Zenék

2015. június 30., kedd

Érdekesség - Hyakunin Isshu




A szó jelentése "100 költő, egy vers", vagyis olyan versgyűjtemény, melyben száz költő egy-egy verse található. Több ilyen gyűjtemény is létezik Japánban, de a leghíresebb az Ogura Hyakunin Isshu, melyet Fujiwara no Teika gyűjtött össze a XII. században, a korát megelőző több száz évnyi versanyagból. A versek mind 5-7-5-7-7 szótagszámú tankák, melyek burkolt érzelmekről és természetleírásokról szólnak. A versekből rengeteg feldolgozás készült, legutóbb a gyűjtemény hátteréről és a versek eredetéről Sugita Kei készített mangát, amiből 2012-ben készült anime sorozat Chouyaku Hyakunin Isshu: Uta Koi címmel. 


2015. június 28., vasárnap

Röviden a Karutáról




Karuta 



Chihayáék az egyszerűség kedvéért szimplán karutának hívják, ami azért pontosításra szorul, hiszen a portugálból átvett szó (carta) csak annyit jelent, mint ahogy mi is használjuk: kártya. 
A legtöbb karutajáték a memóriát teszi próbára: a pakli két részre osztható, és minden lapnak megvan a maga párja. Az itthon ismert memóriakártyával szemben a két lap nem egyforma, hanem kiegészítik egymást, így kevésbé a helyük a fontos (pláne, hogy általában nincsenek lefordítva), hanem hogy melyik tartozik össze. 
Chihayáék Kyögi Karutát, vagyis versenykarutát játszanak, melyhez a Hyakunin Issyhu verseivel díszített uta-garuta (verskaruta) lapok kellenek. A verseny karutásoknak megéri regisztrálni egy társaságba, hiszen csak annak kereteiben tudnak szintet lépni - a harcművészekhez hasonlóan danokat kapnak, az év két legjobb karutajátékosa pedig az Omi Jingu nevű szentélyben küzd meg egymással, a legjobb férfi játékos a mester címet kapja, a legjobb női játékost pedig a királynőnek nevezik. 

2015. június 24., szerda

Chihayafuru



Szerencsés lapjárás 



Igen kevesen vannak, akik nemcsak hogy megtalálják az álmukat, amiért képesek lennének az egész életüket áldozni, de tűzön-vízen kitartanak mellette, nem sajnálják érte a nehezebb utat, és nem fogadják el, hogy ezért minden másról le kell mondaniuk. 
Chihaya kislányként rábukkan a karuta szépségére, hogy aztán magával rántson mindenkit elképesztő lelkesedésével. 


Megtévesztő az anime borítója, első ránézésre pillekönnyű szerelmes sztorit várnánk a virágok mögött, pedig nem több a romantika a kötetekben, mint egy átlagos gimis lány életében. Sőt. Chihayát nem a fiúk kötik le, legalábbis nem randizni kíván velük, álomittasan andalogni vagy moziba menni, hanem elverni őket egy izzasztó játékban, elnyerni a tiszteletüket, és önmagát a legerősebbé tenni, hogy ne akadjon párja az országban. De nagyon előreszaladtunk, a történet nem itt kezdődik. 


Egységben az erő 



Az anime elején (ami egy rafinált keretsztorinak köszönhetően kicsit hátrább került mint a mangában) a kis Chihaya még általános iskolás, aki első ránézésre ennivalóan aranyos, de közben elveri a fiúkat, ha kell. És kell is, amikor új fiú érkezik az osztályba, a zárkózott és fura dialektusban beszélő Arata, akit a többi fiú rendre kigúnyol. Chihaya megvédi őt, még annak az árán is, hogy az osztály fő hangadója, Taichi, kiközösíti őt. Arata és Chihaya összebarátkoznak, és a fiú bevezeti őt a versenykaruta izgalmába, alaposan helyben hagyja a lányt, aki egyetlen kártyát szerezve és soha nem érzett örömmel végez a játékban. Arata elszántsága, hogy ő legyen a legjobb kártyajátékos az országban, és ezzel az egész világon, és a játék szépsége olyannyira magával ragadják, hogy az eddig céltalanul sodródó Chihaya ott helyben eldönti, addig fog küzdeni, míg ő nem lesz a legjobb karutajátékos lány, a királynő.
Arata, Chihaya és az időközben visszakullogó Taichi a játék révén olyan életre szóló barátságot kötnek melyet még az sem rombolhat szét, mikor Aratának haza kell költöznie Fukuiba, hogy a nagyapját ápolja. Chihaya abban bízik, hogy ha kitartóan gyakorolnak és egyre magasabb szintre küzdik magukat, akkor az országos megmérettetéseken újra találkoznak.
Ám Aratáról a költözése után évekkel semmi hír, Taichinak az anyja megtiltotta, hogy ilyen hasztalan játékra fecsérelje az idejét, egyedül Chihayában ég a tűz változatlanul, és karutaklubot szervez a gimnáziumban.
Az anime első évadja lényegében arról szól, hogyan környékezi meg és cserkészi be a tehetségesnek tűnő tagokat. A csapat tagjai nagyon különbözőek, mind személyiségben, mind tehetségben: Chihaya a különösen jó hallásának köszönhetően nagyon gyors, Taichinak rendkívüli a memóriája, de van, aki a stratégiában jó, vagy egyszerűen csak rajong a Hyakunin Isshu verseiért.
Chihaya összekovácsolja a csapatot, és nekiindulnak a versenyeknek, ahol közös erővel küzdenek az előrejutásért.


Mindenki magáért 



Gondolom feltűnt, hogy egy sportaniméről van tehát szó, nem romantikus slice of life-ról, ahogy azt a képekből következtetnénk, amiben az összetartás, a bizalom és a barátság szinte fontosabb tényezők, mint a tehetség. ugyanakkor az évad második felében a csapatjáték kissé visszaszorul, és előtérbe kerülnek az egyéni érdekek. Hogy feljebb jussanak a ranglétrán, a karutásoknak egymást kell legyőzniük, saját csapattársaik gyengeségeit kell kihasználniuk.
Chihayának is rá kell jönnie, hogy nem elég, ha a végtelenségig fejleszti saját magát, és csak magával törődik a játékok során, de figyelnie kell az ellenfelére is. Gyorsasága immár hátránynak bizonyul, mert rengeteg hibát enged, és aki a legjobb akar lenni, egyetlen mellényúlást sem engedhet meg magának. fejlődni, jobbá válni, a végsőkig küzdeni és feldolgozni a kudarcot: erről szól az anime első évadának második fele.
Ahogy egyre haladnak előre a karuta útján, egyre erősebb ellenfelekkel találkoznak, akiket egyszerűen képtelenség legyűrni. Chihayáék magukba zuhannak, egymásnak esnek, és már majdnem feladják, hogy aztán mégiscsak újra talpra álljanak.
Az egyéni értékek nem csak a játékban mutatkoznak meg. Bár a karuta mániás lány úgy tűnik, teljesen érzéketlen az érzelmekre, és amúgy mindenre, ami nem a kártyajátékkel kapcsolatos, a mellette végig hűen kitartó Taichi és a távolra került Arata között nem csak a játékban dúl a küzdelem. Az ő harcuk arról szól, ki elég jó ahhoz, hogy kiérdemelje Chihaya figyelmét és ragaszkodását. Az időközben helyes fiúvá ért Taichi képtelen lemondani a lányról, még ha ő elég egyértelműen csak Aratának szenteli is minden figyelmét. Aratát pedig mély depressziójából hozza vissza  lány lelkesedése és iránta való tisztelete.
Néhol engedi az anime, hogy belepillantsunk jobban az érzelmi viszonyokba, de aki emiatt nézné a sorozatot, csalódni fog. Pláne, hogy a történet az utolsó epizóddal korántsem ér véget, a manga eddig angolul megjelent 146 kötetéből az anime mindössze a harmadát dolgozza fel - rendkívül élvezetesen, de korántsem kielégítően, ami a történetet illeti.


Hol a vége? 



Akit érdekel Chihayáék sorsa, kénytelen lesz a mangához nyúlni a sorozat után. Mindamellett az anime nemcsak hű feldolgozása a képregénynek, hanem egy új dimenziója a karuta világnak. hangok és mozgás nélkül a karutaversenyeket sokkal kevésbé lehet átélni, pedig kifejezetten szép. Nemcsak a gyönyörű tájak, kimonók, virágok mutatnak rendkívül színesben, de a verseny közbeni izgalmat és belső érzelmeket is ki tudják fejezni a színek, hangok és lassú átúszások. a karuta soha nem volt még ilyen menő, mint ebben a sorozatban, még Japánban is egyre többen kezdtek el érdeklődni az eddig unalmasnak és idejétmúltnak tartott játék iránt, a nemzetközi érdeklődésről nem is beszélve. Az örökké lelkes Chihaya nemcsak csapattársait buzdítja játékra, hanem minket is, szinte már kapnánk a kártyák után, csak hogy személyesen átéljük az anime kínálta izgalmakat.



Adatlap


Chihayafuru
(anime, 2011-2014)

Rendező. Asaka Morio
Eredeti történet: Suetsugu Yuki
Stúdió: Madhouse
Hossza: 2x25 epizód +OVA


Nézhető online: 



Első évad:


1.rész
2.rész
3.rész
4.rész
5.rész
6.rész
7.rész
8.rész
9.rész
10.rész
11.rész
12.rész
13.rész
14.rész
15.rész
16.rész
17.rész
18.rész
19.rész
20.rész
21.rész
22.rész
23.rész
24.rész
25.rész

2015. június 17., szerda

Moonlight Mile



A hegy csúcsáról már csak egy lépés a Hold 



Egyszer az életben mindenki fantáziál arról, hogy meghódítsa a világűrt, csillagok között lebegve bámulja a földgolyót, vagy lábnyomot hagyjon a Holdon. a ski-fikből ismert űrvilág egyenlőre még távol áll a valóságtól, de a Föld energiatartalékainak csökkenése felveti a lehetőségét annak, hogy az emberiség az űrben keressen új erőforrásokat.


Két macsó ha elindul 


Saruwatari Gorö és Jack F. "Lostman" Woodbridge feltűnően sok szempontból hasonlítanak egymásra. Mindketten hatalmas tisztelettel adóznak a tökéletes női test iránt, emellett azzal legyezgetik amúgy sem kicsi egójukat, hogy lehetetlennek tűnő kihívásokat hajszolnak. 
A két főszereplő szakmáját tekintve hegymászó, épp a Mt. Everest meghódítására készülnek. Némi kalandozás után, a hegycsúcsra érve, megakad a szemük a nemzetközi űrállomáson, és mivel a csúcsok csúcsáról már nem vezet máshova út, megfogadják, hogy egy nap mindketten eljutnak az űrbe. 
Eközben a NASA a Nexus-projekten dolgozik, amelynek célja egy a Holdon nemrég felfedezett anyag (hélium-3) kutatása és hasznosítása, ami évszázadokra megoldaná a Föld energiaellátását. Természetesen egy ilyen természeti kincs és az abból származó haszon lehetősége politikai, katonai és üzleti érdekcsoportok hadát állítja csatasorba. 
Miközben mindenki azon igyekszik, hogy minél nagyobbat haraphasson a zsíros falatból, Gorö és Lostman külön utakon ugyan, de elindulnak, hogy meghódítsák a világűrt, illetve a Holdat. 


A Hold aranya 


A Hold és az űr megunhatatlan témája a szórakoztatóiparnak - elég csak olyan kulcssorozatokra gondolni, mint az Alfa holdbázis, vagy a 2009-ben készült Hold című mozifilm -, de a Moonlight Mile nem annyira elrugaszkodott és fantáziadús, mint a legtöbb űrben játszódó alkotás. a Föld fogyatkozó energiatartalékainak problémája egyáltalán nem légből kapott, így az anime mondanivalója nagyon is valóságszerű, ugyanis a hélium-3 elnevezésű elem a hélium egy sokkal barátságosabb, nem radioaktív változata, amely a Holdon nagy mennyiségben megtalálható. 


A nagy előd árnyékában 



A sorozat azonban nem képes úgy kiaknázni a választott témát, mint ahogy a Planetes tette az űrben keringő "eltévedt csavar" kapcsán. Ötagi Yasuo, az erdeti történet szülőatyja azt nyilatkozta, hogy egy realisztikus, politikai elemekkel átszőtt űrdrámát akar létrehozni, azonban a manga túl hosszú ahhoz, hogy beleférjen minden a 26 epizódba. A történet inkább a két főszereplőre, elsősorban Goróra koncentrál, illetve arra a nehézségekkel teli útra, ami a hegymászástól a Holdon tett első lépésig tart. 
Az anime ismeretlen és izgalmas világba kalauzolja a nézőt, ahol a szereplők szinte emberfeletti képessége, a karakterek gyors felemelkedése már a realizmus határait feszegetik. A hibáik ellenére is szerethető karakterek jól működnek ebben a kifogástalannak sajnos nem mondható történetben, hiszen az űrutazás izgalmai és az új energiaforrás körül fellángolt politikai csatározások nem engedik elkalandozni a néző figyelmét. 
Gorö és Lostman férfiasságát és szuperhősre emlékeztető attitűdjét hivatott alátámasztani az anime legfeltűnőbb jelensége: az egész történetet átható, hímsoviniszta, tesztoszterontól dagadó felhang, ami a sztori komolyságát tekintve teljesen öncélú. Tyereskova óta tudjuk, hogy az űrutazás nem a férfiak kiváltsága, de a Moonlight Mile  története két olyan figurára alapoz, akik nyugodtan pózolhatnának a Mr. Macsó magazin címlapján. 
A történet női karakterei szinte egytől egyig háttérzenészként muzsikálnak, vagy egyszerű szexuális játékszerek, a két talpig pasi trófeagyűjteményének leltári tételei. 
Talán a készítők úgy érezték, hogy vér és erőszak hiányában a megfelelően tálalt, lépten-nyomon felbukkanó erotikus jelenetek teszik majd igazán népszerűvé, kerekké a történetet. Mindez azonban semmit nem ad hozzá a sztorihoz, de bizonyára jó pár, a felnőtt magazinokat titokban lapozgató kamasz fiú életét bearanyozza. 


Primitív ruhába öltöztetett izgalom 



Az anime hiányosságai, a szereplők hibái és dagadó izmai ellenére is tökéletes lenne az összhang, ha mindezt nem rombolná a körítés, avagy a semmitmondó zenei aláfestés, a mai szemnek nem túl szép grafika és a nagyon feltűnő CGI. Rendkívül kiábrándító, amikor a merev és tökéletesnek tűnő számítógépes grafika kifejezetten csúnya animációval párosul.  A szereplők egyébként sem esztétikus megjelenése, mozgásuk esetlensége éles ellentétben áll az űrkütyük rendkívül pontosan kivitelezett másával. A grafikát kevésbé figyelmező nézők számára talán ez semmit sem von le az anime értékéből, de a nem toleráns sci-fi rajongóknak összhatás szempontjából valószínűleg fájó pont lesz. 


Ötagaki Yasuo kezdeményezése nem egyedülálló a műfajban, a Moonlight Mile is valós problémára irányítja a figyelmet, de nem sikerül felnőnie a témához, csak a felszínét kapargatja. Azonban a történet elég izgalmas ahhoz, hogy megtalálja a helyét azon kevés űrben játszódó alkotások között, melyek nosztalgikus emlékeket idéznek a messzi-messzi galaxisokról. 



Adatlap: 


Moonlight Mile 
(anime, 2007) 

Rendezte: Suzuki Iku 
Stúdió: Studio Hibari 
Hossza: 26x25 perc 




2015. június 11., csütörtök

Mondo Magazin (2015.június)

Sziasztok! 

Ismét megjelent a Mondo magazin legújabb száma, ezért itt az ideje a megszokott bejegyzésnek is, melyben leírom nektek a részletes tartalmát és feltöltöm a borítót. 





