A lélekfalók
Mi lenne, ha olyan különleges képességű emberek védenék meg a gonoszoktól a világot, akik képesek fegyverré alakulni, vagy az átalakult fegyvereket forgatni? Mi lenne, ha lelkeket gyűjtögetnének, részben azért, hogy ne árthassanak, részben pedig a saját fejlődésük érdekében? Mi lenne, ha ezeket az embereket egy intézmény fogná össze? Mondjak valamit? Mindez valóság!
Legalábbis a Soul Eater világában. Az első pillantásra sem átlagosnak tűnő anme - noha a már túlontúl is megszokott "iskolás gyerekek hőst játszanak" alaphelyzettel operál - mégis nagyban különbözik a jól ismert forgatókönyvtől. Hogy miért? Láthatóan nem a világ megmentése kapja a legnagyobb hangsúlyt, hanem az emberek közötti kapcsolat, főként a barátság kérdése és a bajtársiasság, emellett pedig szinte csak mellékszálként szolgál a főgonosz legyőzése, hiszen minden tett, minden újabb cselekmény (és bizony a legtöbb epizód is) az egymás mellett való kitartást állítja követendő példaként a néző elé.
Egyél, egyél
Az alapszituáció a következő: valahol a sivatagban létezik egy város és egy iskola, ahol a leendő fegyvermesterek és társaik, a fegyverekké alakuló nebulók tanulnak. Az Akadémiát Halálisten Mester vezeti - feltehetően a halálisteneket, avagy shinigamikat már senkinek sem kell bemutatni. Az első pillantásra bohókásnak tűnő Mester képviseli az erő megtestesülését és a jó oldalt az anime során, segítségei pedig a diákok, akik közül néhányan kiemelkednek tehetségükkel.
A főszereplő fegyver-fegyvermester páros, Soul és Maka erősek és kitartóak, ámde mégis csak gyerekek, és ennek köszönhetően ők is hibáznak olykor. Ezért lehetséges, hogy mikor megismerkedünk velük a történet elején, semmivel sem tűnnek elitebb tanulónak bárkinél - de ez így is van jól, hiszen éppen a hibák teszik annyira szerethetővé a szereplőket.
Társaikká válik az örökké hangos Black Star és Tsubaki, valamint Halálisten Mester fia, Kid és két pisztolya, Liz és Patty. Mellettük persze még jó pár fontos szereplő feltűnik a történet során, de ők azok, akik valójában előre viszik a cselekményt, és nem utolsó sorban ők azok, akiknek a példájából okulhatunk.
Ellenfelekből sincs hiány, hiszen nem csak a boszorkányok, az Akadémia ősi ellenségei támadnak, hanem a Démonisten is, aki tökéletes ellenpontja Halálisten Mesternek. Mindemellett feltűnnek még kisebb-nagyobb ellenfelek, akik főleg a főszereplők fejlődésének nyomon követését szolgálják, de szerencsére nem lapos kis fillerekben, hanem élvezhető epizódok során.
Tim Burton visszavág?
Aki ismeri Tim Burton munkáit, annak feltűnhet némi hasonlóság a Soul Eater képi megjelenése és a híres művész világa között. Hogy ez véletlen vagy szándékos, arról sokat lehetne beszélni, ámde lényeg a lényeg: remekül illik a történethez. Talán kicsit abszurdnak tűnhet a vígan röhögő Nap, ami alkonyatkor már a nyálát folyatva alszik, vagy a kicsit sem békés arcú Hold, viszont a vastagabb kontúrok, a különleges látványvilág olyan pluszt adnak a történethez, ami alapjaiban meghatározza a hangulatát. Emellett az sem elhanyagolható, hogy nem csak a látvány, hanem a hangok terén is nagyot alkotott a sorozat. Az opening és endingek, valamint a részek folyamán felcsendülő melódiák egyaránt remekül illeszkednek egymáshoz, ráadásul a zenekedvelőknek igazán van miből csemegézni.
Egyszer, kétszer, többször?
A Soul Eater fillerek nélkül is a közepesen hosszú sorozatok közé tartozik a manga ötvenegy részével, amit az akkor még javában futó manga első feléből adaptáltak, így egy alternatív lezárással oldották meg a sorozat végét. A rendezői megoldás teljesen rendben van, a legtöbb addigi szálat elvarrja, de mivel a manga története egy ponton túl látványosan eltér a sorozatétól, így ha még további izgalmas ráadást kérünk ízletes lelkekből, na és persze nyomon szeretnénk követni a közben megkedvelt kis csipet csapat sorsát, akkor melegen ajánlott beleolvasni a mangába. Garantáltan nem fog csalódást okozni!
Összegezve tehát a Soul Eater alapvetően remek szórakozást nyújt, első alkalommal egészen biztosan, ám másodszori vagy sokadszori nekifutás során már előfordulhat, hogy inkább az állóképes verzióval szeretnénk próbát tenni, esetleg a szomszédos két oldalon bemutatott melléktörténetbe néznénk bele. Mindazoknak ajánljuk tehát, akik szeretik az akciódús animéket, a harsány humort és az erős színeket, valamint akik nem kapcsolják le azonnal a videót, ha megjelenik egy idegesítő szereplő.
Adatlap:
Soul Eater
(anime, 2008)
Eredeti történet: Ökubo Atsushi
Rendezte: Igarashi Takuya
Stúdió: Bones
Hossza: 51x24 perc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése