Nobunaga no Chef (Manga)

Vissza a jövőbe a konyhaművészettel! 

Mi sül ki abból, ha az önmagukban nem igazán kompatibilis hozzávalókat begyűjtjük, jól összekeverjük, megpároljuk, majd ízlésesen fogyasztáshoz tálaljuk? Itt az ideje, hogy az ételkóstoló bírálatot mondjon! 

Időutazó séf 

A szakácsként dolgozó Ken két kollégájával megmagyarázhatatlan okból 1568-ban, Japán legkaotikusabb (vagy legmeghatározóbb?) időszakában eszmél fel. Sajnos nem sokáig kereshetik együtt a válaszokat hihetetlen időutazásukra, mert munkatársainak életét veszik a helyi milícia gyanakvó szamurájai. 

Szerencsés megmenekülése után egy titokban férfiként élő magányos női kovácsnál, Natsunál húzza meg magát. 

Bár elvesztette emlékeit, ennek ellenére gasztronómiai tudásanyaga és konyhafőnöki gyakorlata még ösztönösen működik. Hogy lerója megmentője felé tartozását, kezébe veszi a serpenyőt, majd rövid időn belül Kiotó egyik legfelkapottabb étkezdéjét mondhatja magának. 

A helyiek számára fura, "unortodox" étkeket egyszerű dolgokból elővarázsoló csodaszakács híre hamarosan eljut a város újdonsült urasága, Oda Nobunaga fülébe is, aki személyesen akar meggyőződni a városszerte terjengő pletykákról, így udvarába hívatva Kent komoly tétű próba elé állítja. 

Törióra gasztronyelven 

A főúr és udvartartásának elismerését a próbával kivívva önkényesen személyes szakáccsá előléptetett séfünk bizony fel van adva a lecke: gazdájának parancsa szerint sosem készítheti el neki kétszer ugyanazt az étket, különben kegyvesztettként azonnal elbúcsúzhat a fejétől. Ez az apróságnak tűnő szabály megadja a történet élét és érezteti a tétet: Ken élete nap mint nap gyakorlatilag állandóan pengeélen táncol, aminek túléléséhez fontos higgadtsága, élni akarása, szakmai profizmusa, kreativitása és egyenes jelleme. 

Egy olyan gasztronómiai hazárdjátékban vesz részt, ahol minduntalan el kell kápráztatnia gazdáját, hogy bizonyítsa hasznosságát és rászolgáljon becsületére. Lévén nem képzett fegyverforgató szamuráj, így urának tett vallomása szerint ő szakácsként értékes: eltökélten harcol az éhes gyomor és a kulináris igénytelenség ellen. 

A lehetőségekhez mérten Nishimura törekedett a történelmi hitelességre, bár a szereplők megjelenítése nyilván a saját ízlésére tükrözi, és a kiemelt történelmi alakok bemutatása is a teljesség igénye nélkül történik. 

A szereplő részletes leírásokkal és ábrákkal, érdekfeszítő módon magyarázza el Ken narrálásában a képkockákon az adott (létező, és hozzávalók birtokában akár az olvasok által is elkészíthető) konyhai remekmű elkészültének mozzanatait és összetevőit. 

A főszereplő nagyban segíti történelmi és gasztrológiai tudásanyaga is: a korszak leghíresebb hadurainak közvetlen környezetében forgolódva értékesnek bizonyul, ha képben vagy arról, hogy kinek milyen jelleme, szokásai (na meg ízlése) voltak. Emellett tanulmányai során megismerte az itt "egzotikusnak" ható európai konyhával is, így titkos fegyverként játssza ki ezt az ütőkártyáját, amikor le kell nyűgöznie egy-egy kitüntetett vendéget (jó példa erre a portugál hittérítők jelenete) vagy magát Nobunagát. A folyamatosan érkező, újabb és újabb kihívásokkal farkasszemet nézve fő célja mégis visszanyerni emlékeit, megváltani szabadságát, és valahogy hazajutni a saját korába. 

Ha érdekel a japán középkor izgalmas szakasza egy teljesen más szemszögből, bejönnek a politikai és háborús leírások, sőt, szívesen gazdagítanád ismereteidet az autentikus konyhaművészet ilyen rendhagyó tálalásával, akkor garantált, hogy belekóstolva repetázni akarsz majd belőle! 

Adatlap: 

Nobunaga no Chef 

(manga, 2011-) 

Írta: Nishimura Mitsuru 

Rajzolta: Kajikawa Takuro 

Hossza: eddig 9 kötet 

Olvasható angolul itt. 

Guilty Crown

Bűnös jövőkép

Egy tönkretett karácson. Minden azon a bizonyos napon kezdődött el, amikor az emberiség megfertőződött, a barátok és a testvérek elszakadtak egymástól, majd évek múlva, amikor már mindenki beletörődött keserű sorsába, feltűnik egy hős. 

Első ránézésre nagyon ismerősnek tűnhet a Guilty Crown, mert olyan, mintha több animét is szisztematikusan összegyúrtak volna, ráadásul mindegyikből a legjobb ötleteket vitték újra vászonra. Emiatt sokan fantáziátlannak tartják, mert amitől érdekes lenne az anime, azt már mind korábban megvalósították más művekben. Ezen hátrányoktól eltekintve hamar meg lehet kedvelni a GC sztoriját és karaktereit, hiszen van benne kellő komolyság, izgalmas történetvezetés, anarchikus világkép, és persze az elmaradhatatlan kúlos robotok, szép lányok, egy kis zene, szuper képességű főhős, és mindez számtalan ügyes csavarral megspékelve. 

Egy modern Love story kezdete

Egy disztopikus jövőbeli Japánban járunk, amikor az ország már se nem független, se nem túl toleráns, és mindezt nemcsak a többi népre, hanem a sajátjára is kivetíti. Ebben a kaotikus világban éli hétköznapijait a tizenhét éves gimnazista Shu. Egyedül él és kétségei elől egy lepusztult iskolai épületbe húzódik vissza. Egy terroristatámadásokkal  tarkított napon épp hazafelé tart főhősünk, amikor búvóhelyén talál egy sérült lányt, aki nem más, mint az online körökben híres énekes-idol Yuzuriha Inori. Sajnos a bujkáló lányra hamar rátalálnak és Shu kénytelen végignézni, ahogy a kormány emberei magukkal viszik.

A gyáva fiúnak eszmélni sincs ideje, és egy hirtelen csavarral már a kormányellenes terrorista szövetség, a Sírásók csapatában találja magát. Ugyanis a lázadok vezére, Gai nem véletlenül érdeklődik erősen főhősünk iránt, mivel a furcsa szernek köszönhetően Shuban különleges erő szunnyad. Így Gai segítségével az erősen önbizalomhiányos srác újdonsült erejét (látja az emberek lelkét, a vocidoknak a valódi formáját, amelyeket fegyverként tud használni) gyakorolva végül Inori kiszabadítására indul.

A voidok minden emberben jelen vannak, formájukat és erősségüket pusztán tulajdonosuk mentális ereje határozza meg. Mivel Inori különösen erős lélekkel rendelkezik, így Shuval egy tökéletes és félelmetes párost alkotnak.

Ketten együtt veszik fel a harcot a Sírások támogatásával az elnyomó kormánnyal szemben, aminek elsődleges célja, hogy egy vírus által lecsökkentse az emberi populációt, és úgymond újrateremtse az emberi fajt.

Szörnyű családi kötelékek 

Bár számos mellékszereplő szerepeltetésével bontakozik ki a történet, egyértelmű, hogy a Shu, Gai és Inori trió ambivalens kapcsolatára hegyezték ki a forgatókönyvet. Hármójuk kapcsolata eléggé hullámzó az epizódok során, mivel mindegyiküket szoros kötelék fűzik a többiekhez, ami sok esetben extrém kilengésekbe csap át. Sokszor annyira hevesek ezek az ábrázolt érzelmek, hogy nem egyszerű egy adott szereplőhöz ragaszkodnunk, mert elég könnyen meg lehet őket utálni, majd újra meg lehet szeretni.
Ehhez a különös "se veled, se nélküled" háromszöghöz kapcsolódik az anime leglényegesebb eleme: a Shuval kapcsolatos visszaemlékezések. Mindenképpen az volt az egyik legjobb húzás a forgatókönyvíróktól, hogy Shu múltját teljesen rejtélyesnek állították be, majd a flashbackek segítségével tudtunk meg fokozatosan egyre többet a mögöttes okokról és rejtélyekről. Egy ideig szinte mindig ilyen szál a titokzatos, sokáig ismeretlen nővéréből indul ki: lényegében nem csak egyszerűen Shu a főszereplője az animének, hanem a megalkotója is.
A legtöbb műben a főszereplők mindig csak valahogy belecsöppennek a sztori közepébe, és ez valamilyen szinten itt sincsen másképp, csak ahogy haladunk előre a történettel, döbbenünk rá igazán, hogy nélküle sosem születhetett volna meg ez a sztori, és nem ott tartana ez a szörnyű világ, ahol éppen most van.
Aki talán még kiemelésre méltó a főbb szereplők közöl, az a tolókocsiba került mechapilóta lány, Ayase. Az áldozatokat következő harcok mellett az elszánt, fiatal lány büszke kiállásával és nem éppen vidám hátterével hatásosan hozzátesz a drámaibb vonulathoz.

Code Geass és NGE-szerelemgyerek? 