Részletes tartalom: 



Az Avatár és Korra világa
22. Titanic Filmfesztivál bemutatók
Haikyū!!
Death Parade
Ansatsu Kyōshitsu
Log Horizon
Kara no Kyōkai
Mahōka Kōkō no Rettōsei
Psycho-Pass mozi
Shijō Saikyō no Deshi: Ken’ichi
Best of oneshots 3.
Ninin ga Shinobuden
Nanatsu no Taizai
Shirobako
Omoide Emanon
Seiyū profil 1: Kaji Yūki
A bunraku művészete
Japán irodalmi Nobel-díjasok
Japán őshonos faunája
Cosplay: Interjú a tavaszi Eurocosplay döntősével
Cosplay: Tavaszi Fotópályázat nyertesei
Cosplay: varázskellékek barkácsolása
A COPIC használatának trükkjei
Dark Solus 2: Scholar of the First Sin
Wolfenstein: The Old Blood
The Witcher 3: Wild Hunt
Mortal Kombat X
Bemutatkozik a GameGeek csapata
Animés játékok az okostelefonodra 2.
Kalafina
Boys Republic
Momoiro Clover Z
Könyvajánlók

… és még sok minden más vár Rád a számban!

+++ AJÁNDÉK MINIPOSZTERREL! 


2015. június 10., szerda

Yotsubato! (Manga)




Óda a gyermekkorhoz 


Egy emlékezetes mangához nem mindig kellenek isteni hősök, varázskardok, időutazás vagy gyanúsan nagy mellű orgyilkos hajadon. Néha elég egy kíváncsi ötéves kislány és az ő kalandjai a családdal, barátokkal. 


Gyermeki lelkesedés rajzolt formában 


Yotsubato! úgy olvastatja magát, hogy közben a legőszintébb gyermeki mosolyt ragasztja az olvasó szájára. A szó legtökéletesebb értelmében ártatlan szórakozás. Felidézi azt az időszakot, amikor a csúszda, a szánkó vagy a narancslé még ismeretlen, ezért elképesztően érdekes élmény volt a hátsó kert pedig minden szegletében kincset és kalandot rejtett. Olyan, mint ha a Kázmér és Huba főhőse lelkes, mindenkire bizalommal tekintő kislány lenne - tehát egyáltalán nem olyan, mint az előbb említettek, de a gyerekkor emlékei velük is felbuzognak az emberben. 


Fogadott kislány kalandjai a külvárosban 


Az alaphelyzetnél nincs egyszerűbb; fiatal apa költözik ötéves kislányával, Yotsubával a szomszédságba. Yotsuba a sorozat főszereplője: ezért minden fejezet címe az, hogy Yotsuba és... (valamilyen játék, elektronikai szaküzlet, pizza), tehát Yotsubato..., vagy másik átírásban Yotsuba&... 
A kislány elképesztő energiagombóc, mindenkivel ismerkedik és minden új neki: a csengő, a légkondi, az elefánt, a csillagok és a V betűben hazatartó vadludak. Mindent szeretne megtudni, de gyakran félreérti a dolgokat, különösen, ha a felnőttek bonyolult, dupla csavaros kommunikációja megzavarja. 
A sorozat története annyi, hogy Yotsuba találkozik mindenféle jelenséggel, mint a virágvásárlás vagy a hőlégballon, és minden ilyesmi rendkívül szórakoztatja. Lelkesedése fertőző, ezért gyakran szerveznek vele programokat, mint közös sütögetés, csillagnézés, vagy kabócafogás a közeli hegyen. A sorozat mottója jól leírja a hangulatot: mindig a mai nap a legszebb! Gyakran keveredik kalandokba, például nézi, amikor a közeli étteremben a szakács tésztát gyúr, vagy meg kell találja a tökéletes játékmacit a boltban. 


