Zenék

2015. március 30., hétfő

Umineko no Naku Koro ni


Szigeti veszedelem



Szigeti Fesztivál másképp


Történetünk 1986-ban, egy Rokkenjima nevű szigeten veszi kezdetét, amely az Ushiromiya család kezében van. Éppen az évente esedékes összejövetelüket tartják, idén azonban hátsó szándék is vegyül a találkozás öröme mellé, a családfő Kinzónak ugyanis csak három hónapja van hátra, rokonai pedig leplezetlenül marják egymást az örökség reményében.  Annál is inkább, mivel egy családi legenda szerint Kinzó többtonnányi aranyat kapott ajándékba egy Beatrice nevű boszorkánytól. Az előtérben egy kőbe vésett vers is található, amelyet ha valaki megfejt, eljut az aranyhoz. A családtagok eleinte szkeptikusan állnak hozzá a dologhoz, a játék azonban komolyra fordul, miután levél érkezik Beatrice-től, aki Kinzó egyik alkalmazottjaként mutatkozik be, és azt állítja: ha nem fejtik meg a verses rejtvényt, minden örökség automatikusan rászáll. Amikor pedig egy rejtélyes gyilkos is ámokfutásba kezd, a beköszöntő tájfun miatt pedig nem hagyhatják el a szigetet, elszabadul a pokol.


Ideglelés japán módra


Az eddigiek alapján egy B-kategóriás slasher filmnek, esetleg egy gyenge Agatha Christie- regény koppintásnak is gondolhatnátok az animét.
Ryukishi07 neve azonban ezúttal is egyet jelent a minőségi és fordulatos történettel, valamint azzal is, hogy az átlagos kezdést követően igencsak felpörögnek az események. Az első pár epizód után személyesen is felbukkanó Beatrice agytekervényeket megmozgató észjátékot vív az Ushiromiya család főszkeptikusával, Battlerrel. Előbbi a mágia és a boszorkányok létezését akarja elfogadtatni, míg utóbbi a nyers racionalitást felhasználva próbálja logikus magyarázatot találni a gyilkosságokra.
A készítők megtartották a Higurashiból ismert történetvezetést, a huszonhat részes anime négy-ötepizódnyi kisebb fejezetekre bomlik, és minden egyes fejezet elején „újraindul” a történet, azonban mindig más irányt vesz, és az áldozatok is különböznek.
Battlernek így lehetősége nyílik az egyre gyarapodó információmorzsák alapján kikövetkeztetni, hogy ki lehet a gyilkos.
A nézőknek sem árt minden mondatra odafigyelnie, ha nem akarja elveszteni a fonalat, és közben azon kapja magát, hogy ő is kezd a mágikus, vagy a racionális oldal felé hajlani.


Boszorkánykonyha


Az animáció tetszetős, a képi világ hangulatos, helyenként kifejezetten gyönyörű, a hangeffektek nagy részét pedig a játékból emelték át.
Az opening gregoriános hangzása jól illeszkedik a sorozat reneszánszra emlékeztető stílusához, az ending pedig az elborultabb oldalához. Háttérzenékből nincs túl sok, azonban ha megszólalnak, az embert egyből elfogja a misztikus, baljóslatú hangulat.
Karakterekben sem szenvedünk hiányt, bár riasztónak tűnhet, hogy már a legelső részben több mint tíz szereplőt mutatnak be, a sorozat alatt azonban lesz időnk szép lassan megismerni mindegyiküket, fény derül motivációikra és háttértörténetükre.

Kiütéssel győz a boszorkány (?)


Bármennyire szép is az összkép, pár negatívum becsúszott. A játék sem egy könnyen emészthető darab, az anime azonban még ennél is érthetetlenebb, mivel ahhoz, hogy a teljes történet beleférjen huszonhat részbe, kénytelenek voltak egész jeleneteket kihagyni. Ettől még nem válik élvezhetetlenné a sorozat, viszont aki könnyed kikapcsolódásra vágyik, az inkább próbálkozzon valami mással.
Ne csodálkozzunk, hogy az utolsó epizódban még nem varrják el a szálakat, és nyitott befejezést kapunk egy esetleges folytatást lehetőségével.
Azonban a fentebb említett hibák ellenére is az utóbbi évek egyik legeredetibb stílusú és történetvezetésű animéje, ami kötelező darab a természetfeletti elemekkel fűszerezett krimi rajongóinak, de akárki belevághat, akit nem riaszt vissza, ha együtt kell gondolkoznia a sorozat szereplőivel.


Adatlap:


Umineko no Naku Koro ni
(anime, 2009)

Eredeti történet: Ryukishi07
Rendezte: Kon Chiaki
Stúdió: Studio Deen

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése