Zenék

2021. március 29., hétfő

Honto Yaju (Manga)



Amikor a yakuza megadja magát a rendőrnek 



A yaoi mangák világában egyáltalán nem ritka, hogy egy hivatásos bűnöző (yakuza, gengszter, maffia tag) és egy rendőr gyümölcsöző és hosszan tartó románcot ápol. Bár ezek a történetek nem feltétlenül a happy endről szólnak, a Honto Yajü esetén nincs mitől tartaniuk a tragikus történetektől ódzkodóknak, ugyanis ennél rózsaszínűbb már nem nagyon lehetne a helyzet.





Yakuza keres rendőrt


 
 
Yamamoto Kotetsuko yakuza-rendőr románcot bemutató mangája jelenleg huszonkilencedik kötetnél jár, de egyenlőre nincs szó a történet befejezéséről. A slice of life felépítésű sztori persze bármikor abba lehetne hagyni, de a mangaka egyéb kötetei mellett is mindig szán időt a Honto Yajü újabb és újabb fejezeteinek megalkotására, íg y a történet halad tovább, a rajongók legnagyobb örömére! A 2008 óta futó sorozat a szerteágazó olvasói táborra való tekintettel kapott egy egyfejezetese crossover történetet (Honto Yajü x Sukitte Iwasete?), és már több hangjáték is készült a nagy sikerű kötetek kiegészítéseként. A történet népszerűsége azonban nem korlátozódik a szigetországra, az angolul Like the Beast-re keresztelt manga már Japánon kívül is szedi áldozatait, elsősorban a könnyebb BL kedvelői között. A siker, noha nem abszolút, igen szép eladásokat eredményezett, amit elsősorban a karaktereinek köszönhet. A történet ugyanis nagyon egyszerű, de a karakterek színnel és virtussal töltik meg az élet apró-cseplő mozzanatait megélő páros körül zajló eseményeket. 
A sztori azzal veszi kezdetét, hogy a helyi yakuza család örököse egy kínos rablási ügy áldozataként belefut a szolgálaton kívül is segíteni kész helyi rendőrbe. A Gotóda család örököse, Aki első pillantásra beleszeret a gáláns lovagként megjelenő Tomoharu közrendőrbe, és már másnap megpróbál csodálata tárgya közelébe férkőzni. A komoly stílusérzékbeli problémákkal küszködő, nagydumás, rámenős és enyhén agresszív Aki letámadásos taktikát választ a csendes és talpig becsületes Uedával szemben, de a túlfűtött vallomás nem hoz azonnali sikert. Persze az igazi sztori még csak most kezdődik!





Rendőr keres yakuzát


 
A megfontolt és alapvetően kiegyensúlyozott rendőr nagyon is egyenes jellem, így tétovázás nélkül bevallja aggályait a románccal kapcsolatban, de Aki nem adja fel. Ismerősökből lassan barátok lesznek, és nem kell sok idő, hogy a párkapcsolati szintre is eljussanak. 
A felszínen magabiztos, de Uedával szemben mégis bizonytalan Aki pirulós oldala is előjön ekkor, már, a kapcsolatban azonban hiába tölti be ő a "passzív" szerepet, jelleménél fogva nagyon is aktívan viselkedik. Ez a kettősség Aki jellemében - ami kisebb léptékben, de Tomoharunál is feltűnik - sokat dob a karakterek árnyaltságán.
Bár alapvetően egy vicces, romantikus, virágesős történetet kapunk, a főszereplők egymás közötti dinamikája, érzelmeik gazdagsága nagyon életteli, és igyekszik kerülni a túlzó kliséket (kivéve talán Aki csapnivaló öltözködését). 
A főszereplők jellemének kidolgozásába fektetett energia viszont a mellékszereplőknél már nem igazán érhető tetten. A kiegészítő karakterek többsége csak egy-egy eseménysor alatt nyújt asszisztenciát, alaposabb megismerésre alig egy-két esetben van lehetőség, de még a fontosabb szereplők sem emelkednek a főpárossal egyenrangú szintre. 
Csak a főszereplő páros életét követjük nyomon, amiben a jakuza-rendőr ellentétet maximálisan kihasználó cselekményszálakat találunk. Ezt pedig a pár eltérő személyiségéből adódó konfliktusok tetézik, de nagy drámára ne számítson senki. A történet végig a felhők fölött marad, realizmust várni tőle teljesen felesleges, már a rajzolásából is látszik az idealizálás. A szereplők bár valóban fiatalok (húszas éveik közepén járnak), nem nagyon néznek ki 16-nál többnek, és a problémák is mindig jó (általában komolyabb sérüléstől mentes) véget érnek. Akit tehát nem zavar, hogy nem haladunk sehova, hogy a helyzetek irreálisak, és a rajzolás is inkább gyönyörű, mint valószerű, az bátran tegyen egy próbát ezzel a kellemes hangulatú, romantikus BL vígjátékkal. De vigyázat! Könnyen rá lehet kapni!