Szereplők, megjelenések és hangulatok 


A nyitóképben Koiwai úr, és fogadott lénya, Yotsuba költöznek az új házba a családi barát, Jumbo segítségével. Yotsuba zöld haja mindig négy copfban van, így hasonlít a négylevelű lóherére, ami amúgy a neve jelentése is. Apja egy fiatal fordító, aki nagyon szereti Yotsubát, nem takarít valami alaposan és hajlamos egész nap pólóban és boxerben dolgozni otthon. Nem tudni, miért fogadta örökbe a kislányt, sőt Yotsuba származásáról is csak annyit tudunk, amennyit ő maga mond: a háztól jobbra van a sziget, ahonnan jött. 
Mivel apja sokat dolgozik, Yotsuba gyorsan megismerkedik a szomszédokkal. Az Ayase család három leánygyermeke nagyon megkedveli a fura, lelkes, vidám és őszinte kislányt, és bejárása lesz a házba. Rajtuk keresztül sokféle kalandba keveredik, sőt egy idő után a szomszéd ház asszonyát anyunak kezdi szólítani. Ez nem okoz problémát, hiszen gyakorlatilag az Ayase család legkisebb tagjává válik, olyan gyakran jár át és játszik a lányokkal. Közben a Koiwai család barátai is feltűnnek, Jumbo beleszeret az Ayase család legidősebb leánygyermekébe, a szép, de csípős nyelvű Asagiba. 
Ezek a történések csak a háttérben zajlanak, a lényeg Yotsuba és az ő kapcsolata a többiekkel. 


Fogadtatás (Érdekesség) 


A manga formátuma egész oldalas, szemben a szerző előző mangájával, az Azumanga Dajöval, amely hagyományos yonkoma (négypaneles) formában készült. A jó eladások mellett szakmailag is sikereket hozott, a népszerűségét a kritikusok a vidám hangulatnak, a jó történeteknek, és a fura, de realisztikus karaktereknek, különösen a címszereplők tulajdonították. 
Yotsuba emellett a 4chan kabalakaraktere is lett, ő jelzi, ha nincs már meg egy fálj (404 Girl), sőt a website szoftverét róla nevezték el. Mivel a 4chan mellékneve "az internet pöcegödre", ez talán nem annyira tiszteletreméltó eredmény.  


Mikor olvassuk? 


A Yotsubato! ideállis olvasmány, ha őszinte vidámságot szeretnénk látni és érezni, ha emlékeztetni akarjuk magunkat a gyermekkor üde és lendületes világára, és ha egy nyári nap játékos hangulatára van szűkségünk. Depresszió ellen kanalas orvosság, emberutálatot külsérelmi nyom nélkül gyógyít.  



Adatlap: 

Yotsubato! 
(manga 2003- ) 

Írta és rajzolta: Kiyohiko Azuma 
Hossza: eddig 87 kötet angolul 



Olvasható online angolul itt




2015. június 5., péntek

Manhwák vs. Mangák

Kedves Olvasók!

Ismét egy érdekességgel jöttem, melyben leírom nektek mi a különbség a manhwák és a mangák között. A blogon a manhwákat is a mangák című oldalra fogom elhelyezni, de a részletes leírásban megemlítem, hogy mi is pontosan. (Külön kategóriában nem fogom jelölni.) 



*********************************************************************************

Manhwák vs Mangák



Míg a hagyományos japán mangák esetében manapság nem ritka a szélsőséges érzelmek nyílt ábrázolása, a koreai képregényekre ez sokkal kevésbé jellemző. A szereplők jellemén egyértelműen meglátszik az ország zártabb gondolkodása, ragaszkodása a konzervatív értékekhez. Valószínűleg ezért van, hogy a legtöbb manhwát olvasva kevésbé, vagy csak burkolt formában találkozunk a szexualitás ábrázolásával, sokkal inkább a logika és az üzenet kerül előtérbe, és nem ritka a tragikus végkimenetel sem. 
A manhwák nyúlánk alakjai és egyedi arc-, száj- és szemábrázolásai miatt könnyen megkülönböztethetőek a mangáktól. A koreai kiadványoknál gyakran találkozhatunk férfias karakterjegyekkel rendelkező lánnyal, ellentétben a mangákban gyakori lányos ábrázatú bishönenekkel.
Csupán a hazai megjelenéseket nézve is feltűnik a koreai manhwák részletgazdagsága, amit legjobban talán A vízisten menyasszonya oldalain csodálhatunk meg. A tradicionális ruhák, az ékszerek és az épületek aprólékos ábrázolása többszöri olvasatra sem tűnik eltúlzottnak, inkább a mű hangulatát szolgálja.



Ehhez hasonlóan a Borsmenta leginkább a vidám, virágos hátterekre fókuszál, inkább szentimentális, mint realista hangulatot épít fel, a karakterek érzelmeit és vágyait helyezve előtérbe - ezzel kölcsönözve különleges finomságot a képsoroknak.