Kétirányú gravitáció
Nagy ötlet, mégsem jutott eszébe szinte senkinek sem előtte: mi lenne, ha a gravitáció két irányba hatna, az emberek egy részének a fent lenne a lent, és fordítva? Nagyjából egy időben két alkotás is született a témában: a Kirsten Dunst főszereplésével készült, viszonylag ismeretlen amerikai
Upsode Down mellett szintén ezt a remek felütést dolgozta fel Yoshiura Yasuhiro 2013-as rajzfilmjében, ami nem csak amerikai társával összehasonlítva, de saját jogán is valóságos gyöngyszem a modern sci-fik világában.
A Sakasama no Patema története szerint egy múltbéli, kudarcba fulladt kísérlet következtében az emberek egy része a földalatti üregekbe kényszerült, ugyanis a félresiklott tudományos teszt hatására rájuk a tömegvonzás teljesen ellentétesen hat.
A film főhőse a fiatal és kalandvágyó, a fenti életről és az inverz gravitációról mit sem sejtő Patema, egyike a föld alatt elő embereknek, aki a bezártság, valamint a felszíni életről szóló pletykák arra ösztönöznek, hogy új helyekre barangoljon, új területeket fedezzen fel magának. Egyik ilyen túrája során túl messzire merészkedik, és megpillantja a felszínt, a mélyben a kéklő eget, illetve egy fejjel lefelé álló fiút, Eijit.
Kettejük találkozása indítja el az egész bolygó népének újra egymásra találását, közben pedig nem mellékesen kettejük finomra hangolt, de erőteljes kapcsolata is kibontakozik.
Patema, bátorságot kötve a furcsamód "fordítva" élő Eijivel, megpróbálja feltérképezni azt a világot, amitől ősei veszélyekre hivatkozva óva intették. Egymásba kapaszkodva, egymás gravitációs erejét kiegészítve lebegnek ég és föld (kinek melyik) között, miközben a felszíni világ merev doktrínáiban szentül hívő társaik igyekeznek megakadályozni küldetésüket. Patema kirándulása ugyanis a felszíni diktatórikus rendszer helytartóinak szemét szúrja a leginkább, akik tiltják a különbözőséget, a "fordított" emberek létét pedig igyekeznek elrejteni a mindennapi robotba kényszerített, uniformizált társadalom elől.
Bár a film során ez az orwelli vasszigor terjedelmi okokból elsikkad, vázlatos marad, az alkotók a Föld fontosságát sulykoló néhány túlkapásának találó illusztrálásával (például amikor Eijit megdorgálják, amiért óra közben az eget bámulta) ették egyértelművé az elnyomó erők jelenlétét.
Eiji és Patema a Pixar-féle Fel!-hez hasonló módon, egymás léggömbjeként funkcionálva repdesnek, és jönnek rá szépen lassan az igazságra, mi is történet valójában azon a bizonyos múltbéli, végzetes napon.
Ez az egymásba kapaszkodás, de mégsem eggyé tartozás ráadásul gyönyörű allegóriája a tinédzserlétnek, a fiatalkori szerelemnek is, amikor semmis sem úgy van, ahogy az ember szeretné.
A Sakasama no Patema egyébként nagyon szerény eszközökkel operál, de mint tudjuk, egy sci-fi korántsem attól lesz jó, ha látványos, vagy ha másodpercenként robban fel benne valami. Az anime készítői csupán maroknyi karaktert mutatnak be, azok közül is jóformán csak néhányra koncentrálnak igazán, mégis hirtelen felskiccelt, de valóságos, azonosulásra alkalmas, tartalmas, életszagú jellemeket kapunk, akikért az első pillanattól fogva szoríthatunk, vagy éppen gyűlölhetjük őket. Érdekes még az állandó játék a nézőpontokkal. Kamera ennyiszer még nem fordult 180 fokot az anime, de talán még a film történetben sem. Bár hol is vagyunk éppen, a felszínen, a föld alatt, vagy akár az égben, Patema és Eiji fejjel lefelé egymásba kapaszkodó párosát egyszer egyik, másszor másik szemszögből látjuk, ami egy idő után - főleg a helysínek és magasságok folyamatos változtatása miatt - erőteljes agymunkára kényszeríti a nézőt. Ezek mellé gyönyörű színes képeket és látványos jelenetsorokat kapunk, melyek az 1980-ban született Yoshiura Yasuhiro korábbi filmjeit tekintve aligha adnak okot meglepetésre.
A webes animációként indult, majd egészestés animévé fejlődött Sakasama no Patema egyszerű, de nagyon is hatásos, meglepően jó sci-fi, egy remek ötlet szép kibontása, ami végre sikerrel pumpált némi új vért az utóbbi időben erősen gyengélkedő zsánerbe.
Adatlap:
Sakasama no Patema
(anime film, 2013)
Rendezte: Yoshiura Yasuhiro
Stúdió: Purple Cow Studios
Hossza: 99 perc