Eredeti történet adaptációja miatt több, a fandomban már befutott anime nyomait fedezhetjük fel a Guilty Crownban, amely akár ígéretes ajánlónak is bizonyulhat, mert olyan klasszikusokból merít, mint a Neon Genesis Evangelion. Több ponton is hasonlít a két történet: évekkel ezelőtti robbanás, amely az egész világok/országot megváltoztatta, zűrös hátterű főhős, Ádám és Éva párhuzam, az emberek elpusztítása, és egy új jövő megteremtése. A két anime főszereplője is erős hasonlóságot mutat. Shu és Shinji mindketten szülők nélkül élnek, és talán pont emiatt küzdenek erős önértékelési gondokkal is. Viszont az egy jelentős különbség közöttük: míg Shinji igazából sosem lábal ki a depressziójából, addig Shu hamar talpra áll (a karakterfejlődés jele egyértelműen látszik önmaga és a mellékszereplőkkel való viszonyában) és a saját kezébe veszik az irányítást, még akkor is, ha eleinte nagyon fél a haláltól, vagy attól, hogy csak mások terhére van.
A Guilty Crown -ban ábrázolt kaotikus, elnyomott Japán képe kétség kívül a Code Geassre hajaz, mert mindkettőben egy diktatórikus államot láthatunk, amelyben a kormány teljesen elnyomja az embereket. Az ellenük lázadó terroristák mechákkal harcolnak az elnyomók ellen, és nem félnek áldozatokat vállalni a nagyobb cél érdekében (ha kell, Gai vagy Inori lelkiismeret nélkül ölnek), így ezzel a csavarral bizony morális kérdéseket is felvetnek, lévén a jó és rossz határai könnyen összemosódnak a sztori alatt. Az eddig jól hangzó összképben kisebb zavaró pontok lehetnek az akció-scifi drámai alapvetésből kiindulva a gyakran rossz helyeken és erőltetett módon használt fanservice jelenetek, valamint a párbeszédek kuszasága vagy lapossága.
Az anime magas hájpfaktorát a szemkápráztató animáció, a karakterábrázolás és a hozzá szervesen illeszkedő zenék együttes élménye adja, elég csak a klipszerű nyitó és zárószámokat hallgatni vagy Inori egy-egy dalát az epizódok közben (ez a fajta rendezési stílus ismerős lehet a Macross-sorozatokból). Míg Redjuice nem vett közvetlenül részt az animációs és kreatív munkákban, addig az anime megszületése felett már tapasztalt, profi stáb bábáskodott, például a rendezőként több közismert címmel befutott Araki Tetsuro (Black Lagoon, Death Note, Highschool of the Dead).
Bár egyesek szerint a már elcsépelt elemekből építkező művek nem tudnak semmi újat mutatni, a Guilty Crown nem is az eredetiségével próbál a képernyő elé ültetni. Teszi ezt a sokszínű alkotóelemből felépített, jól adagolt és megkapó vizuális és zenei hangulatával, a szerethető karakterekkel a köztük lévő kusza kapcsolatok és lappangó múltbéli rejtélyek megoldásával.

Adatlap: 

Guilty Crown
(anime, 2011)

Eredeti alkotó: Redjuice999
Rendező: Araki Tetsuro
Stúdió: Production I.G
Hossz: 22x24 perc

Nézhető online: 

1.rész

2.rész

3.rész

4.rész

5.rész

6.rész

7.rész

8.rész

9.rész

10.rész

11.rész

12.rész

13.rész

14.rész

15.rész

16.rész

17.rész

18.rész

19.rész

20.rész

21.rész

22.rész (Vége)

Moonlight Mile

A hegy csúcsáról már csak egy lépés a Hold 

Egyszer az életben mindenki fantáziál arról, hogy meghódítsa a világűrt, csillagok között lebegve bámulja a földgolyót, vagy lábnyomot hagyjon a Holdon. a ski-fikből ismert űrvilág egyenlőre még távol áll a valóságtól, de a Föld energiatartalékainak csökkenése felveti a lehetőségét annak, hogy az emberiség az űrben keressen új erőforrásokat.

Két macsó ha elindul 

Saruwatari Gorö és Jack F. "Lostman" Woodbridge feltűnően sok szempontból hasonlítanak egymásra. Mindketten hatalmas tisztelettel adóznak a tökéletes női test iránt, emellett azzal legyezgetik amúgy sem kicsi egójukat, hogy lehetetlennek tűnő kihívásokat hajszolnak. 

A két főszereplő szakmáját tekintve hegymászó, épp a Mt. Everest meghódítására készülnek. Némi kalandozás után, a hegycsúcsra érve, megakad a szemük a nemzetközi űrállomáson, és mivel a csúcsok csúcsáról már nem vezet máshova út, megfogadják, hogy egy nap mindketten eljutnak az űrbe. 

Eközben a NASA a Nexus-projekten dolgozik, amelynek célja egy a Holdon nemrég felfedezett anyag (hélium-3) kutatása és hasznosítása, ami évszázadokra megoldaná a Föld energiaellátását. Természetesen egy ilyen természeti kincs és az abból származó haszon lehetősége politikai, katonai és üzleti érdekcsoportok hadát állítja csatasorba. 

Miközben mindenki azon igyekszik, hogy minél nagyobbat haraphasson a zsíros falatból, Gorö és Lostman külön utakon ugyan, de elindulnak, hogy meghódítsák a világűrt, illetve a Holdat. 

A Hold aranya 

A Hold és az űr megunhatatlan témája a szórakoztatóiparnak - elég csak olyan kulcssorozatokra gondolni, mint az Alfa holdbázis, vagy a 2009-ben készült Hold című mozifilm -, de a Moonlight Mile nem annyira elrugaszkodott és fantáziadús, mint a legtöbb űrben játszódó alkotás. a Föld fogyatkozó energiatartalékainak problémája egyáltalán nem légből kapott, így az anime mondanivalója nagyon is valóságszerű, ugyanis a hélium-3 elnevezésű elem a hélium egy sokkal barátságosabb, nem radioaktív változata, amely a Holdon nagy mennyiségben megtalálható. 

A nagy előd árnyékában 

A sorozat azonban nem képes úgy kiaknázni a választott témát, mint ahogy a Planetes tette az űrben keringő "eltévedt csavar" kapcsán. Ötagi Yasuo, az erdeti történet szülőatyja azt nyilatkozta, hogy egy realisztikus, politikai elemekkel átszőtt űrdrámát akar létrehozni, azonban a manga túl hosszú ahhoz, hogy beleférjen minden a 26 epizódba. A történet inkább a két főszereplőre, elsősorban Goróra koncentrál, illetve arra a nehézségekkel teli útra, ami a hegymászástól a Holdon tett első lépésig tart. 

Az anime ismeretlen és izgalmas világba kalauzolja a nézőt, ahol a szereplők szinte emberfeletti képessége, a karakterek gyors felemelkedése már a realizmus határait feszegetik. A hibáik ellenére is szerethető karakterek jól működnek ebben a kifogástalannak sajnos nem mondható történetben, hiszen az űrutazás izgalmai és az új energiaforrás körül fellángolt politikai csatározások nem engedik elkalandozni a néző figyelmét. 

Gorö és Lostman férfiasságát és szuperhősre emlékeztető attitűdjét hivatott alátámasztani az anime legfeltűnőbb jelensége: az egész történetet átható, hímsoviniszta, tesztoszterontól dagadó felhang, ami a sztori komolyságát tekintve teljesen öncélú. Tyereskova óta tudjuk, hogy az űrutazás nem a férfiak kiváltsága, de a Moonlight Mile  története két olyan figurára alapoz, akik nyugodtan pózolhatnának a Mr. Macsó magazin címlapján. 

A történet női karakterei szinte egytől egyig háttérzenészként muzsikálnak, vagy egyszerű szexuális játékszerek, a két talpig pasi trófeagyűjteményének leltári tételei. 

Talán a készítők úgy érezték, hogy vér és erőszak hiányában a megfelelően tálalt, lépten-nyomon felbukkanó erotikus jelenetek teszik majd igazán népszerűvé, kerekké a történetet. Mindez azonban semmit nem ad hozzá a sztorihoz, de bizonyára jó pár, a felnőtt magazinokat titokban lapozgató kamasz fiú életét bearanyozza. 

Primitív ruhába öltöztetett izgalom 

Az anime hiányosságai, a szereplők hibái és dagadó izmai ellenére is tökéletes lenne az összhang, ha mindezt nem rombolná a körítés, avagy a semmitmondó zenei aláfestés, a mai szemnek nem túl szép grafika és a nagyon feltűnő CGI. Rendkívül kiábrándító, amikor a merev és tökéletesnek tűnő számítógépes grafika kifejezetten csúnya animációval párosul.  A szereplők egyébként sem esztétikus megjelenése, mozgásuk esetlensége éles ellentétben áll az űrkütyük rendkívül pontosan kivitelezett másával. A grafikát kevésbé figyelmező nézők számára talán ez semmit sem von le az anime értékéből, de a nem toleráns sci-fi rajongóknak összhatás szempontjából valószínűleg fájó pont lesz. 

Ötagaki Yasuo kezdeményezése nem egyedülálló a műfajban, a Moonlight Mile is valós problémára irányítja a figyelmet, de nem sikerül felnőnie a témához, csak a felszínét kapargatja. Azonban a történet elég izgalmas ahhoz, hogy megtalálja a helyét azon kevés űrben játszódó alkotások között, melyek nosztalgikus emlékeket idéznek a messzi-messzi galaxisokról. 

Adatlap: 

Moonlight Mile 

(anime, 2007) 

Rendezte: Suzuki Iku 

Stúdió: Studio Hibari 

Hossza: 26x25 perc 

Sakasama no Patema (Anime film)

Kétirányú gravitáció 

Nagy ötlet, mégsem jutott eszébe szinte senkinek sem előtte: mi lenne, ha a gravitáció két irányba hatna, az emberek egy részének a fent lenne a lent, és fordítva? Nagyjából egy időben két alkotás is született a témában: a Kirsten Dunst főszereplésével készült, viszonylag ismeretlen amerikai Upsode Down mellett szintén ezt a remek felütést dolgozta fel Yoshiura Yasuhiro 2013-as rajzfilmjében, ami nem csak amerikai társával összehasonlítva, de saját jogán is valóságos gyöngyszem a modern sci-fik világában. 

A Sakasama no Patema története szerint egy múltbéli, kudarcba fulladt kísérlet következtében az emberek egy része a földalatti üregekbe kényszerült, ugyanis a félresiklott tudományos teszt hatására rájuk a tömegvonzás teljesen ellentétesen hat. 

A film főhőse a fiatal és kalandvágyó, a fenti életről és az inverz gravitációról mit sem sejtő Patema, egyike a föld alatt elő embereknek, aki a bezártság, valamint a felszíni életről szóló pletykák arra ösztönöznek, hogy új helyekre barangoljon, új területeket fedezzen fel magának. Egyik ilyen túrája során túl messzire merészkedik, és megpillantja a felszínt, a mélyben a kéklő eget, illetve egy fejjel lefelé álló fiút, Eijit. 

Kettejük találkozása indítja el az egész bolygó népének újra egymásra találását, közben pedig nem mellékesen kettejük finomra hangolt, de erőteljes kapcsolata is kibontakozik. 

Patema, bátorságot kötve a furcsamód "fordítva" élő Eijivel, megpróbálja feltérképezni azt a világot, amitől ősei veszélyekre hivatkozva óva intették. Egymásba kapaszkodva, egymás gravitációs erejét kiegészítve lebegnek ég és föld (kinek melyik) között, miközben a felszíni világ merev doktrínáiban szentül hívő társaik igyekeznek megakadályozni küldetésüket. Patema kirándulása ugyanis a felszíni diktatórikus rendszer helytartóinak szemét szúrja a leginkább, akik tiltják a különbözőséget, a "fordított" emberek létét pedig igyekeznek elrejteni a mindennapi robotba kényszerített, uniformizált társadalom elől. 

Bár a film során ez az orwelli vasszigor terjedelmi okokból elsikkad, vázlatos marad, az alkotók a Föld fontosságát sulykoló néhány túlkapásának találó illusztrálásával (például amikor Eijit megdorgálják, amiért óra közben az eget bámulta) ették egyértelművé az elnyomó erők jelenlétét. 

Eiji és Patema a Pixar-féle Fel!-hez hasonló módon, egymás léggömbjeként funkcionálva repdesnek, és jönnek rá szépen lassan az igazságra, mi is történet valójában azon a bizonyos múltbéli, végzetes napon. 

Ez az egymásba kapaszkodás, de mégsem eggyé tartozás ráadásul gyönyörű allegóriája a tinédzserlétnek, a fiatalkori szerelemnek is, amikor semmis sem úgy van, ahogy az ember szeretné. 

A Sakasama no Patema egyébként nagyon szerény eszközökkel operál, de mint tudjuk, egy sci-fi korántsem attól lesz jó, ha látványos, vagy ha másodpercenként robban fel benne valami. Az anime készítői csupán maroknyi karaktert mutatnak be, azok közül is jóformán csak néhányra koncentrálnak igazán, mégis hirtelen felskiccelt, de valóságos, azonosulásra alkalmas, tartalmas, életszagú jellemeket kapunk, akikért az első pillanattól fogva szoríthatunk, vagy éppen gyűlölhetjük őket. Érdekes még az állandó játék a nézőpontokkal. Kamera ennyiszer még nem fordult 180 fokot az anime, de talán még a film történetben sem. Bár hol is vagyunk éppen, a felszínen, a föld alatt, vagy akár az égben, Patema és Eiji fejjel lefelé egymásba kapaszkodó párosát egyszer egyik, másszor másik szemszögből látjuk, ami egy idő után - főleg a helysínek és magasságok folyamatos változtatása miatt - erőteljes agymunkára kényszeríti a nézőt. Ezek mellé gyönyörű színes képeket és látványos jelenetsorokat kapunk, melyek az 1980-ban született Yoshiura Yasuhiro korábbi filmjeit tekintve aligha adnak okot meglepetésre. 

A webes animációként indult, majd egészestés animévé fejlődött Sakasama no Patema egyszerű, de nagyon is hatásos, meglepően jó sci-fi, egy remek ötlet szép kibontása, ami végre sikerrel pumpált némi új vért az utóbbi időben erősen gyengélkedő zsánerbe. 

Adatlap: 

Sakasama no Patema 

(anime film, 2013) 

Rendezte: Yoshiura Yasuhiro 

Stúdió: Purple Cow Studios 

Hossza: 99 perc 

Vandread

A jövőben, amikor végre meghódítjuk az univerzumot és csoportok kelnek útra, hogy új, lakható bolygókat keressenek leharcolt Földünk helyett, a nemek harca is végjátékához közeledik. A férfiak és nők örörk ellentéte ekkora annyira elmérgesedik, hogy végül egymástól külön, más-más bolygón telepednek le egy békésebb élet reményében. Távol az ellenségtől! 

A nagy találkozás 

A történet kezdetén tehát két, egymástól teljesen elkülönül civilizációt alkotnak a férfiak és a nők, immár három generáció óta. Az ellentétek az idő alatt egy szemernyit sem csökkentek, sőt az urak elképzelései szerint a nők férfifaló szörnyekké váltak, akik férfizsigereken élnek. De a lányok sincsenek sokkal jobb véleménnyel a teremtés koronáiról, akiket erőszakos és alantas lényeknek tartanak. 

Érlelődik is a háború a két bolygó között, amire a férfiak egy hatalmas pusztító űrhajó megépítésével készülnek. Mígnem egy meglepő esemény közbeszól. Női kalózhajó cirkál a férfiak felségterületén, de az elkerülhetetlen csata nem várt következményekkel záródik. 

A lányok hajóját hajtó élő motor, a Pexis, összeolvad a férfi flotta egy darabkájával. Az átalakult hajónak felocsúdni sincs ideje máris nyakán az újabb ellenség, ezúttal egy ismeretlen flotta tör az emberek életére. 

Az instabil Pexis menekülőre fogja a dolgot, és a galaxis egy feltérképezetlen részére röpíti a megváltozott hajót. A hajó személyzetét alkotó lányok, miközben próbálják helyrehozni ideiglenes otthonukat, kitalálni mi is történt és valahogy túlélni az ijesztően rátermett új támadók rohamait, három férfit találnak a fedélzeten. 

A baleset következtében a kalózok hajóján rekedt urak fogolyként végzik, de mindkét fél kénytelen igen hamar belátni, hogy az újszerű helyzetet csak egymás segítségével élhetik túl. 

A másik nem iránt igencsak bizalmatlan hőseink kényszerű együttélése sok vicces és tanulságos epizódban bővelkedik, míg az adrenalinszint növelésről a rendre felbukkanó rejtélyes idegenek és erős harci gépeik gondoskodnak. 

Hamarosan pedig az is egyértelművé váli, hogy az új támadók komoly fenyegetést jelentenek az emberiség egészére nézve, így embereink kénytelenek kicsit félretenni mélyen gyökerező ellenérzéseiket, hogy figyelmeztethessék az otthon maradtakat.  

A nagy utazás 

A nemek harcára épülő újszerű felállás kifejezetten előnyére válik a történetnek. Akárcsak az, hogy eredeti anime lévén nem kellett bevárni semmilyen mangát vagy regényt, így a készítők a saját ritmusokban, felesleges töltelék epizódok és időhúzás nélkül mesélhették el sztorijukat. A kötelező lazító epizódok (karácsony, szülinap) természetesen itt is megtalálhatók, de ezek egyrészt a legénység összecsiszolódását segítik (és rendszerint vicces adalékokkal szolgálnak a két nem előítéleteiről), másrészt az utazás, sőt a harcok sem kerülnek háttérbe miattuk. 

A tetten érhető sablonok ellenére az animében van valami üdítő frissesség, amiért még ezeket sem érezzük unalmasnak. Sőt a szereplők élethelyzetéből szinte egyenesen következik a máskor oly erőltetett bénázás, amire egymás közelébe kerülő férfiak és nők csak képesek. 

Hibiki állandómenekülése Ditta elől ugyancsak érthető, ha belegondolunk, hogy úgy nőtt fel, hogy a nőket szörnyeknek hitte, és számára a férfi-férfi kapcsolat normális. Naná, hogy kicsit ideges lesz a másik nem közelében. A készítők ráadásul arra is ügyeltek, hogy egyéb, kínálkozó toposzokat viszont felülírjanak, így például nem érvényesül az első csók törvénye sem, és a kissé idegesítően tapadós hősnő is visszavesz tsundere mivoltából, ha látja, hogy kellemetlenné vált örökös nyomulása.
Az önvizsgálatra és fejlődésre képes karakterek igazi színfoltjai a sorozatnak, számtalan egyéniséget ismerhetjük meg a történet folyamán. A közöttük feszülő kapcsolati rendszer pedig legalább olyan kusza, mint az anime témabesorolása. a készítők minden sikeres témát belegyúrtak az animébe, van itt ecchi, romantika, dráma, vígjáték, akció, humor, sci-fi, kaland és a végén még a cross-dressing is befut. Ugyan elsőre azt gondolnánk, hogy csak a rajongók egy szűk keresztmetszetének tetszését nyerheti el ez a kavalkád, a sorozat mégis működik. Talán mert egyik eleme sincs túlhangsúlyozva és az alkotók okosan keverik a kártyát.
Ez az űrben zajló road movie, a módosult kalózhajó vegyes legénységének eszement kalandjait elregélő 26 részes sorozat végig vicces, akció dús és helyenként még meglepő is tud maradni.
Útjuk során, ahogy egyre jobban megismerjük őket, szereplőink nemcsak hozzánk, de egymáshoz is közelebb kerülnek. A végére pedig olyan összetartó csapatot alkotnak majd, amely példa értékű lehet a világágaik számára. 

Adatlap: 

Vandread 

(anime, 2000-2001) 

Rendezte: Mori Takeshi 

Stúdió: Gonzo 

Hossza: 2 x 13 x 24 perc

Nézhető online: 

1.évad: 

1.rész
2..rész 
3.rész
4.rész 
5.rész 
6.rész
7.rész 
8.rész 
9.rész 
10.rész 
11.rész 
12.rész 
13.rész


2.évad:

1..rész
2.rész 
3.rész 
4.rész
5.rész 
6.rész 
7.rész 
8.rész 
9.rész 
10.rész 
11.rész 
12.rész
13.rész  

Umineko no Naku Koro ni

Szigeti veszedelem

Szigeti Fesztivál másképp

Történetünk 1986-ban, egy Rokkenjima nevű szigeten veszi kezdetét, amely az Ushiromiya család kezében van. Éppen az évente esedékes összejövetelüket tartják, idén azonban hátsó szándék is vegyül a találkozás öröme mellé, a családfő Kinzónak ugyanis csak három hónapja van hátra, rokonai pedig leplezetlenül marják egymást az örökség reményében.  Annál is inkább, mivel egy családi legenda szerint Kinzó többtonnányi aranyat kapott ajándékba egy Beatrice nevű boszorkánytól. Az előtérben egy kőbe vésett vers is található, amelyet ha valaki megfejt, eljut az aranyhoz. A családtagok eleinte szkeptikusan állnak hozzá a dologhoz, a játék azonban komolyra fordul, miután levél érkezik Beatrice-től, aki Kinzó egyik alkalmazottjaként mutatkozik be, és azt állítja: ha nem fejtik meg a verses rejtvényt, minden örökség automatikusan rászáll. Amikor pedig egy rejtélyes gyilkos is ámokfutásba kezd, a beköszöntő tájfun miatt pedig nem hagyhatják el a szigetet, elszabadul a pokol.

Ideglelés japán módra

Az eddigiek alapján egy B-kategóriás slasher filmnek, esetleg egy gyenge Agatha Christie- regény koppintásnak is gondolhatnátok az animét.

Ryukishi07 neve azonban ezúttal is egyet jelent a minőségi és fordulatos történettel, valamint azzal is, hogy az átlagos kezdést követően igencsak felpörögnek az események. Az első pár epizód után személyesen is felbukkanó Beatrice agytekervényeket megmozgató észjátékot vív az Ushiromiya család főszkeptikusával, Battlerrel. Előbbi a mágia és a boszorkányok létezését akarja elfogadtatni, míg utóbbi a nyers racionalitást felhasználva próbálja logikus magyarázatot találni a gyilkosságokra.

