Zenék

2015. szeptember 23., szerda

Koe no Katachi (Manga)



Túl a szavakon 


Ismert mondás, hogy egymás közt a gyerekek sokszor kegyetlenebbek még a felnőtteknél is, ha valaki kilóg a sorból. Vajon a tradicionálisan az uniformitásra kínosan ügyelő japán iskolák csoportszellemre nevelt diákjai hogyan fogad(ná)nak egy közülük önhibáján kivül kitűnő, de fogyatékos, másokkal nehezen érintkező "csodabogarat"? 



Szavak nélkül élni 


Nishimiya Shöko új általános iskolai osztályba kerül cserediákként, mivel az előzőben zaklatásoknak volt kitéve. A gyanúsan csendes kislányt először kíváncsisággal vegyes nyitottsággal fogadják újdonsült osztálytársai, azonban ez hamar megváltozik, amikor kiderül zavaró furcsasága: ő más, mint a többiek. Ugyanis halláskárosodott. Nem néma, de képtelen az érthető, artikulált beszédre, valamennyire tud szájról olvasni, míg környezetével egy füzeten keresztül írásban tud kommunikálni. Eleinte bátortalanul próbál beilleszkedni, de visszahúzódó, "szótlan" alaptermészete és hendikepje miatt könnyű célponttá válik a csúfolódók szemében. Azonban a bántalmazások napvilágra kerülésekor az osztályközösség és a tanári kar is vehemensen hárítja a felelősséget, sőt, burkoltan még szemet is hunynak, bátorítják a kislányt megszégyenítőket. Végül a tanerő az egyre jobban elharapózó indulatokat egy pellengérre állított bűnbakon vezeti le: ő nem más, mint a manga másik főszereplője, Ishida Shöya, akinek a nézőpontjából követjük az eseményeket. 
A vagánykodó, nagyhangú srác élces tréfáival a lány egyik fő kínzójává vált, azonban új közellenségként keservesen megtapasztalja, hogy milyen megvetettnek és teljesen kiközösítettnek lenni, miközben magányában új megvilágításban látja tetteit. 

Évekkel később az új középiskolája közegébe már beilleszkedett, de még mindig múltjának nyomasztó bűntudatában őrlődő fiú elhatározza, hogy megkeresi az ismeretlen helyre költözött lányt, és bocsánatot kér tőle. Ezt a bátor döntést és következményeit követjük nyomon a többi kötetben. 
Te meddig mennél el, hogy jóvá tedd egykori bűneidet? Egyáltalán annyi év és okozott fájdalom után kaphatsz még feloldozást? 


Bűneink árnyékában 


Az iskolai zaklatás/bántalmazás, vagyis az ijime nem egy sulis (dráma,pszichológiai, horro, stb.) manga eleme, azonban itt látszik, hogy Ömia a jelenség és a fogyatékosság közös vetületének mélyebb bemutatására törekedve írta meg történetét. A mű jól felépítetten adagolt általános kritika a társadalomban jelenlévő intolerancia ellen, és a speciális igényű, fogyatékkal élő gyerekekkel szemben gyakran közömbös, rugalmatlan japán iskolarendszer felé. 
A manga számos elemében hiteles, realista: például a főbb szereplők valódi jelnyelven érintkeznek egymással, hogy jobban megértsék a lányt. Ezt a hatást erősíti még a karakterek rajzolása is, ami kiemelkedően aprólékos, könnyű azonosulni velük és viselkedésükkel, mivel a szerző nagy hangsúlyt fektetett az érzelmek kifejezésére, az arcok megrajzolására - főleg, hogy Shöko esetében csak ebből és a testbeszédéből sejthető (kivéve, ha ismerjük a jelnyelvet), hogy az adott panelben éppen mire gondol, vagy mit érez. Egyszerre szerethetően ártatlan és erős jellemű, ugyanakkor a mangaka ügyelt arra, hogy fogyatékossága az alap konfliktuson kívül n e tegye különössé, mellette hétköznapi problémákkal és hibákkal élő fiatal lány maradjon. 
A manga az emberi kapcsolatok és viselkedés sokszínűségét és a közösségeket mozgató -gyakran íratlan - (csorda)szabályokat boncolgatja, és nem fél a maga nyers valójában bemutatni ezeket változatos, negatív megjelenéseit: lelki terror, gyűlölet, hazugságok, képmutatás, közöny... 
Emellett érzékletes bemutatása annak is, hogy mekkora katarzisélményt (és jellemfejlődést) nyújthat a megbocsájtás ereje, illetve hogyan tud két fiatal közel kerülni egymáshoz, amikor túllépnek a múlt sérelmein és a másságtól való viszolygás emelte falakon, a környezetükből tanult rossz berögződéseken. 


Törd meg a csendet! 


A történet először oneshot formájában jelent meg, amely elnyerte 2008-ban a Shükan Shönen magazin Legjobb újonc díját. Egyedi, és az olvasóközönség számára kényes témája miatt azonban nem vállalták a magazinokban való megjelentetést.
A parkolópályára került mű végül csak hosszasan tárgyalások után jelent meg 2011-ben a Bessatsu Shönenben, ahol elnyerte az első helyezést, illetve az olvasók pozitív fogadtatása miatt a szerző hétkötetes sorozat formájában bontotta ki történetét. Külön érdekesség, hogy a kötetek a Japán Siketek és Nagyothallók Szövetségének támogatásával és ellenőrzésével jelentek meg. A manga váratlan sikerét jelzi, hogy indulása óta közel egymillió példányban fogyott Japánban, ráadásul az utolsó fejezet bevezetője szerint 2015 végén érkezik az anime adaptáció is.
Bár elsőre nyomasztónak és öncélúan kegyetlennek tűnhet, csupán egy hatékonyan alkalmazott kifejezési eszköz a máságot elfogadni nem tudó, és azt változatosan megtorló közeg reakciójára, de ez ne tántorítson el senkit az olvasástól! Akik alapvetően nyitottak a morálisan érzékenyebb hangvételű sorsdrámákra, azok egy mély, nagyon megérintő, realista tálalású, elgondolkodtató és egyben felemelő történet élményével gazdagodnak. 





Adatlap: 


Koe no Katachi 
(Manga, 2013-2014) 

Írta és rajzolta: Öima Yoshitoshi 
Hossza: 7 kötet 





Olvasható angolul itt

Magyarul olvasható itt