Adatlap: 


Honto Yaju 
(manga, 2008-) 

Írta és rajzolta: Yamamoto Kotetsuko 
Hossza: eddig 29 kötet 







Olvasható online angolul itt



2021. március 10., szerda

Csillaghajsza

 


A túlvilág egy Ghibli film


Shinkai Makoto, akit több kritikus is "az új Miyazakiként" emleget, soha nem jutott még ilyen közel világhírű elődje világához, mint legújabb, nagy költségvetésű mozifilmjével. Az egyszerre futurisztikus és ezoterikus világ, az érzelmes családi téma, a rajzok kidolgozottsága mind a Ghiblit idézik, valami mégis hiányzik. Talán pont az, hogy ez nem egy Ghibli-film. 



A rendező mostanra végleg maga mögött hagyta a kreatív, de kezdetleges animációját, amely olyan bájossá tette első munkáját, az ötperces fekete-fehér Kanojo to Kanojo no Nekót, és egyre inkább az animációs stúdiók keze alá dolgozva elérte a rajzolt animáció maximumát. Az aránytalan karakterek megszépültek, a hátterek soha nem látott részlegességgel terülnek el a szereplők mögött, érezni a táj minden rezdülését, közben a már-már extravagáns téma is konvencionalizálódott. Bár nyomokban még ott vannak a Shinkai-féle szimbólumok és kedvelt témák - mint a tiszta lelkű gyerekkarakterek, a soha be nem teljesülő szerelem, a természetfeletti - , kicsit minden más lett. 

A jövő és az űr tematikájának helyét, mely a Hoshi no Koéban vagy a Kumo no Mukö, Yakusoku no Bashöban központi szerephez jut, most a fantasy környezet veszi át, az átjárhatatlan terek helyét - amilyen a Másodpercenként öt centiméterben a több száz kilométer, máskor a világűr - az élet és halál világa váltja fel. Nyomokban még ott van minden, ami fontos, beleértve a giccs határát súroló lila-rózsaszín látképeket és a finálénál feljajduló japán popzenét, mely agyon is csapja rögtön a korábbi komoly hangvételt, mégis más ez, mint az eddigi Shinkai Makoto-filmek. 
 
 
 




Utazás a Styx folyón 



Nem véletlenül került elő többször a Ghibli stúdió neve, a film nézése során nemegyszer azon kapjuk magunkat, hogy felrémlik bennünk a Laputa, az égi palota korrodálódott jószívű robotja, Nauszika cicaszerű sidekickje, A vándorló palota szív nélküli főhőse, és a szülő nélküli gyerekkarakterek, a családtagjaikat féltő hősök. Sok-sok apró elem, melyek a Ghibli-filmekből ismerős világokba vezetnek vissza. 
Na de a történet nem itt kezdődik, hanem a ráérős hétköznapokban, amit egy egyedül játszó kislány derűs életszemlélete dob fel, barátsága egy ravasz kiscicával, és különös rádiója, mely egy másik világból közvetít. Magányát egy undorító és félelmetes szörnyeteg felbukkanása szakítja meg, és egy különös fiúé, aki megmenti őt a természetfeletti lénytől, összebarátkozik vele, majd hirtelen eltűnik. A történet be is csap minket, egy ideig azt hisszük, hogy kettejük kapcsolatáról, egy édes gyerekszerelemről fog szólni a film, vagy két világ romantikus találkozásáról, ahogy történt az A vándorló palotában, de a fiú többé nem tér vissza, csak emlékének jelenléte marad mindvégig erős. Asuna alig egynapos szerelmét elveszítve találkozik annak öccsével, aki egy másik világból érkezik, hogy megszerezze a követ, amelyet bátyja hagyott a lánynál, és amellyel ki lehet nyitni a két világ kapuját. A lány, nem is tudva, merre tart, elindul ebbe a rejtélyes országba, melynek nevét legendák őrzik: ez Agartha. 
Agartha a régi történetek szerint csodákat rejt, a Földön nem ismert lények lakják, kincsei egész életre gazdaggá tesznek, és teljesíti egy kívánságát az utazónak, aki az akadályokat leküzdve eljut a világ legmélyére. Igazi meseország. De a valóság nem ilyen csodás, Agarthában megbomlott élet és halál harmóniája, az emberek kifosztották a városokat, háborút és szegénységet hagyva maguk után, na meg ki nem hunyó gyűlöletet a felső világ iránt. De a legenda még mindig él, aki megtalálja Agartha szent helyét, és ajánlatot tesz istenének, az kívánhat tőle valamit.
Asuna nem egyedül vág neki az útnak. Talán nem is merészkedne Agarthába, ha hátsó szándékoktól vezérelt, háborús múltú tanárával egymásra nem találnának, hogy együtt vigyék végig ezt a fantasy környezetben zajló road movie-t. Morisaki mesél Asunának Agartháról, mint a helyről, mely visszahozhatja a halottakat. A lány, aki apja halála után és anyja rengeteg munkája mellett teljesen magára maradt, csábítónak tartja ezt a lehetőséget, pláne, hogy egyetlen társát, a nemrég megismert Shunt is elveszítette. De maga Morisaki is fel akar támasztani valakit, az évekkel ezelőtt elhunyt feleségét, akinek halálába máig nem tudott beletörődni. Előttük a lehetőség, hogy visszahozzák szeretteiket a másik világból, de nem mindegy, milyen áron. 
Innentől a gyenge szerelmes történet átfordul valami jóval komolyabba, a belső küzdelem külső kalanddá alakul, mely során főszereplőinknek (Shun öccsével kiegészülve) el kell fogadniuk, hogy a sors megváltoztathatatlan., és hogy bele kell törődniük mások elvesztésébe. Miközben a halál felfoghatatlan és feldolgozhatatlan - látjuk, Asuna anyja sem tud megbékélni a helyzettel, a munkába menekülve pedig lányának sem nyújt érzelmi támogatást -, mégis túl kell esni a gyászon, hogy élni tudjuk az életünket.








Kívül pompás, belül tartalmas




Komoly mondanivaló ez egy gyerekeknek (is) szánt mesétől, de komoly az az apparátus is, amelyet a háttérben megmozgatott. Az egész attól olyan hiteles, hogy láthatóan rengeteg munka van benne: mind az animáció, mind a szinkronhangok és a zene első osztályú még ha azért most is találunk hiányosságokat a kapkodó történetben: az egyenetlen súlyozást az események között és a lezáratlanságot.
Ettől eltekintve ez már míves mestermunka, a festmények és a számítógépes animáció olyan ügyes találkozása, mely felér az ultramodern sci-fi és a patinás fantasy döccenőmentes összekapcsolódásával. Ez a látványvilág a film egyik fő pozitívuma, kár, hogy a kapkodó történet nem engedi a teljes elmélyülést. A másik pedig a zene, amit Shinkai régi partnere, Tenmon szerzett- a két férfi még a Falcom-játékok készítésekor találkozott, Shinkai mint animációs rendező, Tenmon mint zeneszerző. Nagyszabású kalandban vehet részt a néző a Csillaghajszában, mely jelentésében is igen fontos tartalmakat hordoz életről, halálról, elmúlásról, és a keserű gyásztapasztalatról, hogy az élet megy tovább.







Adatlap:

Csillaghajsza
(anime film, 2011) 
Eredeti cím: Hoshi wo Ö Kodomo
Rendező: Shinkai Makoto
Stúdió: CoMix Wave Inc.
Hossza: 116 perc




Nézhető online itt.