A készítők megtartották a Higurashiból ismert történetvezetést, a huszonhat részes anime négy-ötepizódnyi kisebb fejezetekre bomlik, és minden egyes fejezet elején „újraindul” a történet, azonban mindig más irányt vesz, és az áldozatok is különböznek.

Battlernek így lehetősége nyílik az egyre gyarapodó információmorzsák alapján kikövetkeztetni, hogy ki lehet a gyilkos.

A nézőknek sem árt minden mondatra odafigyelnie, ha nem akarja elveszteni a fonalat, és közben azon kapja magát, hogy ő is kezd a mágikus, vagy a racionális oldal felé hajlani.

Boszorkánykonyha

Az animáció tetszetős, a képi világ hangulatos, helyenként kifejezetten gyönyörű, a hangeffektek nagy részét pedig a játékból emelték át.

Az opening gregoriános hangzása jól illeszkedik a sorozat reneszánszra emlékeztető stílusához, az ending pedig az elborultabb oldalához. Háttérzenékből nincs túl sok, azonban ha megszólalnak, az embert egyből elfogja a misztikus, baljóslatú hangulat.

Karakterekben sem szenvedünk hiányt, bár riasztónak tűnhet, hogy már a legelső részben több mint tíz szereplőt mutatnak be, a sorozat alatt azonban lesz időnk szép lassan megismerni mindegyiküket, fény derül motivációikra és háttértörténetükre.

Kiütéssel győz a boszorkány (?)

Bármennyire szép is az összkép, pár negatívum becsúszott. A játék sem egy könnyen emészthető darab, az anime azonban még ennél is érthetetlenebb, mivel ahhoz, hogy a teljes történet beleférjen huszonhat részbe, kénytelenek voltak egész jeleneteket kihagyni. Ettől még nem válik élvezhetetlenné a sorozat, viszont aki könnyed kikapcsolódásra vágyik, az inkább próbálkozzon valami mással.

Ne csodálkozzunk, hogy az utolsó epizódban még nem varrják el a szálakat, és nyitott befejezést kapunk egy esetleges folytatást lehetőségével.

Azonban a fentebb említett hibák ellenére is az utóbbi évek egyik legeredetibb stílusú és történetvezetésű animéje, ami kötelező darab a természetfeletti elemekkel fűszerezett krimi rajongóinak, de akárki belevághat, akit nem riaszt vissza, ha együtt kell gondolkoznia a sorozat szereplőivel.

Adatlap:

Umineko no Naku Koro ni

(anime, 2009)

Eredeti történet: Ryukishi07

Rendezte: Kon Chiaki

Stúdió: Studio Deen

Hossza: 26 x 24 perc  

Nézhető online: 

1.rész 
2.rész 
3.rész 
4.rész 
5.rész 
6.rész 
7.rész 
8.rész 
9.rész 
10.rész 
11.rész
12.rész 
13.rész 
14.rész
15..rész 
16.rész 
17.rész 
18.rész 
19.rész 
20.rész 
21.rész 
22.rész 
23.rész 
24.rész 
25.rész
26.rész (Vége) 

Guilty Crown

Bűnös jövőkép

Egy tönkretett karácson. Minden azon a bizonyos napon kezdődött el, amikor az emberiség megfertőződött, a barátok és a testvérek elszakadtak egymástól, majd évek múlva, amikor már mindenki beletörődött keserű sorsába, feltűnik egy hős.

Hamar meglehet kedvelni ezt az animét és a karaktereket, hiszen van benne kellő komolyság, izgalmas történetvezetés, anarchikus világkép, és persze az elmaradhatatlan robotok, szép lányok, egy kis zene, szuperképességű főhős, és mindez számtalan ügyes csavarral megspékelve.

Egy modern Love story kezdete

Egy jövőbeli Japánban járunk, amikor az ország már se nem független, se nem túl toleráns, és mindezt nemcsak a többi népre, hanem a sajátjára is kivetíti. Ebben a világban éli hétköznapijait a tizenhét éves gimnazista Shu. Egyedül él és kétségei elől egy lepusztult iskolai épületbe húzódik vissza. Épp hazafelé tart főhősünk, amikor búvóhelyén talál egy sérült lányt, aki nem más, mint az online körökben híres énekes-idol Yuzuriha Inori. Sajnos a bujkáló lányra hamar rátalálnak és Shu kénytelen végignézni, ahogy a kormány emberei magukkal viszik.

A gyáva fiúnak eszmélni sincs ideje, és egy hirtelen csavarral már a kormányellenes terrorista szövetség, a Sírásók csapatában találja magát. Ugyanis a lázadok vezére, Gai nem véletlenül érdeklődik erősen főhősünk iránt, mivel a furcsa szernek köszönhetően Shuban különleges erő szunnyad.

Gai segítségével a srác újdonsült erejét gyakorolva végül Inori kiszabadítására indul.

A voidok minden emberben jelen vannak, formájukat és erőségüket pusztán tulajdonosuk mentális ereje határozza meg. Mivel Inori különösen erős lélekkel rendelkezik, így Shuval egy tökéletes párost alkotnak.

Ketten együtt veszik fel a harcot a Sírások támogatásával az elnyomó kormánnyal szemben, aminek elsődleges célja, hogy egy vírus álltal lecsökkentse az emberi populációt, és úgymond újrateremtse az emberi fajt.

Az animében szemkápráztató animációk sokasága látható. Amit a karakterábrázolás és a hozzá szervesen illeszkedő zenék együttes élménye adja. Elég csak a klipszerű nyitó és záró számokat hallgatni vagy Inori egy-egy dalát az epizódok közben és már is magával ragad az anime.

Hossza: 22x24 perc

Itt nézhető:

1.rész
2.rész
3.rész
4.rész
5.rész
6.rész
7.rész
8.rész
9.rész
10.rész
11.rész
12.rész
13.rész
14.rész
15.rész
16.rész
17.rész
18.rész
19.rész
20.rész
21.rész
22.rész (Vége)

Accel world

Rohamosan fejlődő világunknak köszönhetően az információk egyre jobban és gyorsabban elérhetőek. Mindennapjaink részévé vált a világháló használata, ami elég valószínű, hogy a jövőben még ennél is nagyobb jelentőséggel bír majd és nélkülözhetetlenné válik a mindennapok számára. De akik már most kíváncsiak egy ilyen világra, azok kapcsolják be képzeletbeli Neuro Linkereiket és merüljenek el az Accel Worldben.

2046-ban járunk, ahol egy technikailag jóval fejlettebb jövőkép tárul elénk. Megismerkedhetünk a 21. század egyik legfontosabb találmányával, a Neuro Linkerrel. A Neuro Linkerek alapvető dolognak számítanak a mindennapokban, ugyanis az emberek ezen keresztül tudnak csatlakozni a világhálóra és ez által tudnak részesei lenni a virtuális világnak, ahol mindenki egy külön személyre szabott Avatarral rendelkezik. Vannak egész egyedi Avatarok, de vannak kifejezetten csúnyák és átlagosak is. Azonban főhősünket, Arita Haruyukit igazából egyik csoportba sem lehetne belesorolni, hiszen az ő Avatarja egy kismalac, ami mellesleg rendkívül aranyos. Azonban milyen lehet Haruyuki a való világban?

Őszintén szólva nem sokban különbözik Avatarjától, hiszen a való életben is egy kis pufók srác, akit a suli rossz arcai elég gyakran bántanak, amit ő nagyon szégyell, főleg Taku és Chiyu előtt, akik a gyerekkori barátai. Haru ezért rendszeresen a virtuális világba menekül, ami már szinte olyan számára, mint a valóság. Azonban nem is csoda, hogy számára ez a hely jelenti a megnyugvást, hiszen a játékok világa az, ahol igazán sikeres tud lenni. Erre figyel fel a gyönyörűséges Kuroyukihime, aki nem csak a való életben, de a virtuális világban is rendkívül nagy népszerűségnek örvend. Találkozóra hívja Harut a való életben és egy programot küld át neki, ami a Brain Burst névre hallgat. A program használói az Accel Worldbe, vagyis a Felgyorsult Világba kerülnek, amit csakis a Burst Linkerek használhatnak. A Brain Burst programot sok mindenre használhatják. Van, aki az iskolában ennek a segítségével puskázik és javít a jegyein, de vannak olyanok is, akik különböző problémák vagy veszélyes helyzetek megoldására használják. Azonban ez a program egy játék, ahol a játékosok harcolnak egymással, amivel Burst Pointokat gyűjthetnek. A Burst Pointok gyűjtése elengedhetetlen, hiszen minden egyes felgyorsulás alkalmával egy-egy pontot használnak el a játékosok, akinek minden pontja elfogy, az pedig soha többé nem használhatja a Brain Burst programot.

Vajon főhősünk, Haru hogyan boldogul ezzel az emberfeletti képességgel és új Avatarjával, ami Silver Crow névre hallgat és ugyanúgy, mint a többi játékosnak, neki is a mélyen titkolt vágyai alakították kinézetét és képességeit.

Úgy vélem, a történet és a grafika is nagyon jóra sikeredett. Van benne valami, ami az embert magával ragadja. Ez talán a látvány és a történet izgalmassága. A főszereplő pufók megjelenése pedig nem igen mondható hétköznapinak az animék világában. Mindenesetre csak ajánlani tudom az anime megnézését és kellemes kikapcsolódást kívánok hozzá mindenkinek.

Eddig egy pörgős kis harcolós, romantikus vígjáték és nekem speciel sokkal jobban bejött, mint a hasonló, akár idehaza is vetített "játékos" animék.

Műfaj: Akció, Sci-fi, Romantikus

Rendezte: Obara Masakazu

Stúdió: Sunrise

Epizódok száma: 24

Főbb karakterek:

Arita Haruyuki - A történet főhőse, Avatarja Silver Crow

Kuroyukihime - Haru pártfogója és Brain Burst-beli szülője, Avatarja Black Lotus

Takumu Mayuzumi - Haru egyik legjobb barátja, Avatarja Cyan Pile

Kurashima Chiyuri - Haru másik legjobb barátja

Itt nézhető:

1.rész

2.rész

3.rész

4.rész

5.rész

6.rész

7.rész

8.rész

9.rész

10.rész

11.rész

12.rész

13.rész

14.rész

15.rész

16.rész

17.rész

18.rész

19.rész

20.rész

21.rész

22.rész

23.rész

24.rész (Vége)