Vissza a jövőbe a konyhaművészettel!
Mi sül ki abból, ha az önmagukban nem igazán kompatibilis hozzávalókat begyűjtjük, jól összekeverjük, megpároljuk, majd ízlésesen fogyasztáshoz tálaljuk? Itt az ideje, hogy az ételkóstoló bírálatot mondjon!
Időutazó séf
A szakácsként dolgozó Ken két kollégájával megmagyarázhatatlan okból 1568-ban, Japán legkaotikusabb (vagy legmeghatározóbb?) időszakában eszmél fel. Sajnos nem sokáig kereshetik együtt a válaszokat hihetetlen időutazásukra, mert munkatársainak életét veszik a helyi milícia gyanakvó szamurájai.
Szerencsés megmenekülése után egy titokban férfiként élő magányos női kovácsnál, Natsunál húzza meg magát.
Bár elvesztette emlékeit, ennek ellenére gasztronómiai tudásanyaga és konyhafőnöki gyakorlata még ösztönösen működik. Hogy lerója megmentője felé tartozását, kezébe veszi a serpenyőt, majd rövid időn belül Kiotó egyik legfelkapottabb étkezdéjét mondhatja magának.
A helyiek számára fura, "unortodox" étkeket egyszerű dolgokból elővarázsoló csodaszakács híre hamarosan eljut a város újdonsült urasága, Oda Nobunaga fülébe is, aki személyesen akar meggyőződni a városszerte terjengő pletykákról, így udvarába hívatva Kent komoly tétű próba elé állítja.
Törióra gasztronyelven
A főúr és udvartartásának elismerését a próbával kivívva önkényesen személyes szakáccsá előléptetett séfünk bizony fel van adva a lecke: gazdájának parancsa szerint sosem készítheti el neki kétszer ugyanazt az étket, különben kegyvesztettként azonnal elbúcsúzhat a fejétől. Ez az apróságnak tűnő szabály megadja a történet élét és érezteti a tétet: Ken élete nap mint nap gyakorlatilag állandóan pengeélen táncol, aminek túléléséhez fontos higgadtsága, élni akarása, szakmai profizmusa, kreativitása és egyenes jelleme.
Egy olyan gasztronómiai hazárdjátékban vesz részt, ahol minduntalan el kell kápráztatnia gazdáját, hogy bizonyítsa hasznosságát és rászolgáljon becsületére. Lévén nem képzett fegyverforgató szamuráj, így urának tett vallomása szerint ő szakácsként értékes: eltökélten harcol az éhes gyomor és a kulináris igénytelenség ellen.
A lehetőségekhez mérten Nishimura törekedett a történelmi hitelességre, bár a szereplők megjelenítése nyilván a saját ízlésére tükrözi, és a kiemelt történelmi alakok bemutatása is a teljesség igénye nélkül történik.
A szereplő részletes leírásokkal és ábrákkal, érdekfeszítő módon magyarázza el Ken narrálásában a képkockákon az adott (létező, és hozzávalók birtokában akár az olvasok által is elkészíthető) konyhai remekmű elkészültének mozzanatait és összetevőit.
A főszereplő nagyban segíti történelmi és gasztrológiai tudásanyaga is: a korszak leghíresebb hadurainak közvetlen környezetében forgolódva értékesnek bizonyul, ha képben vagy arról, hogy kinek milyen jelleme, szokásai (na meg ízlése) voltak. Emellett tanulmányai során megismerte az itt "egzotikusnak" ható európai konyhával is, így titkos fegyverként játssza ki ezt az ütőkártyáját, amikor le kell nyűgöznie egy-egy kitüntetett vendéget (jó példa erre a portugál hittérítők jelenete) vagy magát Nobunagát. A folyamatosan érkező, újabb és újabb kihívásokkal farkasszemet nézve fő célja mégis visszanyerni emlékeit, megváltani szabadságát, és valahogy hazajutni a saját korába.
Ha érdekel a japán középkor izgalmas szakasza egy teljesen más szemszögből, bejönnek a politikai és háborús leírások, sőt, szívesen gazdagítanád ismereteidet az autentikus konyhaművészet ilyen rendhagyó tálalásával, akkor garantált, hogy belekóstolva repetázni akarsz majd belőle!
Adatlap:
Nobunaga no Chef
(manga, 2011-)
Írta: Nishimura Mitsuru
Rajzolta: Kajikawa Takuro
Hossza: eddig 9 kötet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése