Zenék

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Dráma. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Dráma. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. január 22., szombat

Kilari

 


Zabagépből popkirálynő


Tsukishima Kilari csinos fiatal lány, aki annak ellenére is népszerű az iskolában, hogy életének első tizennégy évében ügyet sem vetett az olyan hívságokra, mint a divat vagy a smink, továbbá fogalma sincs, mi számít trendinek. Kilarit ugyanis egyvalami érdekli: a zabálás.

Kilari pasizás és trendspotting helyett a kajára és a haspókoskodásra koncentrálta az összes erejét. Platinakártyás tagja a nagyevő anime szereplők klubjának; kiéhezett vaddisznóként veti magát az ételre, és teljesen kivetkőzik magából, amint ennivalót lát. Nem meglepő, hogy az a srác, aki minden bátorságát összeszedve ebédidőben próbál meg átadni neki egy szerelmeslevelet, menten kiábrándul belőle. 


A herceg karjaiban


Ilyen előjelek mellett nehéz elképzelni, hogy Kilariból valaha top idol lesz, sőt, még az is kérdéses, akad-e az apján kívül olyan férfi, aki még azután is rajong érte, hogy látta, mire képes az ebédlőasztalnál. 
Az események azonban új irányt vesznek, amikor Kilari lezuhan a magasból, mikor épp egy teknőst próbál megmenteni (ne firtassuk, mit keres egy teknős a fán egy forgalmas nagyvárosi út közepén - a Kilari állatszereplői mindenféle furcsaságra képesek. Lentebb Mascot madness alcímen olvashattok erről egy kis érdekességet). Kilarit egy ballonkabátos fiú kapja el, megköszöni, hogy előkerítette a teknősét, és cserébe átnyújt egy jegyet az aznapi SHIPS koncertre. Kilarinak fogalma sincs róla, mi köze a SHIPShez a Seiji néven bemutatkozó fiúnak, de a váratlan találkozás mély nyomot hagy benne (szerelem első látásra? vagy csak halálközeli élmény utáni kábulat?). 
Kilari ezután természetesen elmegy a koncertre, hogy újra találkozhasson a fiúval, de nem a nézőtér, hanem a "Személyzet" feliratú bejárat felé veszi az irányt. Ott szőke megmentője helyett egy sötét hajú és egyáltalán nem kedves fiúba botlik, aki egyre komorabbá válik, mikor megtudja, Kilari mit keres itt. 
A fiú Hiroto, Seiji haverja, aki meglehetősen nyersen adja tudtára Kilarinak, hogy semmi esélye nincs szíve választottjánál. 
Hiroto szavainak igazáról Kilari is kénytelen meggyőződni, amikor kiderül, hogy a földöntúli népszerűségnek örvendő SHIPS fiúzenekar két tagjával, vagyis Kazama Hirotoval és Hiwatari Seijivel hozta össze aznap a sors. 



Irány a rivaldafény


 
Természetesen hősnőnk nem hagyja annyiban a dolgot (a szerelem erősebb... meg egyébként is hátravan még 152 rész). Úgy dönt, hogy ha Seiji eszerint egy külön világban él, ám legyen: ő is szerencsét próbál a showbizniszben. A döntést tettek követik, és a kezdeti nehézségek után Kilari nem csak bejut a SHIPSet foglalkoztató ügynökséghez, hanem közeli barátságba kerül a fiúkkal, akik sokat segítenek a karrierjében. 
Látszólag tehát minden adott ahhoz, hogy Kilari és Seiji összejöjjenek, de az élet nem ilyen egyszerű. Az új ismeretségek és a szórakoztatóiparban eltöltött idő komolyan átalakítja Kilari kezdeti kislányos elképzeléseit a Nagy Ő-ről... 
Annak ellenére, hogy animében nem ritka, ha valaki az első részek végére hétköznapi lányból top idol lesz, a Kilari egészen megfontoltan építi fel a főhősnő pályafutását. Hagy időt arra, hogy Kilari az apró reklámszerepek és kis közönség előtti előadásokról lépésenként jusson el az országos népszerűség és a megakoncertek szintjére.




Adatlap: 

Kilari
(anime, 2006-2008)

Eredeti mangaka: Nakahara An
Rendezte: Okuwaki Masaharu
Stúdió: G&G Entertainment/Synergy SP
Hossza: 153x23 perc



Egy kis érdekesség



Mascot madness 


A Kilari fő történetszála mellett párhuzamosan fut egy másik is, ahol a szereplők kisállatai a főhősök. Majdnem minden karakterhez tartozik legalább egy intelligens, cseppet sem hétköznapi házi kedvenc. 
A gazdik sztorijához hasonlóan a közöttük kialakuló kapcsolatrendszer is barátságok és rivalizálások bonyolult szövevénye. 
Sokakat talán megriaszt ennyi állatszereplő, de van létjogosultságuk, hiszen a Kilari alapvetően egy gyerekek számára készült vígjáték, és a szőrmókokra fontos szerep hárul a poéngyártásban.


2022. január 11., kedd

Myself; Yourself

 



Shuri és Shu egy esernyő alatt

 
 
Mi lesz a gyerekkori barátságból, mikor felnövünk? És hogy kerül a konyhakés a hegedűtokba? Az aranyosságot a brutális köznapi drámával keverő animék egyik újabb kiemelkedő darabját ismerhetjük meg az alábbiakban. 



Négy gyermek, Yatsushiro Nanaka, Wakatsuki Shuri, Wakatsuki Shüsuke és Oribe Aoi könnyek között búcsúztatják barátnőjüket, Hidaka Sanát, aki másik városba költözik. A búcsúpartira mindegyikük saját készítésű ajándékkal érkezik: Shüsuke egy horgászcsalival, Shuri fél pár kötött kesztyűvel, Aoi búcsútortával, Nanaka pedig saját szerzeményét adja elő hegedűn. Sajnos nem készült el teljesen a zenemű, ezért Sana csak félig hallgathatja meg, de Nanaka megígéri neki, hogy mire újra találkoznak, befejezi a kompozíciót. A kis közösség tehát visszavárja Sanát, és remélik, hogy barátságuk kötelékei a hosszú távollét alatt sem fognak gyengülni.




A múlt kútja



Sana öt évvel később tér vissza, és hamar rájön, hogy a gyermekkori emlékképek és a valóság között nem teljes az átfedés. 
Természetesen a látszólag csendes vidéki kisvárosban sem állt meg az élet: a külső változások rögvest meghökkenést okoznak, de Sana ezen gyorsan túlteszi magát, és egyetlen pofonnal megússza azt is, hogy nem ismeri fel Nanakát.
A belső változások feldolgozásakor viszont sokkal nehezebb dolga van, különösen Nanaka esetében, akit a legjobban szeretett. A diszkréten átugrott öt év ugyanis több olyan eseményt hozott, ami komoly nyomot hagyott a többiek lelkén. 
Sana hazaérkezése felkavarja az állóvizet, és az idilli felszín felkapargatása után egyre súlyosabb és súlyosabb dolgok kerülnek elő a mélyből; olyan gyerekkori traumák, melyeket nem biztos, hogy meg kellett volna bolygatni. De ha már megbolygatták őket, igenis szembe kell nézni velük.
Sana saját magának és a többieknek is bizonyítani szeretné, hogy a barátság és a szerelem képes kiállni az idő próbáját és gyógyító fátylat borítani a múltra. 


A Myself; Yourself animeverziója nem a legjobb csillagzat alatt született, mert éppen akkor kezdték vetíteni, amikor a School Days a jól ismert botrányos körülmények között véget ért. Mivel a Myself; Yourself is olyan történet, ahol nem csak az étkezési előkészületeknél használják a konyhakést, a rajongói körökben nagy találgatás folyt a sugárzás alatt, hogy sikerül-e anélkül adaptálni a sztorit, hogy csorbulna a drámaisága. Így utólag elmondható, hogy egyetlen nagyobb kompromisszum (a "fekete vér szindróma") árán sikerült elkerülni a komolyabb cenzúrát és a "Nice Boat" jellegá befejezést is.







Adatlap: 

Myself; Yourself
(anime, 2007)
 
Rendezte: Kuroda Yasuhiro
Késztette: Dögaköbö
Hossza: 13x23 perc 






2021. augusztus 5., csütörtök

Mirai Nikki (Manga)

 

 

Bűbájmentes jövendölés 

 

Mi lenne, ha tudnád, hogy az elkövetkezendő öt percben kivel fogsz találkozni az utcán? Hogy az első órán váratlanul matek témazáróval szembesítenek, és egy sorozatgyilkos meg fog ölni délután? Ilyen lehetőségeket csillant fel Esuno Sakae különleges mangája, amelyben, ha úgy akarod, akár Istenné is válhatsz. 



Diákok hada irigyelné?

 
 
Amano Yukiteru álmában sem gondolta volna, hogy a Mirai Nikki (Future Diary) című manga hőseként szert tesz jövőbe látás képességére. A mangába forduló, saját világában létező fiú furcsa hobbijának él: minden pillanatát mobil naplójában rögzíti, otthon pedig képzeletbeli barátjával, Deus Ex Machinával múlatja az időt. Ám a zord Deus egy nap ajándékot ad tini hősünknek. Mobil naplóját jövőnaplóvá alakítja, így a fiú 90 nappal előre látja, hogy mi fog történni vele. Kellemetlenkedő osztálytársak? Váratlan feleltetés? Yukiteru gondjai egy csapásra megoldódnak. Legalábbis azt hiszi. 
Rajta kívül ugyanis még 11 ember részesül Deus kegyeiben; a haldokló istenség keresi az utódját, akire ráhagyhatja a trónját, ezért harcba indítja a kiválasztottakat. A 12 játékosnak jövendőmondó naplóikat használva kell végezniük egymással, és az egyetlen túlélő lesz az új Deus, azaz a Világ és Idő ura.



Harc, ármány, szerelem


Egy küzdelmekkel teli Shönen mangából a töménytelen akciójelenet mellett nem hiányozhat a romantikus szál sem. Ezt a képregény alkotója, Esuno Sakae elég bizarr módon oldotta meg. A halálos verseny résztvevői között van Yukiteru éltanuló osztálytársa, Gasai Yuno is. Az első látásra igazán szemrevaló lány fülig szerelmes Yukiteruba. Agyabnútlan olvasó talán úgy gondolhatja, milyen szerencsés frodulat ez, de tévednie kell. A kedves mosoly mögött Yuno egy őrült gyilkológép, aki bármit megtenne Yukiterujáért, akit megszálottan imád. 
Így a srácra sok kihíívás vár, míg Yuno féltékeny hárpiaként vigyáz minden lépésére. 

A nagy dózisban adagolt, ütős lélektani horrornak, illetve a drámának hála egyetlen percre sem ül le a történet, amely 11 kötetben regéli el hősünk megpróbáltatásait. Szerencsére e két, cseppet sem átlagos karakter mellett a többi játékos sem marad ki a harcból, sőt még Yukiteru új barátai is képbe kerülnek. Így válik a narratíva változatossá, hiszen hol egy terrorista, hol egy elborult polgármester cselszövéseit követhetjük nyomon.



Cukormázzal leöntött pszichés torzulások


A fordulatos képregény másik érdekes oldala a grafika. A rémülettől vagy őrülettől sújtott tekintetek, a lapokról szinte lerobbanó akciók mellett a háttér halványan szemléltetett, csak a fontosabb helyeken van részletezve. Mivel a szereplők motivációit, lelki világa áll a középpontba, így a több szöveggel és kevesebb kreatív megoldással találkozzunk. Ennek ellenére a karakterek jellegzetes vonásokkal bírnak, és az aranyos küllem-romlott jellem kiszámíthatatlan dinamikája miatt sok váratlan átpártolással találkozhatunk. 
Ennek tökéletes mintapéldánya hősnőnk, Gasai Yuno, aki lenge öltözékével nemcsak Yukiteru szerelmét kívánja elnyerni, de néhol a félrevezetés fegyverével is él, kihasználva ártatlan külsejét. 

A mangaka nagy hangsúlyt fektet a szereplők mimikájára, az arckifejezések kidolgozottsága részletes, gyakran idealizált, másutt éppen torz. Deus maga a megtestesült titokzatosság: a misztikus, olykor robotszerű külsejű Isten az unalom tengerén ringatózik, így nem véletlen, hogy kénye s kedve szerint játszik az utódjelöltekkel, akiket hol kibillent az egyensúlyukból, hol pedig különleges erővel ruház fel. 



A mangát kiadó Kadowa Shoten 2011.04.26-án dobta piacra a sorozatzáró 12. kötetet. 2011 nyarán animeként is visszatért a sorozat, amit egy 2010 decemberében kiadott rövid OVA vezetett fel. A mangaka 2008-ban még készített két spinoff kötetet is, Paradox és Mosaic alcímen, amelyekben egy-egy fontosabb mellékszereplő került előtérbe.  
Esuno Sakae munkájának élvezhetősége mi sem bizonyíthatja jobban, mint az, hogy a kezdetben a várt mederben csordogáló történet egyik pillanatról a másikra képes 180 fokos fordulatot venni, és újabb rejtélyeket elhintve vonja magára az olvasó figyelmét. A gyáva Yukiteru pedig ez idő alatt hol a szánalmas önsajnálat, hol a férfias elhatározások között ingázva ad nekünk azonosulási lehetőséget,  kiegészítve egy kis nosztalgikus fennhanggal a gyermeki ártatlanság iránt. 
A lehetőség csábítóan hatalmas, hiszen ki nem szeretné tudni, hogy mit hoz a holnap?





Adatlap:

Mirai Nikki 
(manga, 2006) 
Írta és rajzolta: Esuno Sakae 
Hossza: 12 kötet



Olvasható angolul itt.



2021. március 29., hétfő

Honto Yaju (Manga)



Amikor a yakuza megadja magát a rendőrnek 



A yaoi mangák világában egyáltalán nem ritka, hogy egy hivatásos bűnöző (yakuza, gengszter, maffia tag) és egy rendőr gyümölcsöző és hosszan tartó románcot ápol. Bár ezek a történetek nem feltétlenül a happy endről szólnak, a Honto Yajü esetén nincs mitől tartaniuk a tragikus történetektől ódzkodóknak, ugyanis ennél rózsaszínűbb már nem nagyon lehetne a helyzet.





Yakuza keres rendőrt


 
 
Yamamoto Kotetsuko yakuza-rendőr románcot bemutató mangája jelenleg huszonkilencedik kötetnél jár, de egyenlőre nincs szó a történet befejezéséről. A slice of life felépítésű sztori persze bármikor abba lehetne hagyni, de a mangaka egyéb kötetei mellett is mindig szán időt a Honto Yajü újabb és újabb fejezeteinek megalkotására, íg y a történet halad tovább, a rajongók legnagyobb örömére! A 2008 óta futó sorozat a szerteágazó olvasói táborra való tekintettel kapott egy egyfejezetese crossover történetet (Honto Yajü x Sukitte Iwasete?), és már több hangjáték is készült a nagy sikerű kötetek kiegészítéseként. A történet népszerűsége azonban nem korlátozódik a szigetországra, az angolul Like the Beast-re keresztelt manga már Japánon kívül is szedi áldozatait, elsősorban a könnyebb BL kedvelői között. A siker, noha nem abszolút, igen szép eladásokat eredményezett, amit elsősorban a karaktereinek köszönhet. A történet ugyanis nagyon egyszerű, de a karakterek színnel és virtussal töltik meg az élet apró-cseplő mozzanatait megélő páros körül zajló eseményeket. 
A sztori azzal veszi kezdetét, hogy a helyi yakuza család örököse egy kínos rablási ügy áldozataként belefut a szolgálaton kívül is segíteni kész helyi rendőrbe. A Gotóda család örököse, Aki első pillantásra beleszeret a gáláns lovagként megjelenő Tomoharu közrendőrbe, és már másnap megpróbál csodálata tárgya közelébe férkőzni. A komoly stílusérzékbeli problémákkal küszködő, nagydumás, rámenős és enyhén agresszív Aki letámadásos taktikát választ a csendes és talpig becsületes Uedával szemben, de a túlfűtött vallomás nem hoz azonnali sikert. Persze az igazi sztori még csak most kezdődik!





Rendőr keres yakuzát


 
A megfontolt és alapvetően kiegyensúlyozott rendőr nagyon is egyenes jellem, így tétovázás nélkül bevallja aggályait a románccal kapcsolatban, de Aki nem adja fel. Ismerősökből lassan barátok lesznek, és nem kell sok idő, hogy a párkapcsolati szintre is eljussanak. 
A felszínen magabiztos, de Uedával szemben mégis bizonytalan Aki pirulós oldala is előjön ekkor, már, a kapcsolatban azonban hiába tölti be ő a "passzív" szerepet, jelleménél fogva nagyon is aktívan viselkedik. Ez a kettősség Aki jellemében - ami kisebb léptékben, de Tomoharunál is feltűnik - sokat dob a karakterek árnyaltságán.
Bár alapvetően egy vicces, romantikus, virágesős történetet kapunk, a főszereplők egymás közötti dinamikája, érzelmeik gazdagsága nagyon életteli, és igyekszik kerülni a túlzó kliséket (kivéve talán Aki csapnivaló öltözködését). 
A főszereplők jellemének kidolgozásába fektetett energia viszont a mellékszereplőknél már nem igazán érhető tetten. A kiegészítő karakterek többsége csak egy-egy eseménysor alatt nyújt asszisztenciát, alaposabb megismerésre alig egy-két esetben van lehetőség, de még a fontosabb szereplők sem emelkednek a főpárossal egyenrangú szintre. 
Csak a főszereplő páros életét követjük nyomon, amiben a jakuza-rendőr ellentétet maximálisan kihasználó cselekményszálakat találunk. Ezt pedig a pár eltérő személyiségéből adódó konfliktusok tetézik, de nagy drámára ne számítson senki. A történet végig a felhők fölött marad, realizmust várni tőle teljesen felesleges, már a rajzolásából is látszik az idealizálás. A szereplők bár valóban fiatalok (húszas éveik közepén járnak), nem nagyon néznek ki 16-nál többnek, és a problémák is mindig jó (általában komolyabb sérüléstől mentes) véget érnek. Akit tehát nem zavar, hogy nem haladunk sehova, hogy a helyzetek irreálisak, és a rajzolás is inkább gyönyörű, mint valószerű, az bátran tegyen egy próbát ezzel a kellemes hangulatú, romantikus BL vígjátékkal. De vigyázat! Könnyen rá lehet kapni!




Adatlap: 


Honto Yaju 
(manga, 2008-) 

Írta és rajzolta: Yamamoto Kotetsuko 
Hossza: eddig 29 kötet 







Olvasható online angolul itt



2021. március 10., szerda

Csillaghajsza

 


A túlvilág egy Ghibli film


Shinkai Makoto, akit több kritikus is "az új Miyazakiként" emleget, soha nem jutott még ilyen közel világhírű elődje világához, mint legújabb, nagy költségvetésű mozifilmjével. Az egyszerre futurisztikus és ezoterikus világ, az érzelmes családi téma, a rajzok kidolgozottsága mind a Ghiblit idézik, valami mégis hiányzik. Talán pont az, hogy ez nem egy Ghibli-film. 



A rendező mostanra végleg maga mögött hagyta a kreatív, de kezdetleges animációját, amely olyan bájossá tette első munkáját, az ötperces fekete-fehér Kanojo to Kanojo no Nekót, és egyre inkább az animációs stúdiók keze alá dolgozva elérte a rajzolt animáció maximumát. Az aránytalan karakterek megszépültek, a hátterek soha nem látott részlegességgel terülnek el a szereplők mögött, érezni a táj minden rezdülését, közben a már-már extravagáns téma is konvencionalizálódott. Bár nyomokban még ott vannak a Shinkai-féle szimbólumok és kedvelt témák - mint a tiszta lelkű gyerekkarakterek, a soha be nem teljesülő szerelem, a természetfeletti - , kicsit minden más lett. 

A jövő és az űr tematikájának helyét, mely a Hoshi no Koéban vagy a Kumo no Mukö, Yakusoku no Bashöban központi szerephez jut, most a fantasy környezet veszi át, az átjárhatatlan terek helyét - amilyen a Másodpercenként öt centiméterben a több száz kilométer, máskor a világűr - az élet és halál világa váltja fel. Nyomokban még ott van minden, ami fontos, beleértve a giccs határát súroló lila-rózsaszín látképeket és a finálénál feljajduló japán popzenét, mely agyon is csapja rögtön a korábbi komoly hangvételt, mégis más ez, mint az eddigi Shinkai Makoto-filmek. 
 
 
 




Utazás a Styx folyón 



Nem véletlenül került elő többször a Ghibli stúdió neve, a film nézése során nemegyszer azon kapjuk magunkat, hogy felrémlik bennünk a Laputa, az égi palota korrodálódott jószívű robotja, Nauszika cicaszerű sidekickje, A vándorló palota szív nélküli főhőse, és a szülő nélküli gyerekkarakterek, a családtagjaikat féltő hősök. Sok-sok apró elem, melyek a Ghibli-filmekből ismerős világokba vezetnek vissza. 
Na de a történet nem itt kezdődik, hanem a ráérős hétköznapokban, amit egy egyedül játszó kislány derűs életszemlélete dob fel, barátsága egy ravasz kiscicával, és különös rádiója, mely egy másik világból közvetít. Magányát egy undorító és félelmetes szörnyeteg felbukkanása szakítja meg, és egy különös fiúé, aki megmenti őt a természetfeletti lénytől, összebarátkozik vele, majd hirtelen eltűnik. A történet be is csap minket, egy ideig azt hisszük, hogy kettejük kapcsolatáról, egy édes gyerekszerelemről fog szólni a film, vagy két világ romantikus találkozásáról, ahogy történt az A vándorló palotában, de a fiú többé nem tér vissza, csak emlékének jelenléte marad mindvégig erős. Asuna alig egynapos szerelmét elveszítve találkozik annak öccsével, aki egy másik világból érkezik, hogy megszerezze a követ, amelyet bátyja hagyott a lánynál, és amellyel ki lehet nyitni a két világ kapuját. A lány, nem is tudva, merre tart, elindul ebbe a rejtélyes országba, melynek nevét legendák őrzik: ez Agartha. 
Agartha a régi történetek szerint csodákat rejt, a Földön nem ismert lények lakják, kincsei egész életre gazdaggá tesznek, és teljesíti egy kívánságát az utazónak, aki az akadályokat leküzdve eljut a világ legmélyére. Igazi meseország. De a valóság nem ilyen csodás, Agarthában megbomlott élet és halál harmóniája, az emberek kifosztották a városokat, háborút és szegénységet hagyva maguk után, na meg ki nem hunyó gyűlöletet a felső világ iránt. De a legenda még mindig él, aki megtalálja Agartha szent helyét, és ajánlatot tesz istenének, az kívánhat tőle valamit.
Asuna nem egyedül vág neki az útnak. Talán nem is merészkedne Agarthába, ha hátsó szándékoktól vezérelt, háborús múltú tanárával egymásra nem találnának, hogy együtt vigyék végig ezt a fantasy környezetben zajló road movie-t. Morisaki mesél Asunának Agartháról, mint a helyről, mely visszahozhatja a halottakat. A lány, aki apja halála után és anyja rengeteg munkája mellett teljesen magára maradt, csábítónak tartja ezt a lehetőséget, pláne, hogy egyetlen társát, a nemrég megismert Shunt is elveszítette. De maga Morisaki is fel akar támasztani valakit, az évekkel ezelőtt elhunyt feleségét, akinek halálába máig nem tudott beletörődni. Előttük a lehetőség, hogy visszahozzák szeretteiket a másik világból, de nem mindegy, milyen áron. 
Innentől a gyenge szerelmes történet átfordul valami jóval komolyabba, a belső küzdelem külső kalanddá alakul, mely során főszereplőinknek (Shun öccsével kiegészülve) el kell fogadniuk, hogy a sors megváltoztathatatlan., és hogy bele kell törődniük mások elvesztésébe. Miközben a halál felfoghatatlan és feldolgozhatatlan - látjuk, Asuna anyja sem tud megbékélni a helyzettel, a munkába menekülve pedig lányának sem nyújt érzelmi támogatást -, mégis túl kell esni a gyászon, hogy élni tudjuk az életünket.








Kívül pompás, belül tartalmas




Komoly mondanivaló ez egy gyerekeknek (is) szánt mesétől, de komoly az az apparátus is, amelyet a háttérben megmozgatott. Az egész attól olyan hiteles, hogy láthatóan rengeteg munka van benne: mind az animáció, mind a szinkronhangok és a zene első osztályú még ha azért most is találunk hiányosságokat a kapkodó történetben: az egyenetlen súlyozást az események között és a lezáratlanságot.
Ettől eltekintve ez már míves mestermunka, a festmények és a számítógépes animáció olyan ügyes találkozása, mely felér az ultramodern sci-fi és a patinás fantasy döccenőmentes összekapcsolódásával. Ez a látványvilág a film egyik fő pozitívuma, kár, hogy a kapkodó történet nem engedi a teljes elmélyülést. A másik pedig a zene, amit Shinkai régi partnere, Tenmon szerzett- a két férfi még a Falcom-játékok készítésekor találkozott, Shinkai mint animációs rendező, Tenmon mint zeneszerző. Nagyszabású kalandban vehet részt a néző a Csillaghajszában, mely jelentésében is igen fontos tartalmakat hordoz életről, halálról, elmúlásról, és a keserű gyásztapasztalatról, hogy az élet megy tovább.







Adatlap:

Csillaghajsza
(anime film, 2011) 
Eredeti cím: Hoshi wo Ö Kodomo
Rendező: Shinkai Makoto
Stúdió: CoMix Wave Inc.
Hossza: 116 perc




Nézhető online itt.


2020. december 4., péntek

Yumeiro Patissiere

 


Maximális sütemény túladagolás 


A főszereplők cukrásznebulók képességeik szerint kerülnek betűkkel jelölt csoportokba (az "A" csoportban küzdenek a legtehetségesebbek), a kör/kereszt/háromszög paradigma pedig a kész ínyencségek értékelésekor kerül elő. 



Amano Ichigo számára kevés kitörési lehetőséggel kecsegtet az élet, zongorista húga árnyékában kevés esélye van a saját kvalitásait csillogtatni. Arról nem is beszélve, hogy Ichigónak kvalitásokból amúgy sem jutott sok; az egyetlen dolog, amiben igazán verhetetlen, az a mértéktelen süteményfogyasztás. 
Persze, ha csak ennyi lenne elmondható róla, elveszne a nagyevő animekarakterek tömegében. Ichigónak azonban, miközben képes elpusztítani egy fél cukrászdát, jut ereje arra is, hogy komplex elemzésnek vesse alá az elfogyasztott süteményeket. Ízlelőbimbói segítségével azonosítja az étkek összetevőit és kikövetkezteti, mire törekedett eredetileg a cukrász. 
Ezt a képességet fedezi fel benne a híres-neves francia mestercukrász, Henri Lucas, és felajánlja Ichigónak, hogy tanuljon nála a St. Marie iskolában. Ichigo kapva kap a lehetőségen, úgy érzi, hogy végre eljött az ő ideje. Miután meggyőzi a szüleit arról, hogy képes lesz megküzdeni egy bentlakásos iskola kihívásaival, nagy reményekkel vág neki az ismeretlennek.



A sorozat tömény mennyiségben szállítja a cukrászati remekműveket!



 

Selejtből elit



Sajnos mire Ichigo iskolaváltása lezajlik, Henri-senseinek haza kell utaznia. Emiatt a St. Marie internátusban mindenki csak annyit tud Ichigóról, hogy Henri Lucas pártfogoltja. A tanárok ebből kiindulva arra a téves megállapításra jutnak, hogy Ichigo valami szuper-fenomén, és rögtön a legjobbak közé, az "A" csoportba sorolják. Ichigo viszont csak a sütemények elfogyasztásában profi, az elkészítésük fortélyairól halvány gőze sincs. Ez a tanári tévedés rögtön az első órán kiderül, de akkor már késő, így Ichigo gyorstalpaló üzemmódban kell hogy elsajátítsa a cukrászszakma mesterfogásait, hacsak nem akar a bénázásaival "F" csoportot csinálni az "A"-ból, keresztbe téve a többieknek. Természetesen a csoportnak rengeteg pluszmunkát és fejfájást jelent a nyakukba tett kolonc kikupálása. 
Az "A" csoportba Ichigón kívül természetesen az évfolyam top 3 bishonenje jár, akiket mindenki csak "Édes Hercegeknek" hív. Tehát az alapprobléma mellett főhősünknek még a többi lánytanulótól érkező irigy pillantásokkal és intrikákkal is meg kell küzdenie.
A Yumeiro Patissiere tipikus darab a lányoknak készült főzőcskézős sorozatok közül, a története különösebb meglepetéseket nem tartogat, elsősorban az aranyos shojók rajongóinak a figyelmébe ajánlom. Akik épp fogyókúrát tartanak, jobb, ha nem állnak neki, mert ez a sorozat olyan tömény mennyiségben szállítja a cukrászati remekműveket, hogy egy-egy rész megtekintése után komoly édességéhség léphet fel a nézőben.




Adatlap: 

Yumeiro Patissiere 
(anime, 2009) 

Eredeti mangaka: Matsumoto Natsumi 
Rendezte: Suzuki Ko 
Stúdió: Studio Pierrot
Hossza: 29x20 perc (plusz második évad 13 rész)



Nézhető online itt:

1.évad 

7.rész
8.rész
9.rész
10.rész
11.rész
12.rész
13.rész
14.rész
15.rész
16.rész
17.rész
 
2.évad 


2016. augusztus 3., szerda

Zankyo no Terror



Terrorizmus stílusosan 



Az új animék többnyire egy célt szolgálnak: minél több pénzt hozni az alkotóknak. Túl pesszimista vélemény lenne ez? Lehet. De az biztos, hogy a Madhouse egykori alapítója, Murayama Masao arra tette fel mindenét, hogy olyan animéket készítsen, amik pénz helyett a művészi értéket hirdetik. Ezért indította el 2011-ben a Mappa stúdiót, és ezért készítette el a Zankyo no Terror című animesorozatot is. 



Ifjúsági pszichodráma terroristákról 



A Zankyo no Terror hatalmas csobbanással zavarta fel az animés állóvizet 2014 nyarán szokatlan, újszerű történetével. Ugyanis két tinédzser fiúról szól, akik egy Sphinx nevű terrorista duóként hajtanak végre robbantásokat Tokióban. Az egyik akciójuknak szemtanúja lesz Mishima Lisa, akit elvált édesanyja tart otthon terrorban. Az iskolai zaklatásoknak is kitett lány végül a fiúk mellé csapódik. Mindeközben egy ravasz nyomozó, Shibazaki-san jó szimatú kopóként tapad a fiúkra, mivel ő az egyetlen, aki képes megfejteni a görög mitológiából kiokoskodott rejtvényeiket, amikkel mindig következő támadásuk helyszínét jelölik ki. 



Mitől lehet olyan vonzó ez a sorozat? 



Először is, ebben az animében kiválóan működik a terrorizmus, mint központi elem. A már tipikus alkotói fantáziából életre kelt elemekhez képest (pl: vérfarkasok, vámpírok) inkább kötődik a mi valóságunkhoz ez a fogalom. A terrorizmus meghúzódik hétköznapjaink hátterében, a média tudósításaiban, de annyira közvetlenül mégsem érint minket, hogy kellemetlen legyen egy fiktív történet során átélni. Sőt, pont hihetetlenül érdekessé és izgalmassá teszi a sztorit!
Ami még tovább tudja fokozni ezt, az az, hogy nem az áldozatokkal kell azonosulnunk, hanem magukkal a terroristákkal, hiszen mindent az ő szemszögükből követhetünk végig. Így egyedülálló lehetőséget kapunk arra, hogy belepillantsunk e kegyetlenségeket elkövetők fejébe, és megértsük a motivációikat.
Már maga a kíváncsiság és a hátborzongató kaland lehetősége is csábítja a nézőt. Korábbi animékben pedig erre nem igen volt példa (talán a Higashi no Eden a műfaj legjobbja), így a történet eredetisége miatt már kap is egy piros pontot a széria.
Másodszor, a sorozat ügyesen próbál kitörni az animáció nyújtotta korlátok közül. Kísérletet tesz arra, hogy élőszereplős filmes megoldásokkal generáljon feszültséget a megszokott animés arckifejezések mellett, mint a kiguvadt szem, vagy a véresre harapott ajkak. Ezért előfordul, hogy többször is rángatják a kamerát egy-egy jeleneten belül - tipikusan az amerikai akciófilmekben láthatunk ilyet -, vagy szokatlan nézőpontokat használnak, például sokszor "látunk" a terroristák szemével. Így kísérletezik az animációval ez a sorozat, ami üdítőleg hat, és egyúttal ki is emeli a többi mű közül.
Harmadszor, az anime kimagasló muzikalitásnak örvend. Az általam kifejezetten kedvelt music videó-effektus nem itt jelenik meg először, a Kyoto Animation (K-on!, Hyoka, Free!) már régóta kísérletezget vele. A Zankyo no Terror  azonban nemcsak az opening és az ending alatt figyel a zene és a kép egymást erősítő összhangjára. Az epizódok közben is olyan erőteljes dallamok csendülnek fel,amelyek ügyesen fokozzák a drámai hangulatot. Mindez nem is véletlen, mert a legendás Kanno Yoko komponálta benne az összes emlékezetes akkordot.
Az eddigiek alapján már kristályosodhatna előttünk a tökéletes anime képe, de azért óvatosan az első benyomásokkal!




