szerint többször is próbált újabb munkákkal előrukkolni, de mindig visszadobták az ötleteit -; ám lehet, hogy nem véletlenül nem engedték. Ugyanis a Zankyo no Terrorban megvolt minden wow-faktor ahhoz, hogy a 2014-es év animéje legyen: jó alapkoncepció, kiváló grafika, és makulátlan zene. De végül mégsem lett igazi sikertörténet. Mi lehetett a baj? 

Röviden maguk a jellemek. Nem tudni, hogy a 11 epizódnyi terjedelem volt-e kevés a jó karakterdrámához, vagy eleve felszínes kellékek voltak a szereplők. Ugyanis a karakterek elindultak valahonnan, de végül nem jutottak el semmilyen megvilágosodásra, nem buktak el erkölcsileg, nem tudtuk átérezni a dühük, vagy a bosszúvágyuk valódi okát. 

Fontos, hogy tini terroristáink nem gyilkosok. Eszük ágában sincs embert ölni, ők csak figyelmet akarnak. De az ebben rejlő lehetőségeket nem használják ki az alkotók. Ott van például Nine, az egyik terrorista fiú. Ő hűvös és megközelíthetetlen arccal adja a hidegvérű zsenit. Rettegésben és fájdalmak között élte át a gyermekkora egy részét, ám mindennek majdnem tíz éve vége. Honnan és miért van benne mégis ez az erős bosszúvágy? Egyetlen konkrét, csak vele megtörtént esetet nem láttunk a sorozat alatt, ami ezt megmutatta volna. Így hiába volt rokonszenves a karaktere, egy ponton túl üressé vált. 

Mellette sokkal izgalmasabb volt a csintalan Twelve, aki Nine-nal szemben látványosabb karakterfejlődést kapott. Az ellenben nem magyarázták meg, hogy miért annyira mély az összetartás közte és Nine között. A sztori elején még rosszindulatú manipulátorként tűnt fel, aki a hozzájuk csapódó Mishima Lisát taszítja romlásba, de végül ez az izgalmas szál is egy ártatlan végkifejletet kapott. Vele kapcsolatban érdemes Lisa szerepét megfigyelni, akinek egy pontn túl nem volt többé igazi funkciója. A gyenge akaratú, balsorsú lány Nine-ra semmilyen hatást nem gyakorolt, pedig az első epizódban hallott monológja erre utalt. Nem derült ki az sem, hogy a fiúkkal átélt kalandjai mennyiben változtatták őt meg? 

A nyomozódráma vonala is izgalmasan indult, hiszen egy felnőtt férfi tudja ezt a karaktertípust hitelesen előadni. Ez a típus azonban ritka az animék célközönségének átlagéletkorából adódóan. Shibazaki ennek tükrében is szenzációs jellem lett volna a maga átlagon felüli igazságérzetével és szabályokat áthágó húzásaival, ami egy meggyötört és lesüllyedt nyomozó képét vetítette elő. De végül az ő hanyatlása is egy gyenge pozitív fordulattal került lezárásra. 

Az elrontott karakterek sorát csak gazdagítja a később felbukkanó, titokzatos Five. A lány múltja közös a terrorista fiúkéval, de gyönyörű dizájnján és kegyetlen húzásain túl nem igazán ismerjük meg tetteinek okát. 

Összegezve, a jól kidolgozott karakterdrámák hiánya lett a sorozat veszte. Olyan, mintha Watanabe Shinichiro félúton elvesztette volna a fókuszt a rendezés során, (pont, mint a Space Dandy-nél) és az egyén helyett a már meglévő morális kérdésekre pl. emberkísérletek, politikai korrupció, családon belüli erőszak stb. fókuszált az események szintjén. Ennek ellenére a Zankyo no Terror egy jó anime. Izgalmas látni benne a MAPPA stúdió és Murayama Masao újszerű és bátor kísérleteit arra, hogy éretebb és összetettebb történeteket öntsenek sorozatba, és hogy az animáció terén egyszerre nyúljanak vissza a régi, rajzosabb megoldásokhoz, miközben kreatívan újítanak is. Az egyedi művek kedvelői is biztos észreveszik a sorozat eme szeretnivaló érdemeit. 

Adatlap: 

Zankyo no Terror 

(anime, 2014) 

Rendezte: Watanabe Shinichiro 

Stúdió: MAPPA 

Hossza: 11 x 23 perc 

Nézhető online itt: 

1.rész 

2.rész 

3.rész 

4.rész 

5.rész 

6.rész 

7.rész 

8.rész 

9.rész 

10.rész 

11.rész 

Vampire Knight (Manga)

Vérből szerelem 

Egy sötét tündérmese, amelyben a herceg nem fehér lovon, hanem éj fekete paripán érkezik, és csókja sem méz édes, hanem vér tapad az ajkaihoz. A Vampire Knight varázsába beleborzongunk: adjuk át magunkat a vámpírlovagoknak, s hagyjuk, hogy álomba ringassanak minket.


Bishik, vámpírok, horror, és mondanom sem kell: még több bishi. Na jó, nem csak ennyiből áll a manga, hiszen szövevényes a cselekménye, bővelkedik az izgalmakban és a kalandokban, nem mellőzi a vért, meg persze a romantikát sem. De akkor sem lehet szó nélkül elmenni a csodás, mesebeli hercegek mellett.

Véres tündérmese 

Főszereplőn egy fiatal, mindig energikus lány, aki egy elit iskola tanulója. Yuki nevelőapja, Cross Kaien az Akadémia igazgatója, ezért a lány nem csupán az intézményben tanul, de ott is lakik. A szülei meghaltak (ezt elég hamar elárulja a manga), és semmire sem emlékszik ötéves kora előttről. Nincs túl sok barátja, és titokban szerelmes Kanaméba, akihez már gyerekkora óta gyengéd szálak fűzték, igaz, később ez a kötelék kicsit meglazult.
Az iskola érdekessége, hogy létezik egy nappali és egy éjszakai tagozat. Ha a manga szereplői nem is sejtik, mi azért tudjuk, hogy a nappalisok az emberek, míg az éjszakások a vámpír növendékek. Az egyenruhák különböztetik meg őket egymástól, de a vámpír diákok mindemellett gyönyörűek, így az érdeklődés is hatalmas irántuk. Mivel szegények a fangirl és fanboy seregektől élni sem tudnának, létezik egy kétszemélyes testőrgárda a suliban, amelyet Yuki és Zero alkot. Utóbbi személyről annyit érdemes tudni, hogy meglehetősen jóképű, emellett közel áll Yukihoz, de kapcsolatuk ingadozó, ahogy Zero hangulata is az - a fiú ugyanis legalább annyira hisztis, mint akármelyik tsundere karakter. Ő is Cross Kaien fogadott fia, s mindketten tudnak a vámpírok létezéséről.

Édes gyilkosok 

A vámpírkarakterek szinte már tökéletesek, megjelenésük és jellemük romantikus, az összkép igazán szexi. Ők valóban vámpírok: cseppet sem bírnak ellenállni a vér szagának, gonoszak, és éjszakai életet élnek. Az Akadémia napirendje szerint ők éjjel tanulnak, s a nappalis diákokkal csak hajnalban, illetve estefelé találkoznak, amikor is termet cserélnek. S ilyenkor van szükség arra a védelemre, amit Yuki és Zero biztosítanak.
A vámpírcsaládok között szigorú hierarchia uralkodik, ami jóval bonyolultabb, mint amilyennek elsőre látszik. Kaname fiatal kora ellenére már vezető, amit származásának is köszönhet: külön jegyzik, ki az, akinek szülei tiszta vérű vámpírok, s kik azok, akik kevertek. A hierarchia csúcsán Kaname áll: minél tisztább egy vámpírnak a vére, annál erősebb, ezért is félnek oly sokan tőle. Családjából ő az egyetlen túlélő, ugyanis a szülei rejtélyes módon meghaltak.
A másik érdekesség, hogy egyes vámpírok különleges képességekkel rendelkeznek: ki a jeget irányítja, ki a tűzzel játszadozik, míg más a villámokat uralja.
A kollégium koedukált, tehát egyaránt tanulnak lány és fiú vámpírok, és legtöbbjük híres az emberi világban. Sokan közülük modellek, vagy éppen gyerekszínészek, ezért is van annyi rajongójuk a nappali tagozatosok között.

Kegyetlen kötelékek 

Három központi szereplőnk, Yuki, Kaname és Zero akár jó barátok is lehettek volna, ám a sors közbeszólt. Yukit úgymond Kaname mentette meg egy vérszomjas vámpírtól, amikor a lány még csak ötéves volt. Így Yuki pontosan tudja, hogy léteznek az éjszaka teremtményei, de különösebben nem fél tőlük - legalábbis azoktól nem, akik az Akadémiára járnak. Zero szüleit, amikor a fiú tizenegy éves lehetett, vámpírok gyilkolták meg, ugyanis az ő felmenői vámpírvadászok voltak, és őt is annak képezték ki. Ők ketten, Cross Kaien fogadott gyermekei, s ezért is lettek prefektusok. Yuki kedveli mindkét fiút, és őt is kedveli mindkettő, viszont a srácok gyűlölik egymást (elsősorban Zero táplál a vámpírok iránt mély ellenszenvet). Ám ez nem egy klasszikus szerelmi háromszög, a felek sokszor nincsenek is tisztában azzal, hogy szerelmesek a másikba, egyszerűen csak szeretik és féltik egymást. Yuki próbál a két fiú közé állni, és hol az egyikhez, hol a másikhoz húzza a szíve, amit azok egyre kevésbé képesek tolerálni.

Tekergő rózsatövisek 

A történet kellően bonyolult, hiszen a vámpír-ember bentlakásos iskola önmagában is számos kérdést vet fel. Milyen célból létesült ez az intézmény? Gyorsétterem volna a vérszívók számára? Hogyan bírják ki a vámpírok, hogy ne rontsanak rá a szűzlányok ínycsiklandó nyaki artériájára, akik szinte felkínálják magukat? Ezekre a kérdésekre idővel mind megadja a manga a választ, de ahogy halad előre a történet, úgy számos új rejtéllyel szembesülhetünk.
Ezt megfűszerezi a már említett trió kellően zűrös kapcsolata. Ez leginkább a fangirlöknek kedvez, hiszen mindenki leteszi a voksát valamelyik fiú mellett, s onnantól lehet szurkolni, hogy ki kivel, vagy éppen kivel ne jöjjön össze. a vámpírok furcsa világa, a klánok egymáshoz fűződő viszonya, és persze maga Kaname karaktere is kellően érdekes.
Szóval érdemes hátradőlni egy kipárnázott ágyon, s belemélyedni ebbe a törékeny, ám kegyetlen világba, ahol a szerelmesek szíve tényleg vérzik, s ahol hercegeink nem feltétlenül lényünk szépségéért olvadoznak, hanem a bennünk csörgedező édes nedűért.

Adatlap: 

Vampire Knight
(manga, 2005- 2015)

Írta és rajzolta: Hino Matsuri
Hossza: 93 kötet angolul
Kiadja: MangaFan



Olvasható magyarul, néhány fejezet itt.

Olvasható angolul itt. 

Guilty Crown

Bűnös jövőkép

Egy tönkretett karácson. Minden azon a bizonyos napon kezdődött el, amikor az emberiség megfertőződött, a barátok és a testvérek elszakadtak egymástól, majd évek múlva, amikor már mindenki beletörődött keserű sorsába, feltűnik egy hős. 

Első ránézésre nagyon ismerősnek tűnhet a Guilty Crown, mert olyan, mintha több animét is szisztematikusan összegyúrtak volna, ráadásul mindegyikből a legjobb ötleteket vitték újra vászonra. Emiatt sokan fantáziátlannak tartják, mert amitől érdekes lenne az anime, azt már mind korábban megvalósították más művekben. Ezen hátrányoktól eltekintve hamar meg lehet kedvelni a GC sztoriját és karaktereit, hiszen van benne kellő komolyság, izgalmas történetvezetés, anarchikus világkép, és persze az elmaradhatatlan kúlos robotok, szép lányok, egy kis zene, szuper képességű főhős, és mindez számtalan ügyes csavarral megspékelve. 

Egy modern Love story kezdete

Egy disztopikus jövőbeli Japánban járunk, amikor az ország már se nem független, se nem túl toleráns, és mindezt nemcsak a többi népre, hanem a sajátjára is kivetíti. Ebben a kaotikus világban éli hétköznapijait a tizenhét éves gimnazista Shu. Egyedül él és kétségei elől egy lepusztult iskolai épületbe húzódik vissza. Egy terroristatámadásokkal  tarkított napon épp hazafelé tart főhősünk, amikor búvóhelyén talál egy sérült lányt, aki nem más, mint az online körökben híres énekes-idol Yuzuriha Inori. Sajnos a bujkáló lányra hamar rátalálnak és Shu kénytelen végignézni, ahogy a kormány emberei magukkal viszik.

A gyáva fiúnak eszmélni sincs ideje, és egy hirtelen csavarral már a kormányellenes terrorista szövetség, a Sírásók csapatában találja magát. Ugyanis a lázadok vezére, Gai nem véletlenül érdeklődik erősen főhősünk iránt, mivel a furcsa szernek köszönhetően Shuban különleges erő szunnyad. Így Gai segítségével az erősen önbizalomhiányos srác újdonsült erejét (látja az emberek lelkét, a vocidoknak a valódi formáját, amelyeket fegyverként tud használni) gyakorolva végül Inori kiszabadítására indul.

A voidok minden emberben jelen vannak, formájukat és erősségüket pusztán tulajdonosuk mentális ereje határozza meg. Mivel Inori különösen erős lélekkel rendelkezik, így Shuval egy tökéletes és félelmetes párost alkotnak.

Ketten együtt veszik fel a harcot a Sírások támogatásával az elnyomó kormánnyal szemben, aminek elsődleges célja, hogy egy vírus által lecsökkentse az emberi populációt, és úgymond újrateremtse az emberi fajt.

Szörnyű családi kötelékek 

Bár számos mellékszereplő szerepeltetésével bontakozik ki a történet, egyértelmű, hogy a Shu, Gai és Inori trió ambivalens kapcsolatára hegyezték ki a forgatókönyvet. Hármójuk kapcsolata eléggé hullámzó az epizódok során, mivel mindegyiküket szoros kötelék fűzik a többiekhez, ami sok esetben extrém kilengésekbe csap át. Sokszor annyira hevesek ezek az ábrázolt érzelmek, hogy nem egyszerű egy adott szereplőhöz ragaszkodnunk, mert elég könnyen meg lehet őket utálni, majd újra meg lehet szeretni.
Ehhez a különös "se veled, se nélküled" háromszöghöz kapcsolódik az anime leglényegesebb eleme: a Shuval kapcsolatos visszaemlékezések. Mindenképpen az volt az egyik legjobb húzás a forgatókönyvíróktól, hogy Shu múltját teljesen rejtélyesnek állították be, majd a flashbackek segítségével tudtunk meg fokozatosan egyre többet a mögöttes okokról és rejtélyekről. Egy ideig szinte mindig ilyen szál a titokzatos, sokáig ismeretlen nővéréből indul ki: lényegében nem csak egyszerűen Shu a főszereplője az animének, hanem a megalkotója is.
A legtöbb műben a főszereplők mindig csak valahogy belecsöppennek a sztori közepébe, és ez valamilyen szinten itt sincsen másképp, csak ahogy haladunk előre a történettel, döbbenünk rá igazán, hogy nélküle sosem születhetett volna meg ez a sztori, és nem ott tartana ez a szörnyű világ, ahol éppen most van.
Aki talán még kiemelésre méltó a főbb szereplők közöl, az a tolókocsiba került mechapilóta lány, Ayase. Az áldozatokat következő harcok mellett az elszánt, fiatal lány büszke kiállásával és nem éppen vidám hátterével hatásosan hozzátesz a drámaibb vonulathoz.

Code Geass és NGE-szerelemgyerek? 

Eredeti történet adaptációja miatt több, a fandomban már befutott anime nyomait fedezhetjük fel a Guilty Crownban, amely akár ígéretes ajánlónak is bizonyulhat, mert olyan klasszikusokból merít, mint a Neon Genesis Evangelion. Több ponton is hasonlít a két történet: évekkel ezelőtti robbanás, amely az egész világok/országot megváltoztatta, zűrös hátterű főhős, Ádám és Éva párhuzam, az emberek elpusztítása, és egy új jövő megteremtése. A két anime főszereplője is erős hasonlóságot mutat. Shu és Shinji mindketten szülők nélkül élnek, és talán pont emiatt küzdenek erős önértékelési gondokkal is. Viszont az egy jelentős különbség közöttük: míg Shinji igazából sosem lábal ki a depressziójából, addig Shu hamar talpra áll (a karakterfejlődés jele egyértelműen látszik önmaga és a mellékszereplőkkel való viszonyában) és a saját kezébe veszik az irányítást, még akkor is, ha eleinte nagyon fél a haláltól, vagy attól, hogy csak mások terhére van.
A Guilty Crown -ban ábrázolt kaotikus, elnyomott Japán képe kétség kívül a Code Geassre hajaz, mert mindkettőben egy diktatórikus államot láthatunk, amelyben a kormány teljesen elnyomja az embereket. Az ellenük lázadó terroristák mechákkal harcolnak az elnyomók ellen, és nem félnek áldozatokat vállalni a nagyobb cél érdekében (ha kell, Gai vagy Inori lelkiismeret nélkül ölnek), így ezzel a csavarral bizony morális kérdéseket is felvetnek, lévén a jó és rossz határai könnyen összemosódnak a sztori alatt. Az eddig jól hangzó összképben kisebb zavaró pontok lehetnek az akció-scifi drámai alapvetésből kiindulva a gyakran rossz helyeken és erőltetett módon használt fanservice jelenetek, valamint a párbeszédek kuszasága vagy lapossága.
Az anime magas hájpfaktorát a szemkápráztató animáció, a karakterábrázolás és a hozzá szervesen illeszkedő zenék együttes élménye adja, elég csak a klipszerű nyitó és zárószámokat hallgatni vagy Inori egy-egy dalát az epizódok közben (ez a fajta rendezési stílus ismerős lehet a Macross-sorozatokból). Míg Redjuice nem vett közvetlenül részt az animációs és kreatív munkákban, addig az anime megszületése felett már tapasztalt, profi stáb bábáskodott, például a rendezőként több közismert címmel befutott Araki Tetsuro (Black Lagoon, Death Note, Highschool of the Dead).
Bár egyesek szerint a már elcsépelt elemekből építkező művek nem tudnak semmi újat mutatni, a Guilty Crown nem is az eredetiségével próbál a képernyő elé ültetni. Teszi ezt a sokszínű alkotóelemből felépített, jól adagolt és megkapó vizuális és zenei hangulatával, a szerethető karakterekkel a köztük lévő kusza kapcsolatok és lappangó múltbéli rejtélyek megoldásával.

Adatlap: 

Guilty Crown
(anime, 2011)

Eredeti alkotó: Redjuice999
Rendező: Araki Tetsuro
Stúdió: Production I.G
Hossz: 22x24 perc

Nézhető online: 

1.rész

2.rész

3.rész

4.rész

5.rész

6.rész

7.rész

8.rész

9.rész

10.rész

11.rész

12.rész

13.rész

14.rész

15.rész

16.rész

17.rész

18.rész

19.rész

20.rész

21.rész

22.rész (Vége)

Persona 4 – The animation

Az elme digitális démonai 

A Persona 4 a Trinity Soullal ellentétben sokkal inkább tekinthető a Persona 3 folytatásának. Természetesen a sikerre való tekintettel 2011-re beígérték az animefeldolgozást, de ezúttal nem kockáztattak: hűen dolgozták át. Aki a játékot végigjátszotta, annak sok meglepetést nem tartogat, nincsenek új fordulatok, és a párbeszédek is 80%-ban egyeznek a játékban hallottakkal – lényegében a játékban látott átvezetőket fűzték össze egy 25 részes animesorozattá.

A történet kezdetén főhősünk, Narukami Yü épp Inabába, egy vidéki kisvárosba költözik, mivel a szülei üzleti útra mennek egy évre (mivel az teljesen megszokott). Nagybátyja, Döjima nyomozó fogadja be, aki kislányával, Nanakóval él együtt. Yút gyorsan befogadják az új iskolába, és összehaverkodik a szokásos vicces baleksráccal, Yösukéval, a lány létére roppant harcias és szókimondó Chiével, és a csöndes, elegáns Yukikóval.

A nyugodt napok nem tartanak sokáig, hamarosan borzalmas gyilkosságok rázzák meg a kisvárost, és kiderül, hogy esős éjjeleken egy különös tévéadás is borzolja a kedélyeket. Hőseink hamarosan rájönnek, hogy a gyilkosság valószínűleg nem evilági teremtmény műve, és a műsornak egészen biztosan köze van az erőszakos eseményekhez. Kiderül, hogy léteznek egy alternatív dimenzió, a tévévilág (amelybe egy tévén keresztül tudnak belépni), ahol az árnyak lakoznak. Akik oda bekerül, az jobb, ha megtanulja használni (elfogadni) a Personáját, különben menthetetlenül szörnyethal.

Így minden és mindenki gyanús lesz, hőseinknek pedig senki sem hisz (elvégre gyerekek), ezért úgy döntenek, hogy saját kezükbe veszik a nyomozást, lehetőleg úgy, hogy erről Döjima és Nanako ne tudjanak. Persze hamarosan kiderül, hogy semmi és senki sem az, aminek/akinek elsőre látszik...

A Persona 4 anime sokkal lazább és felszabadultabb, mint a borongós és drámai Trinity Soul, szinte már-már vígjátékba csap át, a stílus önparódiájává válik. A szereplők viccesek, még ha kissé sablonosak is, de remekül asszisztálnak a krimik fordulatait követő sztorihoz. Természetesen annyit elárulhatok, hogy a gyilkos személye az utolsó pillanatig nem derül ki, vagy talán még azután sem, de pont ez a lényeg: egy anime, ami látványos, humoros, elgondolkodtat, leköt egészen az utolsó epizódig. (A később megjelent 26 rész a valódi befejezés.)

Adatlap:

Persona 4 – The animation

(anime, 2011-2012)

Eredeti történet: Kakihara Yüko, Hirota Mitsutaka és Kumagai Jun

Rendezte: Kishi Seiji

Stúdió: AIC

Hossza: 25 + 1 epizód 

Nézhető online: 

1.rész: Te vagy én, én vagyok te 

2.rész: A szerződés kulcsa 

3.rész: Barátok vagyunk, nem?

4.rész: Valahol máshol

5.rész: Szeretnél engem?

6.rész: Elverlek, de nagyon!  

7.rész: Gyanús trópusi paradicsom

8.rész: Megint elvesztünk valami fontosat

9.rész: Senki sem látja az igazi énem 

10.rész: Az igazi én nem létezik

11.rész: Kapj el, ha tudsz  

12.rész: Egyáltalán nem üres  

13.rész: Viharos Nyáriszünet 1.rész 

14.rész: Viharos Nyáriszünet 2.rész

15.rész: A rég várt iskolakirándulás 

16.rész: Bár az ügyet már lezárták 

17.rész: Tudni akarom az igazságot 

18.rész: Családdá válásunk napja

19.rész: Iskolai Fesztivál! Ideje szórakozni kicsit!  

20.rész: Találkozzunk mind az AMAGIYA Fogadóban 

21.rész: Ne ments meg többé senkit 

22.rész: Mint a Mennyország 

23.rész: Hogy ráleljek az igazságra 

24.rész: A világ tele van szarságokkal 

25.rész : Meg tudjuk változtatni a világot 

+1 rész: Senki nincs egyedül (Vége)

Persona – Trinity Soul

Persona

Animált démonvadászat

A Persona 3 hatalmas sikere után 2007-ben a piacot elborították a figurák, az artbookok, a CD-k, más hasznos és haszontalan cuccok, amiket egy rajongó súlyos pénzeket kiadva a polcára tehet. Persze gondolni kellett azokra is, akik nem igazán szeretnek játszani: ők gyorsan megkapták a Persona 3 manga átdolgozását, majd 2008-ban megjelent az animés adaptáció – pontosabban a folytatás – a képernyőkön.

Persona – Trinity Soul

Tíz évvel a Persona 3-ban történtek után járunk, ezúttal új helyszínen, a jövőbeli Ayanagi tengerparti városban. Már a történet legelején kiderül, hogy a településen nincs minden rendben: a rendőrség egy mini-tengeralattjárót vizsgál a kikötőben, amelynek a teljes legénysége szőrén- szálán eltűnt, a tévében pedig rendszeresen számolnak be rejtélyes halálesetekről.

A nyomozás vezetőjének, Kanzato Ryonak nem könnyíti meg a munkáját az élet: Shin és Jun, két fiatalabb testvére éppen készülnek bekötözni hozzá, noha évekig nem is látták egymást. A három testvér viszonya nem túl vidám, állandóan feszültség van a levegőben, amin nem segít Ryo hűvös, nagyon távolságtartó modora sem. Shin és Jun természetesen próbálnak beilleszkedni az új suliba, és hamarosan rájönnek, hogy az iskolában is különös esetek történnek.

Gyorsan kiderül, hogy a testvérek a suli többi diákjához hasonlóan, képesek megidézni a lelkükben lakozó belső „démont”, a Personát, és nem is sejtik, hogy ezzel hamarosan belecsöppenek egy olyan eseménysorozatba, ahol az életükért küzdhetnek.

Így kezdődik a 26 részes Trinity Soul sorozat, amely érdekes módon megosztotta a rajongókat. A készítők a sorozat befejezése után kijelentették, hogy a széria „nem hivatalos” folytatása a Persona 3 történetének, ami nem is meglepő, hiszen lényegében a Personákon kívül semmiben sem kapcsolódik az előzményekhez. Persze a sorozat nem mondható rossznak, sőt időnként egész érdekes és izgalmas is tud lenni, csak a történet lassan és vontatottan bontakozik ki, ezért sokan már az első néhány epizód után feladják.

Az írok nem merték megkockáztatni a cenzorok haragját, így sok vérre, pucér csajokra és lépten nyomon kivillanó bugyikra ne számítson senki. A Persona megidézése is moderálva lett: míg az eredeti Persona 3-ban a folyamat során a halántékukhoz emeltnek egy pisztolyt (evoker) és elsütik, az animében ezt szemérmesen kihagyták.

A történet több szálon halad, külön a diákok és külön a rendőrség vonalán, és persze nem maradhattak ki a kötelező filler epizódok sem.

A Pesona sorozatra jellemző szimbolika nyomokban megmaradt, pl. Shin és Ryo Personáját stílusosan Káin és Ábelnek hívják, utalva a nem túl rózsás családi helyzetre, míg Juné Seth.

Az anime valójában inkább tekinthető egy önálló Persona történetnek, mint valódi folytatásnak: noha a Shin Megami Tensei világát elég lazán adaptálta, mégis szépen bemutatja a sorozatra jellemző hangulatot, és a sok dráma és rejtély közben még a humor is előkerül.

Adtalap:

Persona – Trinity Soul

(anime, 2008)

Eredeti történet: Yasayuki Mutö

Rendezte: Matsumoto Atsushi

Stúdió: A-1 Pictures

Hossza: 26 epizód 

Nézhető online: 

1.rész 
2..rész 
3.rész 
4.rész 
5.rész
6.rész
7.rész
8.rész
9.rész 
10.rész 
11.rész 
12.rész
13.rész
14.rész
15.rész 
16.rész 
17.rész 
18.rész 
19.rész 
20.rész 
21.rész 
22.rész 
23.rész
24.rész 
25.rész
26.rész  (Vége)

Umineko no Naku Koro ni

Szigeti veszedelem

Szigeti Fesztivál másképp

Történetünk 1986-ban, egy Rokkenjima nevű szigeten veszi kezdetét, amely az Ushiromiya család kezében van. Éppen az évente esedékes összejövetelüket tartják, idén azonban hátsó szándék is vegyül a találkozás öröme mellé, a családfő Kinzónak ugyanis csak három hónapja van hátra, rokonai pedig leplezetlenül marják egymást az örökség reményében.  Annál is inkább, mivel egy családi legenda szerint Kinzó többtonnányi aranyat kapott ajándékba egy Beatrice nevű boszorkánytól. Az előtérben egy kőbe vésett vers is található, amelyet ha valaki megfejt, eljut az aranyhoz. A családtagok eleinte szkeptikusan állnak hozzá a dologhoz, a játék azonban komolyra fordul, miután levél érkezik Beatrice-től, aki Kinzó egyik alkalmazottjaként mutatkozik be, és azt állítja: ha nem fejtik meg a verses rejtvényt, minden örökség automatikusan rászáll. Amikor pedig egy rejtélyes gyilkos is ámokfutásba kezd, a beköszöntő tájfun miatt pedig nem hagyhatják el a szigetet, elszabadul a pokol.

Ideglelés japán módra

Az eddigiek alapján egy B-kategóriás slasher filmnek, esetleg egy gyenge Agatha Christie- regény koppintásnak is gondolhatnátok az animét.

Ryukishi07 neve azonban ezúttal is egyet jelent a minőségi és fordulatos történettel, valamint azzal is, hogy az átlagos kezdést követően igencsak felpörögnek az események. Az első pár epizód után személyesen is felbukkanó Beatrice agytekervényeket megmozgató észjátékot vív az Ushiromiya család főszkeptikusával, Battlerrel. Előbbi a mágia és a boszorkányok létezését akarja elfogadtatni, míg utóbbi a nyers racionalitást felhasználva próbálja logikus magyarázatot találni a gyilkosságokra.

A készítők megtartották a Higurashiból ismert történetvezetést, a huszonhat részes anime négy-ötepizódnyi kisebb fejezetekre bomlik, és minden egyes fejezet elején „újraindul” a történet, azonban mindig más irányt vesz, és az áldozatok is különböznek.

Battlernek így lehetősége nyílik az egyre gyarapodó információmorzsák alapján kikövetkeztetni, hogy ki lehet a gyilkos.

A nézőknek sem árt minden mondatra odafigyelnie, ha nem akarja elveszteni a fonalat, és közben azon kapja magát, hogy ő is kezd a mágikus, vagy a racionális oldal felé hajlani.

Boszorkánykonyha

Az animáció tetszetős, a képi világ hangulatos, helyenként kifejezetten gyönyörű, a hangeffektek nagy részét pedig a játékból emelték át.

Az opening gregoriános hangzása jól illeszkedik a sorozat reneszánszra emlékeztető stílusához, az ending pedig az elborultabb oldalához. Háttérzenékből nincs túl sok, azonban ha megszólalnak, az embert egyből elfogja a misztikus, baljóslatú hangulat.

Karakterekben sem szenvedünk hiányt, bár riasztónak tűnhet, hogy már a legelső részben több mint tíz szereplőt mutatnak be, a sorozat alatt azonban lesz időnk szép lassan megismerni mindegyiküket, fény derül motivációikra és háttértörténetükre.

Kiütéssel győz a boszorkány (?)

Bármennyire szép is az összkép, pár negatívum becsúszott. A játék sem egy könnyen emészthető darab, az anime azonban még ennél is érthetetlenebb, mivel ahhoz, hogy a teljes történet beleférjen huszonhat részbe, kénytelenek voltak egész jeleneteket kihagyni. Ettől még nem válik élvezhetetlenné a sorozat, viszont aki könnyed kikapcsolódásra vágyik, az inkább próbálkozzon valami mással.

Ne csodálkozzunk, hogy az utolsó epizódban még nem varrják el a szálakat, és nyitott befejezést kapunk egy esetleges folytatást lehetőségével.

Azonban a fentebb említett hibák ellenére is az utóbbi évek egyik legeredetibb stílusú és történetvezetésű animéje, ami kötelező darab a természetfeletti elemekkel fűszerezett krimi rajongóinak, de akárki belevághat, akit nem riaszt vissza, ha együtt kell gondolkoznia a sorozat szereplőivel.

Adatlap:

Umineko no Naku Koro ni

(anime, 2009)

Eredeti történet: Ryukishi07

Rendezte: Kon Chiaki

Stúdió: Studio Deen

Hossza: 26 x 24 perc  

Nézhető online: 

1.rész 
2.rész 
3.rész 
4.rész 
5.rész 
6.rész 
7.rész 
8.rész 
9.rész 
10.rész 
11.rész
12.rész 
13.rész 
14.rész
15..rész 
16.rész 
17.rész 
18.rész 
19.rész 
20.rész 
21.rész 
22.rész 
23.rész 
24.rész 
25.rész
26.rész (Vége)