Útban egy eszményi anime felé, de valami hibádzik 



Örömteli látni, hogy Watanabe Shinichiro a Cowboy Bebop és a Samurai Champloo sorozatok után megint lehetőséget kapott a rendezésre - az animés szaksajtó szerint többször is próbált újabb munkákkal előrukkolni, de mindig visszadobták az ötleteit -; ám lehet, hogy nem véletlenül nem engedték. Ugyanis a Zankyo no Terrorban megvolt minden wow-faktor ahhoz, hogy a 2014-es év animéje legyen: jó alapkoncepció, kiváló grafika, és makulátlan zene. De végül mégsem lett igazi sikertörténet. Mi lehetett a baj? 
Röviden maguk a jellemek. Nem tudni, hogy a 11 epizódnyi terjedelem volt-e kevés a jó karakterdrámához, vagy eleve felszínes kellékek voltak a szereplők. Ugyanis a karakterek elindultak valahonnan, de végül nem jutottak el semmilyen megvilágosodásra, nem buktak el erkölcsileg, nem tudtuk átérezni a dühük, vagy a bosszúvágyuk valódi okát. 
Fontos, hogy tini terroristáink nem gyilkosok. Eszük ágában sincs embert ölni, ők csak figyelmet akarnak. De az ebben rejlő lehetőségeket nem használják ki az alkotók. Ott van például Nine, az egyik terrorista fiú. Ő hűvös és megközelíthetetlen arccal adja a hidegvérű zsenit. Rettegésben és fájdalmak között élte át a gyermekkora egy részét, ám mindennek majdnem tíz éve vége. Honnan és miért van benne mégis ez az erős bosszúvágy? Egyetlen konkrét, csak vele megtörtént esetet nem láttunk a sorozat alatt, ami ezt megmutatta volna. Így hiába volt rokonszenves a karaktere, egy ponton túl üressé vált. 
Mellette sokkal izgalmasabb volt a csintalan Twelve, aki Nine-nal szemben látványosabb karakterfejlődést kapott. Az ellenben nem magyarázták meg, hogy miért annyira mély az összetartás közte és Nine között. A sztori elején még rosszindulatú manipulátorként tűnt fel, aki a hozzájuk csapódó Mishima Lisát taszítja romlásba, de végül ez az izgalmas szál is egy ártatlan végkifejletet kapott. Vele kapcsolatban érdemes Lisa szerepét megfigyelni, akinek egy pontn túl nem volt többé igazi funkciója. A gyenge akaratú, balsorsú lány Nine-ra semmilyen hatást nem gyakorolt, pedig az első epizódban hallott monológja erre utalt. Nem derült ki az sem, hogy a fiúkkal átélt kalandjai mennyiben változtatták őt meg? 
A nyomozódráma vonala is izgalmasan indult, hiszen egy felnőtt férfi tudja ezt a karaktertípust hitelesen előadni. Ez a típus azonban ritka az animék célközönségének átlagéletkorából adódóan. Shibazaki ennek tükrében is szenzációs jellem lett volna a maga átlagon felüli igazságérzetével és szabályokat áthágó húzásaival, ami egy meggyötört és lesüllyedt nyomozó képét vetítette elő. De végül az ő hanyatlása is egy gyenge pozitív fordulattal került lezárásra. 
Az elrontott karakterek sorát csak gazdagítja a később felbukkanó, titokzatos Five. A lány múltja közös a terrorista fiúkéval, de gyönyörű dizájnján és kegyetlen húzásain túl nem igazán ismerjük meg tetteinek okát. 
Összegezve, a jól kidolgozott karakterdrámák hiánya lett a sorozat veszte. Olyan, mintha Watanabe Shinichiro félúton elvesztette volna a fókuszt a rendezés során, (pont, mint a Space Dandy-nél) és az egyén helyett a már meglévő morális kérdésekre pl. emberkísérletek, politikai korrupció, családon belüli erőszak stb. fókuszált az események szintjén. Ennek ellenére a Zankyo no Terror egy jó anime. Izgalmas látni benne a MAPPA stúdió és Murayama Masao újszerű és bátor kísérleteit arra, hogy éretebb és összetettebb történeteket öntsenek sorozatba, és hogy az animáció terén egyszerre nyúljanak vissza a régi, rajzosabb megoldásokhoz, miközben kreatívan újítanak is. Az egyedi művek kedvelői is biztos észreveszik a sorozat eme szeretnivaló érdemeit. 








Adatlap: 


Zankyo no Terror 
(anime, 2014) 

Rendezte: Watanabe Shinichiro 
Stúdió: MAPPA 
Hossza: 11 x 23 perc 



Nézhető online itt: 






2016. április 11., hétfő

Conan a Detektív - Bomba A Felhőkarcolóban




Conan, a detektív: az első mozifilm 


A vörös fonal legendája, ami összeköti a szerelmeseket... meg a pokolgépek alkatrészeit! Egy bombasztikus randi, egy városnéző halálfutam és egy last minute bombaszakértői tanfolyam - egyetlen csokorba kötve. 


Féktelen adrenalinbomba 


Szinte nincs olyan sorozat, amely egy bizonyos epizódszám elérését követően ne fialna legalább egy mozifilmet. Ez alól a Conan a Detektív sem kivétel, hiszen csaknem 600 epizódjával bőven jogosultságot szerzett univerzumának kiterjesztésére. 
Filmipari hadjárata nem ma kezdődött, hiszen a legelső mozifilm 1997-ben készült el; körülbelül 54 rész után döntöttek úgy az alkotók, hogy érdemes egy egész estés változatot is kifőzni az ismert alapanyagokból, amit sikeresen meghintettek egy jókora adag hollywoodi fűszerrel. 
A mű az ismert sémákat követi: az (in)kriminális elme, Kudo Shinichi egy újabb ügyet old meg, tovább növelve Mori Kogoro kultuszát. A Shinichi vs. Conan helyzet is változatlan: a kicsi test, a nagy ész, a bénítóóra és a hangmodulátor a nap hőse, aztán következik az újabb hulla, az újabb üzenet és az újabb megfogott tettes. Aztán egy szép, verőfényes napon megindul a lavina, és belecsöppenünk az első kilencvennégyperces, szélesvásznú akciófilmbe. Szerencsére azoknak sem kell ódzkodniuk tőle, akiknek nem tetszett a sorozat, mert a film nem csak a krimirajongók számára készült, hanem megpróbált nyitni a szélesebb közönség felé is. A cselekmény menete kevesebb fordulattal tarkított, viszont pörögnek az események, és akciódús jelenetekből nincs hiány. 


A pirosat vagy a kéket? 


Miután Conan bravúrosan megoldott egy újabb ügyet, levél érkezik a postaládába: mindenki kedvenc középiskolás detektívjét meghívja a szintén nagy hírnek örvendő tervező, Moriya Teiji, hogy töltsön vele egy kellemes teadélutánt az ő szimmetriának szentelt otthonában. 
Mivel Shinichi nem tud eleget tenni a kérésének, maga helyett Rant, a lány apját és persze saját magát, Conant küldi. Rajtuk kívül számos híresség is hivatalos az eseményre, ahol a semmitmondó csevely és az uzsonna elfogyasztása mellett egy kvíz keretében a nyertes bepillantást nyerhet a házigazda szentélyébe. 
Kiderül, hogy tervező apja nyomdokaiba lépve fiatalon kezdte a pályáját, és hamar hírnevet szerzett magának: Beika negyed számos neves építménye az ő munkája, többek között a felhőket karcoló bevásárlóközpont is ezek közé tartozik. Ki is sejthetné, hogy ezek a nagyszerű épületek szerencsétlen véget érnek, mert egy őrültnek épp most támadt kedve bombákkal teleszórni a várost. 
A médiát már lázba hozta a hír, hogy nagy mennyiségű robbanószert loptak el; a rendőrség ismeretlen tettes ellen nyomoz, az élen Megure felügyelővel és egy új arccal, a jelenleg még ismeretlen Shiratori nyomozóval. Közben Conan is belekeveredik az ügybe, mert a névtelen merénylő kiszemelte őt egy "játékra": ha hajlandó együttműködni, akkor információmorzsákat juttat neki az elhelyezett robbanószerkezetekre vonatkozóan. 
Megkezdődik a hajsza az idővel, a sebességgel, egy elromlott távirányítóval, az Ifi Detektívekkel, meg pár fékevesztett vonattal. Ran szombatra betervezett randija pedig már csak hab a tortán; Shinichi szülinapja alkalmából moziba hívja a fiút, aki persze képtelen megjelenni, hiszen Conanként hogyan is tölthetnék kettesben az estét? De hogy mi köze van egymáshoz egy kerti partinak, egy bombának és egy randinak? 
Mori Kogoronak, Megure felügyelőnek, Shiratori nyomozónak és Conannek össze kell dolgoznia, hogy rájöjjenek: ki a tettes, mik az indítékai, és vajon miért pont Moriya Teiji harmincas éveinek munkáit igyekszik a földdel egyenlővé tenni. 
A legnagyobb bumm egészen éjfélig várat magára, az egyik igencsak látványos, az égboltot megkarcoló épületben, ahol kettesben marad Shinichi legféltettebb kincsével, Rannal. 


Tik-tak és bumm 


A körítés kipipálva, a történet kipipálva, na és a vizuális élmény? Nem mondhatnánk a grafikára, hogy hatalmas fejlődésen ment keresztül, hiszen a sorozat 96-os startja után mindössze egy évvel már kihozták az első - és korántsem utolsó - mozifilmet, viszont egyáltalán nem is panaszkodhatunk, mert a széria első részeivel ellentétben jóval tisztábbak a rajzok, miközben megtartották a nosztalgikus stílust, plusz felfrissítették az animációt. 
Tulajdonképpen az első filmre leginkább úgy lehet tekinteni, mint egy hosszú epizódra, aminél lazítottak egy kicsit a készítők a krimi műfaji szabályain, felvonultatták a szereplőgárdát, és egyaránt megpróbálták kielégíteni a krimirajongók és a laikusok igényeit is. Emiatt minden mellékhatás és orvosi segítség nélkül ajánlom bárkinek, akit érdekel a Conan, vagy egy jó kis akciófilm - netán mindkettő. 



Adatlap: 

Conan a Detektív - Bomba A Felhőkarcolóban 
Meitantei Conan: Tokei Jikake no Matenro 
(anime, 1997) 

Rendezte: Kodama Kenji 
Stúdió: TMS Entertainment
Hossza: 94 perc 



Nézhető online itt






2016. január 31., vasárnap

Soul Eater




A lélekfalók 



Mi lenne, ha olyan különleges képességű emberek védenék meg a gonoszoktól a világot, akik képesek fegyverré alakulni, vagy az átalakult fegyvereket forgatni? Mi lenne, ha lelkeket gyűjtögetnének, részben azért, hogy ne árthassanak, részben pedig a saját fejlődésük érdekében? Mi lenne, ha ezeket az embereket egy intézmény fogná össze? Mondjak valamit? Mindez valóság! 

Legalábbis a Soul Eater világában. Az első pillantásra sem átlagosnak tűnő anme - noha a már túlontúl is megszokott "iskolás gyerekek hőst játszanak" alaphelyzettel operál - mégis nagyban különbözik a jól ismert forgatókönyvtől. Hogy miért? Láthatóan nem a világ megmentése kapja a legnagyobb hangsúlyt, hanem az emberek közötti kapcsolat, főként a barátság kérdése és a bajtársiasság, emellett pedig szinte csak mellékszálként szolgál a főgonosz legyőzése, hiszen minden tett, minden újabb cselekmény (és bizony a legtöbb epizód is) az egymás mellett való kitartást állítja követendő példaként a néző elé. 


Egyél, egyél 


Az alapszituáció a következő: valahol a sivatagban létezik egy város és egy iskola, ahol a leendő fegyvermesterek és társaik, a fegyverekké alakuló nebulók tanulnak. Az Akadémiát Halálisten Mester vezeti - feltehetően a halálisteneket, avagy shinigamikat már senkinek sem kell bemutatni. Az első pillantásra bohókásnak tűnő Mester képviseli az erő megtestesülését és a jó oldalt az anime során, segítségei pedig a diákok, akik közül néhányan kiemelkednek tehetségükkel. 
A főszereplő fegyver-fegyvermester páros, Soul és Maka erősek és kitartóak, ámde mégis csak gyerekek, és ennek köszönhetően ők is hibáznak olykor. Ezért lehetséges, hogy mikor megismerkedünk velük a történet elején, semmivel sem tűnnek elitebb tanulónak bárkinél - de ez így is van jól, hiszen éppen a hibák teszik annyira szerethetővé a szereplőket. 
Társaikká válik az örökké hangos Black Star és Tsubaki, valamint Halálisten Mester fia, Kid és két pisztolya, Liz és Patty. Mellettük persze még jó pár fontos szereplő feltűnik a történet során, de ők azok, akik valójában előre viszik a cselekményt, és nem utolsó sorban ők azok, akiknek a példájából okulhatunk. 
Ellenfelekből sincs hiány, hiszen nem csak a boszorkányok, az Akadémia ősi ellenségei támadnak, hanem a Démonisten is, aki tökéletes ellenpontja Halálisten Mesternek. Mindemellett feltűnnek még kisebb-nagyobb ellenfelek, akik főleg a főszereplők fejlődésének nyomon követését szolgálják, de szerencsére nem lapos kis fillerekben, hanem élvezhető epizódok során. 


Tim Burton visszavág? 


Aki ismeri Tim Burton munkáit, annak feltűnhet némi hasonlóság a Soul Eater képi megjelenése és a híres művész világa között. Hogy ez véletlen vagy szándékos, arról sokat lehetne beszélni, ámde lényeg a lényeg: remekül illik a történethez. Talán kicsit abszurdnak tűnhet a vígan röhögő Nap, ami alkonyatkor már a nyálát folyatva alszik, vagy a kicsit sem békés arcú Hold, viszont a vastagabb kontúrok, a különleges látványvilág olyan pluszt adnak a történethez, ami alapjaiban meghatározza a hangulatát. Emellett az sem elhanyagolható, hogy nem csak a látvány, hanem a hangok terén is nagyot alkotott a sorozat. Az opening és endingek, valamint a részek folyamán felcsendülő melódiák egyaránt remekül illeszkednek egymáshoz, ráadásul a zenekedvelőknek igazán van miből csemegézni. 


Egyszer, kétszer, többször? 


A Soul Eater fillerek nélkül is a közepesen hosszú sorozatok közé tartozik a manga ötvenegy  részével, amit az akkor még javában futó manga első feléből adaptáltak, így egy alternatív lezárással oldották meg a sorozat végét. A rendezői megoldás teljesen rendben van, a legtöbb addigi szálat elvarrja, de mivel a manga története egy ponton túl látványosan eltér a sorozatétól, így ha még további izgalmas ráadást kérünk ízletes lelkekből, na és persze nyomon szeretnénk követni a közben megkedvelt kis csipet csapat sorsát, akkor melegen ajánlott beleolvasni a mangába. Garantáltan nem fog csalódást okozni! 
Összegezve tehát a Soul Eater  alapvetően remek szórakozást nyújt, első alkalommal egészen biztosan, ám másodszori vagy sokadszori nekifutás során már előfordulhat, hogy inkább az állóképes verzióval szeretnénk próbát tenni, esetleg a szomszédos két oldalon bemutatott melléktörténetbe néznénk bele. Mindazoknak ajánljuk tehát, akik szeretik az akciódús animéket, a harsány humort és az erős színeket,  valamint akik nem kapcsolják le azonnal a videót, ha megjelenik egy idegesítő szereplő. 


Adatlap: 


Soul Eater 
(anime, 2008) 

Eredeti történet: Ökubo Atsushi 
Rendezte: Igarashi Takuya 
Stúdió: Bones 
Hossza: 51x24 perc 



Nézhető online: 




2015. szeptember 23., szerda

Koe no Katachi (Manga)



Túl a szavakon 


Ismert mondás, hogy egymás közt a gyerekek sokszor kegyetlenebbek még a felnőtteknél is, ha valaki kilóg a sorból. Vajon a tradicionálisan az uniformitásra kínosan ügyelő japán iskolák csoportszellemre nevelt diákjai hogyan fogad(ná)nak egy közülük önhibáján kivül kitűnő, de fogyatékos, másokkal nehezen érintkező "csodabogarat"? 



Szavak nélkül élni 


Nishimiya Shöko új általános iskolai osztályba kerül cserediákként, mivel az előzőben zaklatásoknak volt kitéve. A gyanúsan csendes kislányt először kíváncsisággal vegyes nyitottsággal fogadják újdonsült osztálytársai, azonban ez hamar megváltozik, amikor kiderül zavaró furcsasága: ő más, mint a többiek. Ugyanis halláskárosodott. Nem néma, de képtelen az érthető, artikulált beszédre, valamennyire tud szájról olvasni, míg környezetével egy füzeten keresztül írásban tud kommunikálni. Eleinte bátortalanul próbál beilleszkedni, de visszahúzódó, "szótlan" alaptermészete és hendikepje miatt könnyű célponttá válik a csúfolódók szemében. Azonban a bántalmazások napvilágra kerülésekor az osztályközösség és a tanári kar is vehemensen hárítja a felelősséget, sőt, burkoltan még szemet is hunynak, bátorítják a kislányt megszégyenítőket. Végül a tanerő az egyre jobban elharapózó indulatokat egy pellengérre állított bűnbakon vezeti le: ő nem más, mint a manga másik főszereplője, Ishida Shöya, akinek a nézőpontjából követjük az eseményeket. 
A vagánykodó, nagyhangú srác élces tréfáival a lány egyik fő kínzójává vált, azonban új közellenségként keservesen megtapasztalja, hogy milyen megvetettnek és teljesen kiközösítettnek lenni, miközben magányában új megvilágításban látja tetteit. 

Évekkel később az új középiskolája közegébe már beilleszkedett, de még mindig múltjának nyomasztó bűntudatában őrlődő fiú elhatározza, hogy megkeresi az ismeretlen helyre költözött lányt, és bocsánatot kér tőle. Ezt a bátor döntést és következményeit követjük nyomon a többi kötetben. 
Te meddig mennél el, hogy jóvá tedd egykori bűneidet? Egyáltalán annyi év és okozott fájdalom után kaphatsz még feloldozást? 


Bűneink árnyékában 


Az iskolai zaklatás/bántalmazás, vagyis az ijime nem egy sulis (dráma,pszichológiai, horro, stb.) manga eleme, azonban itt látszik, hogy Ömia a jelenség és a fogyatékosság közös vetületének mélyebb bemutatására törekedve írta meg történetét. A mű jól felépítetten adagolt általános kritika a társadalomban jelenlévő intolerancia ellen, és a speciális igényű, fogyatékkal élő gyerekekkel szemben gyakran közömbös, rugalmatlan japán iskolarendszer felé. 
A manga számos elemében hiteles, realista: például a főbb szereplők valódi jelnyelven érintkeznek egymással, hogy jobban megértsék a lányt. Ezt a hatást erősíti még a karakterek rajzolása is, ami kiemelkedően aprólékos, könnyű azonosulni velük és viselkedésükkel, mivel a szerző nagy hangsúlyt fektetett az érzelmek kifejezésére, az arcok megrajzolására - főleg, hogy Shöko esetében csak ebből és a testbeszédéből sejthető (kivéve, ha ismerjük a jelnyelvet), hogy az adott panelben éppen mire gondol, vagy mit érez. Egyszerre szerethetően ártatlan és erős jellemű, ugyanakkor a mangaka ügyelt arra, hogy fogyatékossága az alap konfliktuson kívül n e tegye különössé, mellette hétköznapi problémákkal és hibákkal élő fiatal lány maradjon. 
A manga az emberi kapcsolatok és viselkedés sokszínűségét és a közösségeket mozgató -gyakran íratlan - (csorda)szabályokat boncolgatja, és nem fél a maga nyers valójában bemutatni ezeket változatos, negatív megjelenéseit: lelki terror, gyűlölet, hazugságok, képmutatás, közöny... 
Emellett érzékletes bemutatása annak is, hogy mekkora katarzisélményt (és jellemfejlődést) nyújthat a megbocsájtás ereje, illetve hogyan tud két fiatal közel kerülni egymáshoz, amikor túllépnek a múlt sérelmein és a másságtól való viszolygás emelte falakon, a környezetükből tanult rossz berögződéseken. 


Törd meg a csendet! 


A történet először oneshot formájában jelent meg, amely elnyerte 2008-ban a Shükan Shönen magazin Legjobb újonc díját. Egyedi, és az olvasóközönség számára kényes témája miatt azonban nem vállalták a magazinokban való megjelentetést.
A parkolópályára került mű végül csak hosszasan tárgyalások után jelent meg 2011-ben a Bessatsu Shönenben, ahol elnyerte az első helyezést, illetve az olvasók pozitív fogadtatása miatt a szerző hétkötetes sorozat formájában bontotta ki történetét. Külön érdekesség, hogy a kötetek a Japán Siketek és Nagyothallók Szövetségének támogatásával és ellenőrzésével jelentek meg. A manga váratlan sikerét jelzi, hogy indulása óta közel egymillió példányban fogyott Japánban, ráadásul az utolsó fejezet bevezetője szerint 2015 végén érkezik az anime adaptáció is.
Bár elsőre nyomasztónak és öncélúan kegyetlennek tűnhet, csupán egy hatékonyan alkalmazott kifejezési eszköz a máságot elfogadni nem tudó, és azt változatosan megtorló közeg reakciójára, de ez ne tántorítson el senkit az olvasástól! Akik alapvetően nyitottak a morálisan érzékenyebb hangvételű sorsdrámákra, azok egy mély, nagyon megérintő, realista tálalású, elgondolkodtató és egyben felemelő történet élményével gazdagodnak. 





Adatlap: 


Koe no Katachi 
(Manga, 2013-2014) 

Írta és rajzolta: Öima Yoshitoshi 
Hossza: 7 kötet 





Olvasható angolul itt

Magyarul olvasható itt


2015. augusztus 25., kedd

Vampire Knight (Manga)






Vérből szerelem 


Egy sötét tündérmese, amelyben a herceg nem fehér lovon, hanem éj fekete paripán érkezik, és csókja sem méz édes, hanem vér tapad az ajkaihoz. A Vampire Knight varázsába beleborzongunk: adjuk át magunkat a vámpírlovagoknak, s hagyjuk, hogy álomba ringassanak minket.


Bishik, vámpírok, horror, és mondanom sem kell: még több bishi. Na jó, nem csak ennyiből áll a manga, hiszen szövevényes a cselekménye, bővelkedik az izgalmakban és a kalandokban, nem mellőzi a vért, meg persze a romantikát sem. De akkor sem lehet szó nélkül elmenni a csodás, mesebeli hercegek mellett.


Véres tündérmese 


Főszereplőn egy fiatal, mindig energikus lány, aki egy elit iskola tanulója. Yuki nevelőapja, Cross Kaien az Akadémia igazgatója, ezért a lány nem csupán az intézményben tanul, de ott is lakik. A szülei meghaltak (ezt elég hamar elárulja a manga), és semmire sem emlékszik ötéves kora előttről. Nincs túl sok barátja, és titokban szerelmes Kanaméba, akihez már gyerekkora óta gyengéd szálak fűzték, igaz, később ez a kötelék kicsit meglazult.
Az iskola érdekessége, hogy létezik egy nappali és egy éjszakai tagozat. Ha a manga szereplői nem is sejtik, mi azért tudjuk, hogy a nappalisok az emberek, míg az éjszakások a vámpír növendékek. Az egyenruhák különböztetik meg őket egymástól, de a vámpír diákok mindemellett gyönyörűek, így az érdeklődés is hatalmas irántuk. Mivel szegények a fangirl és fanboy seregektől élni sem tudnának, létezik egy kétszemélyes testőrgárda a suliban, amelyet Yuki és Zero alkot. Utóbbi személyről annyit érdemes tudni, hogy meglehetősen jóképű, emellett közel áll Yukihoz, de kapcsolatuk ingadozó, ahogy Zero hangulata is az - a fiú ugyanis legalább annyira hisztis, mint akármelyik tsundere karakter. Ő is Cross Kaien fogadott fia, s mindketten tudnak a vámpírok létezéséről.


Édes gyilkosok 


A vámpírkarakterek szinte már tökéletesek, megjelenésük és jellemük romantikus, az összkép igazán szexi. Ők valóban vámpírok: cseppet sem bírnak ellenállni a vér szagának, gonoszak, és éjszakai életet élnek. Az Akadémia napirendje szerint ők éjjel tanulnak, s a nappalis diákokkal csak hajnalban, illetve estefelé találkoznak, amikor is termet cserélnek. S ilyenkor van szükség arra a védelemre, amit Yuki és Zero biztosítanak.
A vámpírcsaládok között szigorú hierarchia uralkodik, ami jóval bonyolultabb, mint amilyennek elsőre látszik. Kaname fiatal kora ellenére már vezető, amit származásának is köszönhet: külön jegyzik, ki az, akinek szülei tiszta vérű vámpírok, s kik azok, akik kevertek. A hierarchia csúcsán Kaname áll: minél tisztább egy vámpírnak a vére, annál erősebb, ezért is félnek oly sokan tőle. Családjából ő az egyetlen túlélő, ugyanis a szülei rejtélyes módon meghaltak.
A másik érdekesség, hogy egyes vámpírok különleges képességekkel rendelkeznek: ki a jeget irányítja, ki a tűzzel játszadozik, míg más a villámokat uralja.
A kollégium koedukált, tehát egyaránt tanulnak lány és fiú vámpírok, és legtöbbjük híres az emberi világban. Sokan közülük modellek, vagy éppen gyerekszínészek, ezért is van annyi rajongójuk a nappali tagozatosok között.


Kegyetlen kötelékek 


Három központi szereplőnk, Yuki, Kaname és Zero akár jó barátok is lehettek volna, ám a sors közbeszólt. Yukit úgymond Kaname mentette meg egy vérszomjas vámpírtól, amikor a lány még csak ötéves volt. Így Yuki pontosan tudja, hogy léteznek az éjszaka teremtményei, de különösebben nem fél tőlük - legalábbis azoktól nem, akik az Akadémiára járnak. Zero szüleit, amikor a fiú tizenegy éves lehetett, vámpírok gyilkolták meg, ugyanis az ő felmenői vámpírvadászok voltak, és őt is annak képezték ki. Ők ketten, Cross Kaien fogadott gyermekei, s ezért is lettek prefektusok. Yuki kedveli mindkét fiút, és őt is kedveli mindkettő, viszont a srácok gyűlölik egymást (elsősorban Zero táplál a vámpírok iránt mély ellenszenvet). Ám ez nem egy klasszikus szerelmi háromszög, a felek sokszor nincsenek is tisztában azzal, hogy szerelmesek a másikba, egyszerűen csak szeretik és féltik egymást. Yuki próbál a két fiú közé állni, és hol az egyikhez, hol a másikhoz húzza a szíve, amit azok egyre kevésbé képesek tolerálni.


Tekergő rózsatövisek 


A történet kellően bonyolult, hiszen a vámpír-ember bentlakásos iskola önmagában is számos kérdést vet fel. Milyen célból létesült ez az intézmény? Gyorsétterem volna a vérszívók számára? Hogyan bírják ki a vámpírok, hogy ne rontsanak rá a szűzlányok ínycsiklandó nyaki artériájára, akik szinte felkínálják magukat? Ezekre a kérdésekre idővel mind megadja a manga a választ, de ahogy halad előre a történet, úgy számos új rejtéllyel szembesülhetünk.
Ezt megfűszerezi a már említett trió kellően zűrös kapcsolata. Ez leginkább a fangirlöknek kedvez, hiszen mindenki leteszi a voksát valamelyik fiú mellett, s onnantól lehet szurkolni, hogy ki kivel, vagy éppen kivel ne jöjjön össze. a vámpírok furcsa világa, a klánok egymáshoz fűződő viszonya, és persze maga Kaname karaktere is kellően érdekes.
Szóval érdemes hátradőlni egy kipárnázott ágyon, s belemélyedni ebbe a törékeny, ám kegyetlen világba, ahol a szerelmesek szíve tényleg vérzik, s ahol hercegeink nem feltétlenül lényünk szépségéért olvadoznak, hanem a bennünk csörgedező édes nedűért.


Adatlap: 


Vampire Knight
(manga, 2005- 2015)

Írta és rajzolta: Hino Matsuri
Hossza: 93 kötet angolul
Kiadja: MangaFan



Olvasható magyarul, néhány fejezet itt.

Olvasható angolul itt

2015. július 12., vasárnap

Guilty Crown



Bűnös jövőkép



Egy tönkretett karácson. Minden azon a bizonyos napon kezdődött el, amikor az emberiség megfertőződött, a barátok és a testvérek elszakadtak egymástól, majd évek múlva, amikor már mindenki beletörődött keserű sorsába, feltűnik egy hős. 


Első ránézésre nagyon ismerősnek tűnhet a Guilty Crown, mert olyan, mintha több animét is szisztematikusan összegyúrtak volna, ráadásul mindegyikből a legjobb ötleteket vitték újra vászonra. Emiatt sokan fantáziátlannak tartják, mert amitől érdekes lenne az anime, azt már mind korábban megvalósították más művekben. Ezen hátrányoktól eltekintve hamar meg lehet kedvelni a GC sztoriját és karaktereit, hiszen van benne kellő komolyság, izgalmas történetvezetés, anarchikus világkép, és persze az elmaradhatatlan kúlos robotok, szép lányok, egy kis zene, szuper képességű főhős, és mindez számtalan ügyes csavarral megspékelve. 





Egy modern Love story kezdete



Egy disztopikus jövőbeli Japánban járunk, amikor az ország már se nem független, se nem túl toleráns, és mindezt nemcsak a többi népre, hanem a sajátjára is kivetíti. Ebben a kaotikus világban éli hétköznapijait a tizenhét éves gimnazista Shu. Egyedül él és kétségei elől egy lepusztult iskolai épületbe húzódik vissza. Egy terroristatámadásokkal  tarkított napon épp hazafelé tart főhősünk, amikor búvóhelyén talál egy sérült lányt, aki nem más, mint az online körökben híres énekes-idol Yuzuriha Inori. Sajnos a bujkáló lányra hamar rátalálnak és Shu kénytelen végignézni, ahogy a kormány emberei magukkal viszik.
A gyáva fiúnak eszmélni sincs ideje, és egy hirtelen csavarral már a kormányellenes terrorista szövetség, a Sírásók csapatában találja magát. Ugyanis a lázadok vezére, Gai nem véletlenül érdeklődik erősen főhősünk iránt, mivel a furcsa szernek köszönhetően Shuban különleges erő szunnyad. Így Gai segítségével az erősen önbizalomhiányos srác újdonsült erejét (látja az emberek lelkét, a vocidoknak a valódi formáját, amelyeket fegyverként tud használni) gyakorolva végül Inori kiszabadítására indul.
A voidok minden emberben jelen vannak, formájukat és erősségüket pusztán tulajdonosuk mentális ereje határozza meg. Mivel Inori különösen erős lélekkel rendelkezik, így Shuval egy tökéletes és félelmetes párost alkotnak.
Ketten együtt veszik fel a harcot a Sírások támogatásával az elnyomó kormánnyal szemben, aminek elsődleges célja, hogy egy vírus által lecsökkentse az emberi populációt, és úgymond újrateremtse az emberi fajt.


Szörnyű családi kötelékek 


Bár számos mellékszereplő szerepeltetésével bontakozik ki a történet, egyértelmű, hogy a Shu, Gai és Inori trió ambivalens kapcsolatára hegyezték ki a forgatókönyvet. Hármójuk kapcsolata eléggé hullámzó az epizódok során, mivel mindegyiküket szoros kötelék fűzik a többiekhez, ami sok esetben extrém kilengésekbe csap át. Sokszor annyira hevesek ezek az ábrázolt érzelmek, hogy nem egyszerű egy adott szereplőhöz ragaszkodnunk, mert elég könnyen meg lehet őket utálni, majd újra meg lehet szeretni.
Ehhez a különös "se veled, se nélküled" háromszöghöz kapcsolódik az anime leglényegesebb eleme: a Shuval kapcsolatos visszaemlékezések. Mindenképpen az volt az egyik legjobb húzás a forgatókönyvíróktól, hogy Shu múltját teljesen rejtélyesnek állították be, majd a flashbackek segítségével tudtunk meg fokozatosan egyre többet a mögöttes okokról és rejtélyekről. Egy ideig szinte mindig ilyen szál a titokzatos, sokáig ismeretlen nővéréből indul ki: lényegében nem csak egyszerűen Shu a főszereplője az animének, hanem a megalkotója is.
A legtöbb műben a főszereplők mindig csak valahogy belecsöppennek a sztori közepébe, és ez valamilyen szinten itt sincsen másképp, csak ahogy haladunk előre a történettel, döbbenünk rá igazán, hogy nélküle sosem születhetett volna meg ez a sztori, és nem ott tartana ez a szörnyű világ, ahol éppen most van.
Aki talán még kiemelésre méltó a főbb szereplők közöl, az a tolókocsiba került mechapilóta lány, Ayase. Az áldozatokat következő harcok mellett az elszánt, fiatal lány büszke kiállásával és nem éppen vidám hátterével hatásosan hozzátesz a drámaibb vonulathoz.


Code Geass és NGE-szerelemgyerek? 


Eredeti történet adaptációja miatt több, a fandomban már befutott anime nyomait fedezhetjük fel a Guilty Crownban, amely akár ígéretes ajánlónak is bizonyulhat, mert olyan klasszikusokból merít, mint a Neon Genesis Evangelion. Több ponton is hasonlít a két történet: évekkel ezelőtti robbanás, amely az egész világok/országot megváltoztatta, zűrös hátterű főhős, Ádám és Éva párhuzam, az emberek elpusztítása, és egy új jövő megteremtése. A két anime főszereplője is erős hasonlóságot mutat. Shu és Shinji mindketten szülők nélkül élnek, és talán pont emiatt küzdenek erős önértékelési gondokkal is. Viszont az egy jelentős különbség közöttük: míg Shinji igazából sosem lábal ki a depressziójából, addig Shu hamar talpra áll (a karakterfejlődés jele egyértelműen látszik önmaga és a mellékszereplőkkel való viszonyában) és a saját kezébe veszik az irányítást, még akkor is, ha eleinte nagyon fél a haláltól, vagy attól, hogy csak mások terhére van.
A Guilty Crown -ban ábrázolt kaotikus, elnyomott Japán képe kétség kívül a Code Geassre hajaz, mert mindkettőben egy diktatórikus államot láthatunk, amelyben a kormány teljesen elnyomja az embereket. Az ellenük lázadó terroristák mechákkal harcolnak az elnyomók ellen, és nem félnek áldozatokat vállalni a nagyobb cél érdekében (ha kell, Gai vagy Inori lelkiismeret nélkül ölnek), így ezzel a csavarral bizony morális kérdéseket is felvetnek, lévén a jó és rossz határai könnyen összemosódnak a sztori alatt. Az eddig jól hangzó összképben kisebb zavaró pontok lehetnek az akció-scifi drámai alapvetésből kiindulva a gyakran rossz helyeken és erőltetett módon használt fanservice jelenetek, valamint a párbeszédek kuszasága vagy lapossága.
Az anime magas hájpfaktorát a szemkápráztató animáció, a karakterábrázolás és a hozzá szervesen illeszkedő zenék együttes élménye adja, elég csak a klipszerű nyitó és zárószámokat hallgatni vagy Inori egy-egy dalát az epizódok közben (ez a fajta rendezési stílus ismerős lehet a Macross-sorozatokból). Míg Redjuice nem vett közvetlenül részt az animációs és kreatív munkákban, addig az anime megszületése felett már tapasztalt, profi stáb bábáskodott, például a rendezőként több közismert címmel befutott Araki Tetsuro (Black Lagoon, Death Note, Highschool of the Dead).
Bár egyesek szerint a már elcsépelt elemekből építkező művek nem tudnak semmi újat mutatni, a Guilty Crown nem is az eredetiségével próbál a képernyő elé ültetni. Teszi ezt a sokszínű alkotóelemből felépített, jól adagolt és megkapó vizuális és zenei hangulatával, a szerethető karakterekkel a köztük lévő kusza kapcsolatok és lappangó múltbéli rejtélyek megoldásával.


Adatlap: 


Guilty Crown
(anime, 2011)

Eredeti alkotó: Redjuice999
Rendező: Araki Tetsuro
Stúdió: Production I.G
Hossz: 22x24 perc



Nézhető online: